Ismét elérkeztünk egy évad végéhez, nemsokára kezdődik a nyári szezon, így az AZK is zárva tartja kapuit az elkövetkezendő időszak alatt. Előtte viszont még megremegtek a falak, az Évadzárón ugyanis három zenekart látott vendégül a sokat megélt klub.
Fél 10 körül leérve kissé aggasztó látvány fogadott, ugyanis a múltheti Nemjuci koncerthez képest elenyészően kevesen voltak a nézőtéren. (Valamiért sajnos az motoszkált bennem, hogy „és én ezen miért nem lepődöm meg az eddigiek tükrében?”. Félreértések elkerülése végett ez a bírálatom nem a klubnak szólt, sokkal inkább az ismételten távolmaradóknak. És mindig tisztelet a kivételnek!)
Elsőnek a budapesti illetőségű Satisfiction lépett színpadra. Előzetesen sajnos nem volt időm utánanézni, hogy mire is számítsak, ezért ért derült égből villámcsapásként amit láttam-hallottam. Kezdve ott, hogy műsoruk okosan összeválogatott feldolgozásokból (AC/DC, Scorpions, Jet, KISS, Guns N’ Roses) és ügyesen megkomponált saját számokból állt, amelyek az előadott klasszikerek vonalán haladtak. A saját szerzeményeket hallgatva olyan érzésem volt, mintha az AC/DC frontálisan karambolozott volna a Deep Purple-lel, és még a Def Leppard is belecsúszott volna a koccba. Alacsony életkoruk ellenére a koncertjük alatt végig lekötötték a figyelmet – végre nem azt láttam, mint amit sok hasonló átlagéletkorú zenekarnál, hogy mindenki egyhelyben álldogálva, gitárjába kapaszkodva, görcsösen koncentrálva feszül a színpadon. Lazán, felszabadultan, a lehetőségekhez képest sok mozgással játszották le műsorukat. Az énekes Szendi-Vörös Anita remek énekhanggal és kiejtéssel tolmácsolta a szerzeményeket, és a közönséggel is jól kommunikált. És végre egy szólógitáros a fiatalabb generációból, aki nem fél a hangszerétől, Viola Tamás ugyanis Angus Young módjára pörögte, pózolta végig a koncertet, mellé rendkívül ízesen játszva a szólókat. Van a zenekarban potenciál, remélem, hamarosan egy nagylemezt is hallani fogunk tőlük!
Utánuk a helyi erőket képviselő Atakám vette át a stafétabotot. Róluk mégis mi újat írhat még az ember? Alighogy ezt legépeltem, eszembe is jutott: egyre gyarapodik a saját dalaik száma, ami főleg azért örvendetes, mert a zenéjük magas minőséget képvisel. Az elhangzott négy szerzeményt hallgatva sokszor a Led Zeppelin neve jutott eszembe, Molnár Saci gitártémáiról pedig Jimmy Page és David Gilmour neve. Műsoruk első részében kerültek terítékre a saját alkotások, a szett gerincét azonban még mindig a Black Sabbath-dalok alkották. Remélhetőleg az idő előrehaladtával ez változni fog, bár sikerült annyi általuk ritkán (vagy még egyáltalán nem) játszott feldolgozást beleilleszteni a műsorba, hogy az kellőképp fenntartotta az érdeklődést. (Szerencsére, az unalomig játszott Paranoidot is hanyagolták.) Külön vonzotta a figyelmet Baráth Tibi dobolása, aki úgy ütötte a cájgot, hogy sokszor azt hittem, ott törik ripityára. Nem hiába mondják, hogy a dobos egy külön faj.
Utolsóként a Sárváron már többször megfordult Revans Rock Band lépett fel a világot jelentő deszkákra. Kis túlzással mondhatjuk, hogy maratoni koncertet adtak, több mint 20 dalt nyomtak. A koncert első felét saját számok tették ki, amelyek leginkább a Lord, P. Box klasszikusainak nyomán íródtak. Magyarul azonnal a fülbe ragadó énekdallamok és sokszor ikergitáros betétekkel dúsított echte hardrock dalok követték egymást. Ez semmiképp sem lehetett véletlen, ugyanis a második „félidőben” sorjáztak a magyar rockzene klasszikusai. Megidézték a P. Mobilt, P. Boxot, a Tunyogi Rock Bandet, a Bikinit, de még egy Máté Péter-átirat is belefért. Mindent összevetve remek koncertet adtak, bár mire befejezték már jócskán benne jártunk az éjszakában, a közönség egy része is üldögélt a fáradtság miatt.
Kijelenthetjük, hogy ismét egy remek koncertekkel teletűzdelt éjszakán vagyunk túl, bánhatja aki kihagyta. Fontos megjegyezni (és nem is csak egy tudósítás utolsó bekezdésének erejével), hogy a folyamatosan pangó nézettség miatt Sárváron is komoly veszélybe kerültek az élőzenei klubestek. A jelenség sajnos országos szintű, talán a fővárosi felkapottabb klubokat leszámítva mindenütt ismerős. A sokkomponensű problémára a megyei koncerthelyszínek – az AZK kezdeményezésére – közösen szeretnének majd megoldást találni, még a nyári főszezon kezdete előtt tervbe vettek egy válságtanácskozást. Mert nyáron is lesz még alkalmunk koncertre menni Sárváron, de – ha az időjárás engedi – már szabadtéren, itt van például az AZK-Nyáréjfesztivál, amelynek a programja is publikus már: AZK-Nyáréjfesztivál» Lesz alkalmunk…, de ha így folytatódik, ki tudja meddig… Ébresztő!
A Pinceklubban május 24-én az Átjáró Tehetségkutató Roadshow-ját nézhetjük meg »
