A májusi időjárás újra megcsalt minket, így az olyannyira szabadtérre kívánkozó reggae zenét kénytelenek voltunk falak közé zárni. Mindennek ellenére az este hangulatát így is sikerült megmenteniük a zenekaroknak.
A kiírt este nyolcashoz mérten egy órás késést sikerült összeszednünk az időjárás miatt (az udvarra már összerakott technikát hirtelen át kellett mentenünk a nagyterembe). Így kilenc óra körül hallottak ki a teremből az Artical Sessionből ismert Szobosz bakelitjeiről az első ütemek. Ekkorra már kellemesen megtelt a nagyterem és az udvari rész is népessé vált.
A kb egy órás DJ munka után aztán JAH’s Warriorsék rögtön a fogós ars poeticájukkal, a „JAH’S Warrioirs”-sal vonzottak táncolókat a színpad elé. A banda legjobb tudomásom szerint még pimaszul friss formáció, ennek ellenére megszólalásban, tempókban, egyáltalán színpadi jelenlétükben meglehtősen ütős darabok. Patrice feldolgi, ami még megmaradt bennem tőlük, ráadásul ez a szám még tetszett is és az elejétől a végéig az egész műsorukat unatkozás nélkül követtem végig. Átszerelés közben ARtical Sounds ismét, majd egy Lb27 számmal, a Látlak Afrikával beköszön a Re-G.
A 9 tagú bandára nézve, – ahogy meglehetősen szűken férnek el a színpadon -, esik le újra egy sóhaj a szabadtér hiánya miatt. Sok idő viszont nem marad a sóhajtozásra, mert pozitív értelemben vett slágereső következik. A zenekar erős, felfigyelek a fúvósra, aztán lassan és egyenként szinte mindenkire… profik és kedvesek. Nem mentesek ugyan némi „közönségcsápoltatástól”, de tőlük most ez is belefér. Ütnek a sajátok is, ilyen címek maradnak meg, mint Füves lángos… emellett ízléssel válogatott idegen nóták, többször női énekkel. Dawn Penn, Manu Chao, Bob Marley, LB27 főleg. Ezen a ponton nincsenek ülők: a többség a színpad előtt, néhányan még a bejáratnál, de hamarosan egy hálás massza a színpad előtti tér. A massza kétszer kér repetát és kap is.
Bár megint nem az égieken múlott, csodás este volt, méltó bemelegítője a nyár további programjainak, hiszen jön még a Nyáréj Fesztivál, egy világzenei est, egy bluesfesztivál többek között. Az eső már nem is érdekes, ez a program is bizonyította, hogy az már kevés ahhoz hogy kedvét szegje egy szombat délután mulatni kívánó „hálás masszának”.
