Nem tagadom, kicsit bután érzem magam, hogy mostanában nem tudok egy valamirevaló negatív kritikát összehozni, de egyre inkább úgy érzem, ez nem az én hibám. Mindenféle elfogultság nélkül megállapítható, hogy az AZK (valamint az Artical Session) programjai egyre nyilvánvalóbban átlépték a minőségi szórakoztatás határmezejét. Kivétel nélkül, ami – ha lenne is –, csak erősítené az imént felállított szabályt.
Most sem volt ez másképp, ezúttal a Voler Mouche és a SzigorIgor zenekarok nyújtottak felejthetetlen péntekestét az igényes zenére éhező közönségnek, amely csak úgy habzsolta a finomabbnál finomabb falatokat. Aztán hajnaltájban egy jóleső böfi, majd alvás.
Nem szeretném, – mert annyira nem tudom –, de ha mindenképp szükséges behatárolnom a műfajt, akkor egyfajta furcsa keveréke a Bossa Nova, Jazz, Elektro zenéknek. A MySpace oldalukon meghallgatható számaik erősen hajzanak Zságer Balázsék ugyancsak kellemes, elszállós nótáira, viszont élőben azért más benyomást keltenek. Korponay Zsófi érzéki hangja – és nem utolsó sorban megjelenése – mintha csak ehhez a műfajhoz lett volna kitalálva. Ha azt mondom, hogy a dob biztosította a zenéjükhöz a kiegyensúlyozottságot, a gitárok a gyermekien pimasz, játékos vadságot, a billentyűk és az elektronika az eklektikusságot, progresszivitást, akkor ez az ének adta hozzá azt a szükséges szenvedélyt, amitől zenéjük egyszerűen és túlzás nélkül tökéletes egységgé állt össze. Olyan egységgé, amely mindenki számára mond valamit még akkor is, ha a szövegből éppenséggel semmit nem is értünk. Márpedig, ha elfogadjuk, hogy a zene, – ahogy az összes egyéb művészet – elsősorban intuitív, szubjektív impressziókra épül, valamint az érzékekre fejti ki leginkább hatását, akkor ez így is van rendjén.
Nos, ha azt hittem (Márpedig azt hittem…), hogy az est folyamán jobban nem tud elvarázsolni, elrepíteni semmi, akkor tévedtem. A SzigorIgor ugyancsak nem most debütált előttem, az AZK-Farsangon szintén komoly benyomást tettek rám. A műfaj – amit szintén csak azért nem szeretnék behatárolni, mert ez a zene is teljesen egyedi –, az alternatív rockhoz áll közel, némi indie beütéssel (és nem a Telecaster miatt…). Ahogy a Voler Mouche-t a Zagarhoz hasonlítottam, úgy róluk a Heaven Street Seven jutott eszembe, de ez is csak a MySpace-en fellelhető számaikban jött le (Apropó, mióta stoppolják a reklám kedvéért a számokat ott, csak szerintem felháborító? Akkor már inkább hallgatom a honlapjukon az egész albumot), az élő, nem masteringelt, nyers hangzás hallatán egész egyszerűen ŐK jutottak eszembe.
Őszinte, vad zene fültanúi lehettünk! Ha az előző zenekar gitárjára a „pimasz” jelzőt használtam, akkor ugyanez ebben az esetben az összhatásra is jellemző volt. A legutolsó kő is táncra perdült volna a falon, ha a fúga hagyta volna, meg ha az a volna ott nem lett volna… Így ezt a mostanra már tekintélyes közönség tette, amely viszont lelkes volt. Lehetett is tombolni, főleg, hogy a dobos, – leánykori nevén Csobó Dominik –, mindent meg is tett ezért. Annak ellenére, hogy rengeteg elismert magyar és külföldi előadót láttam/hallottam már, a teljesítménye ledöbbentett. Egyrészről rendkívül pontos, másfelől hasonlóan színes játéka felülemelkedett az egész zenén, kicsit úgy is éreztem, inkább a zene, a dallam adja az alapját az ő játékának. Pedig mivel az sem ugatott, nem is lehetett kutya…
Vannak jó bulik, jó koncertek. Vannak nagyon jó bulik, vannak nagyon jó koncertek. Az azonban ritka alkalmakkor fordul elő velem, hogy azt mondom, hogy a bulit visszajátszanám úgy, ahogy volt. Nos, ez a péntekeste épp így esett. Nem „holmi” pinceklubba való zenekarokat láthattunk, nem próbálkozásokat. Vállalom a teljes felelősségét annak, hogy ha azt mondom, ezeknek a zenekaroknak nemhogy a nagyszínpadokon is helyük van, de leginkább ott van helyük. Így hirtelen felindulásból nem a zenekaroknak, hanem az egész estének csak annyit tudok üzenni: Vissza, Vissza!
SzigorIgor menni Sárvár – roadmovie
A SzigorIgor az AZK történelme során először azzal örvendezteti meg a LS olvasókat, hogy bepillantást enged abba, ami szerintem – velem együtt – mindigis sokakat érdekelt. Mi történhet a turnébuszban, hogy készül egy banda egy sárvári AZK-s fellépésre? Nős, ők zenekarként sajátkészítésű roadmoviet publikáltak a YouTube-on a Pécstől Sárvárig tartó útjuk legfontosabb pillanatait megragadva. Köszönjük Nekik! Látjuk őket még itt!
