Jankovics Zoltán sárvári hegedűmű- vész adott jótékonysági koncertet december 10-én a Nádasdy Ferenc Múzeumban Gyertyafény címmel Matisz Barbara támogatására.
A sárvári életrajzi lexikonok Jankovics Zoltánról azt mindenképp megemlítik majd, hogy huszonöt évesen fogadta a Bécsi Állami Operaház (Staatsoper) Zeneszerzői Egylete tagjává egy háromórás kamaraoperájának bemutatója után.
Zenés családban nőtt fel, édesanyja nagyszülei, dédszülei játszottak különböző hangszereken, rokonai között több zenetanár és zenész is akad. Ezek az előzmények már felvázolták azt az utat, amelyet be kell járnom – mondja a sárvári hegedűművész. Dédnagyapja adott elsőként hegedűt a kezébe, karrierje négyévesen kezdődött, mikor beíratták a Koncz János Zeneiskolába. A tanulás a szombathelyi Bartók Zeneiskolában, a konzervatóriumban, majd Eisenstadtban és Bécsben folytatódtak egészen a zeneszerzői érdemkereszt megszerzéséig.
A családi elvárásokon túl mára önmagamban is kialakult az a szakmai elhivatottság, ami nélkül nem lehet a nagyérdemű publikum elé lépni – magyarázza Jankovics Zoltán alkotó tevékenységének alapköveit. Minden idejét a zene tölti ki, hisz állandó fellépései vannak itthon és a szomszédos Ausztriában is.
A koncertezés mellett a tehetség időt követel arra, hogy a komolyzene mellett más műfajokat is érintsen, legyen az dzsessz, cigány-, vagy tánczene. Ezek közül egyik legemlékezetesebb kísérlet számára egy Bécsben létrehozott formáció volt, mely klasszikus vonósnégyesként szalon- és dzsesszzenét játszott. Zeneszerzőként pedig a barokk nagy mestereinek a nyomdokaiba szeretne lépni.
A vár dísztermében tartott jótékonysági koncertnek Jankovics Zoltán mellett lélekben egy másik főszereplője is volt, az alig féléves Matisz Barbara, akiért a fél ország megmozdult. Megragadott az az összefogás, mely az életéért való küzdelem kapcsán bontakozott ki – vallotta be a nagy karrier előtt álló sárvári hegedűs, Jankovics Zoltán művészi mozgatórugóinak egyik legemberibb szálát.
