Táncház 2010. május 28-án (pénteken) Sárváron a Nádasdy-várban.
18.00: “Te magyar vagy, én meg székely…”
Nyárádselye község hagyományos kultúrája
Hámori Balázs etnográfus előadása
19.00: Táncház folyamatos tánctanítással
Muzsika: Domokos László és zenekara
Táncot tanít: Hajdu Flórián
22.00: Hoppendrukk
Erdélyi parasztételek: Kráner Zoltán a Tinódi fogadó séfje.
Nyárádselye színmagyar lakosságú község Maros megyében, az 1080 méter magas Bekecs hegy aljában. Számos szempontból érdekes mind a falu, mind természeti környezete vagy akár múltja. E sorok írója a kilencvenes évek elején találkozott először selyei emberekkel és a selyei táncokkal. Ebből az első találkozásból – nyugodtan leírhatom –, szerelem lett, mely azóta sem hagy nyugodni. Az okokat keresve, először talán az selyeiek melegszívűsége, romlatlan, őszinte vendégszeretete, nyitottsága, elfogadásra törekvő emberkeresése jut eszembe. A lassú tempójú, nyugodt beszélgetések számunkra néhol csavarosnak tűnő mondatai, amelyekben egy-egy metaforával képszerűen kimerevítve tudják szinte tapintható közelségbe hozni ennek a bonyolult világnak a lényegét. Hogy nevessünk rajt! Vagy sírjunk!
És a táncaik! Nagyon vegyes felvágott a selyei táncrend, sokféle eredetű és sokféle korszakból származó tánc alkotja, de a selyeiek szeretnek – és igazán tudnak is – mulatni, s ha őket nézem mindig el kell ismerjem „ A kevesebb néha sokkal több!” igazságát. Néha kedvem lenne a lábukat pofozó, verseny istállókban tenyésztett, Tesco-gazdaságos népitáncosoknak megmutatni egy egy selyei ember nyugodt, emelkedett táncát. Úgy hiszem, ilyen mozgást érthettek a XIX században „ázsiai gravitás alatt”.
Sajnos Selyéből nem lesznek vendégeink ezalkalommal, de Domokos Laca muzsikája, illetve Hajdu Flórián barátunk biztos anyagismerete, valamint Kráner Zoltán főztje garancia arra, hogy aki megtisztel minket látogatásával nem távozik sem üres hassal, sem üres lélekkel.
