Már tíz éve annak, hogy először összejött a hegyközségben a sárvári székhelyű Wild Tigers nevű rock and roll banda és megünnepelték a létezésüket zenével, mulatsággal. Néhány éve már a Nádasdy-vár Művelődési Központ és Könyvtár Alternatív Zenei Klubjának együttműködőjeként a vár pinceklubjának programkínálatában is szerepelnek a klubestjeik, emellett kiterjedt zenekari kapcsolati tőkét ápolnak és szélesítenek.
Stieber Gábor, a banda alapítótagja elmondta a Láthatatlannak, hogy a hangsúlyt kezdetektől fogva a közösségre, a rock and roll, rockabilly és az utcai zenék műfajára, az életérzésre helyezték. Nincs mögöttük világmegváltó ideológia, az összetartó kapcsot a közös zenei érdeklődés és a bulik jelentik. A banda indulásáról és jelenjéről faggattuk Gábort.
Mesélj röviden a Wild Tigers indulásáról. Szerintem sokakat meglep, hogy már 10. születésnapotokat ülitek.
A Wild Tigers gyökereit a szombathelyi T-Birds nevű – fogalmazzunk így – jampibanda jelenti. A megalkotója az unokabátyám, Márkus Roland „Szmöre” volt. Aki ismeri a Grease című filmet, annak rögtön beugrik a pomédé, John Travolta és a T-Bird (a Thunderbird járgány), innen a banda neve, amit megcsináltak Szombathelyen, én pedig totál véletlenül belekerültem a körforgásba. Rögtön megfogott és magával vitt a fíling, később kezdtem el csak tanulgatni, megismerni az egésznek a hátterét.
És, hogy lett ebből saját banda?
Később megismertük a Stray Cats nevű legendás zenekart, akiknek egy delfinhajú macskafej a logójuk, innen jött az ötlet, hogy ebből kiindulva, kicsit leutánozva, mi is alapítunk egy bandát Wild Tigers néven, ugyanúgy delfinhajas, de tigrisfejes logóval. Így született meg a ’90-es évek végére, de inkább 2000-re a Wild Tigers nevű banda. Akkor még nem beszélhettünk rendezvényekről, klubról, csak arról szólt, hogy együtt lógtunk és szex, pia, rock and roll. A közösség ereje volt a lényeg, logót terveztünk, pólókat készíttetünk és ismerkedtünk ezzel az egésszel.
Hogy jött képbe a zenekarosdi, a koncertszervezés?
Ahogy a klub honlapján bővebben is írjuk, 1999-ben rendeztük az első nagyszabású élőzenés, általunk szervezett koncertestet. Ezután alakult ki, hogy a sárvári hegyközségben minden évben tartunk egy saját, klubbulit, ez lett a Wild Tigers Night. Ez totálisan baráti, születésnapi bulinak indult akkor, de hagyomány lett belőle. Mindenki hozta a magának valót, összedobtuk piára, kajára, majd odáig nőtte ki magát, hogy idén arról beszélünk, hogy a tizedik Wild Tigers Nightot várjuk tíz meghívott fellépővel.
Később aztán már a várban is mozogtatok…
2004-től Tóth Ferenc „Virsli”, a művközpont akkori munkatársának köszönhetően annyival váltunk aktívabbakká, hogy beszervezhettünk mi is esteket a Nádasdy-vár Pinceklubjába, az AZK keretein belül, ekkorra már próbálkoztunk saját együttesekkel is. De visszakanyarodva a Wild Tigers Nightra, összefoglalva ez nem más, mint a Wild Tigers (akkor már klub) születésnapi bulija.
Mennyire nyitottak ezek az esték? Bárki elmehet, vagy csak a bandatagok?
Ahogy mondtam, kinőtte magát a dolog. Négyen indítottuk a bandát, ma már sokkal többen vagyunk. És nyitottak ezek az éjszakák totálisan, bárkit várunk, akit érdekel ez a műfaj. Ugye az ismert ’56-os események miatt hozzánk a rock and roll, mint műfaj, megkésve érkezett és máig problémát okoz sok minden. Nem csak az, hogy háttérbe szorult az élőzene, hanem, hogy máig olyan rétegműfajnak számít a r’n’r, rockabilly, hogy kevesek értik, vagy érzik meg a lényegét. Ez a klubunk lényege, hogy vidéken is létrehoztunk egy klubot, talán a fővárostól legmesszebb eső klubot. Fontos a nyitottság, a klubot nem csak tipikus rockabilly arcok alkotják, van például sok punk, akik hasonlóan érzik a dolog lényegét. Mindenki előtt nyitott az egész! Fontos a közösség, annak idején én is végigutaztam eszement távolságokat egy-egy buliért, most már tudom, hogy mi az, amiért érdemes, mi az, amiért nem. Ezeket mind meg lehet beszélni és továbbadni.
Köszi a beszélgetést, Gabesz, a 25. szülinapon ismét leülünk majd beszélgetni.
A 10. Wild Tigers Night programja:
