A Népművészeti Alapítvány, a Nemzetközi Népművészeti Szövetség Magyarországi Tagozata (IOV) és a sárvári Néptánckör Kulturális Egyesület szervezésében néprajzi szabadegyetem indul a Nádasdy-várban. A szervezők tervei szerint az előadások kéthavi rendszerességgel várják majd a hallgatókat a vár Házasságkötő Termébe.
Az első előadás vendége Kallós Zoltán, Kossuth-díjas, Corvin-lánccal kitüntetett néprajzkutató.

KZ1

Tandíj nincs, a belépés önkéntes adományok alapján zajlik. Az első alkalommal összegyűlt bevételt a szervezők a Kallós Zoltán Alapítvány javára ajánlják fel, amely a céljának megfelelően oktatási, szociális, kulturális téren fejti ki tevékenységeit. Kallós néprajzi gyűjteményét gondozza, nyári kézműves, népzene- és néptánctáborokat szervez különböző korosztályú, társadalmi kategóriájú csoportoknak. Szakképzést, továbbképzést biztosít pedagógusoknak, mezőgazdászoknak. Legjelentősebb állandó tevékenysége a környékbeli szociálisan hátrányos helyzetű 4-10 éves gyerekek nevelése és oktatása bentlakásos rendszerben.

Néprajzi szabadegyetem – 1. előadás
vendég: Kallós Zoltán – Kossuth-díjas, Corvin-lánccal kitüntetett néprajzkutató
dátum: 2009. október 24. (szombat), 18:00
helyszín: Sárvár, Nádasdy-vár, Házasságkötő Terem
Belépés önkéntes adományok alapján.

Kallós Zoltán

1926 március 26-án született a mezőségi szórványvidéken, a Kolozsvártól 26 kilométerre fekvő Válaszúton. Gyermekévei idején a vegyes nemzetiségű faluban, anyanyelvével párhuzamosan a román valamint a cigány nyelvet is megtanulta. Tanulmányait Kolozsváron folytatta, majd a sepsiszentgyörgyi Tanítóképzőbe iratkozott, ám tanítói oklevelét már Kolozsváron szerezte meg. Sikeresen felvételizett a Zeneművészeti Főiskolára, ahol többek között Jagamas János tanítványa. Jagamas arra ösztönzi, hogy tudatosan folytassa a már kisdiák korában elkezdett gyűjtéseit. 1946 és 1950 között tanító Magyarvistán, 1951 és 1955 között egyetemi hallgató, majd tanító Lészpeden és a Gyímes-völgyében, azóta Kolozsváron él. Kötetei: Balladák könyve (1969), Új guzsalyam mellett (1973), Tegnap a Gyímesben jártam (1989), Balladák új könyve (1996), Világszárnya (2003), Elindulék este guzsalyasba… (2004), A gyímesi csángók tánc élete és táncai (2005).

A kommunizmus első évei előrejelzik hányatott életét. Családja „kulák”-listára kerül, s ezért eltávolítják a Zeneművészeti Főiskoláról. Így jut álláshoz tanítói oklevelével Moldvában, a Bákó közelében levő csángó faluban, Lészpeden. Itt ismeri meg a moldvai csángók hagyományait, és felismerve az elrománosító politikát, megszállottként kezdi el a Kárpátoktól keletre szakadt magyarok vokális és hangszeres népzenéjének, hagyományainak gyűjtését. 1957-ben betiltják a magyar nyelvű oktatást a moldvai csángó falvakban, azonban nem tud elszakadni a vidéktől, ezért közel 8 éven keresztül a Gyímes-völgyében, fakitermelésnél vállal munkát. Később megismerkedik, majd szoros barátságot köt Martin Györggyel és együtt járják Erdélyt, főként a Mezőség és Kalotaszeg falvait táncosok, zenészek, énekesek után kutatva. A 70-es évektől kezdve jelennek meg egyedülálló balladagyűjteményének kötetei, ám ez távolról sem jelenti a hatóságok általi zaklatásának befejeztét.

Az 1989 decemberében bekövetkezett változások, a határátlépés megkönnyítése után kezdte élvezni munkája gyümölcsét. Az aránylag nyugodtabb körülmények között megkezdhette a gyűjtések rendszerezését és a hangzó anyagok kiadását. 1992-ben létrehozta a Kallós Zoltán Alapítványt, mely azóta is számos hagyományőrző tevékenység szervezője és támogatója, emellett a moldvai csángók ügyének egyik támogatója. Egész életműve elismeréseként 1990-ben megkapta az Életfa-díjat. A magyar állam részéről azóta is folyamatos elismerésben részesül: megkapta 1993-ban a Magyar Művészetért-díjat, 1996-ban a a Julianus- és a Kossuth-díjat, 1997-ben a Martin György-díjat, a Pro Minoritate-díjat, a Magyar Örökség-díjat, 1999-ben a Tőkés László-díjat, az 56-os Érdemkeresztet, 2001-ben a Corvin-láncot és a Szent Imre-díjat, 2003-ban a Kölcsey-díjat. Az EMKE tiszteletbeli tagjává, a Magyar Néprajzi Társaság tagjává, a Magyar Művészeti Akadémia fő tagjává választotta.

KZ3

Kallós Zoltán végezte a magyar nyelvterületen a legnagyobb népzenei gyűjtést. Gyűjtéseiből hanglemezes válogatások jelentek meg, archív felvételeiből több hangzóanyag-sorozatot szerkesztett és adott ki. Énekesként ő maga is két lemezt jelentetett meg: Búsulni sohasem tudtam…, Idegen földre ne siess…. Néprajzi filmek szaktanácsadója, népzenei fesztiválok ünnepelt énekese, előadója. Az erdélyi és magyarországi táncházmozgalom egyik életrehívója, népzenei és néptánc táborok szervezője. Nevelői hatása rendkívüli jelentőségű, mivel hosszú évek során fiatalok tömegeivel ismertette és szerettette meg a magyar népművészetet. Szakmai tanácsai, útmutatásai több generációt indítottak el és segítettek a zenész, táncos és néprajzos pályán.

Kallós Zoltán néprajzkutató énekel Enyedi Ágnessel a 2006-os Táncháztalálkozón: