Az AZK-ban utoljára a tavaly márciusi Leander Rising / Blind Myself / Mongooze koncert kedvezett a keményebb műfajoknak, ilyen szempontból nagyonis ideje volt már egy kis befeszítésnek: a morcos riffek szállítói október 9-én a Septicmen, a Wackor és a Self Desolation voltak.
A Septicmen Várpalotáról érkezett, és első alkalolmmal tették tiszteletüket a klubban. A Korcsmár Gyula vezette horda főként a thrash metal felé kormányoz, de érezhetően nem fosztják meg magukat kisebb kitérőktől sem, itt-ott power metalos, máshol szinte stoneres influenciák jöttek le a színpadról. A sárvári előadás egyébiránt kellően masszív és stabil volt, nem hiába a rutin, úgy tűnt, a sodró energiák útjába nem igazán áll semmiféle bizonytalanság vagy zavar. Legutóbbi lemezes jelentkezésük 2014-es, ekkor jött ki a Glamorama című EP, de a sárvári műsor javarészét a Transit és a Negative című albumuk darabjai adták. Nagy kár, hogy a helyi közönség ismét hozta a kötelező spétet, és a kilences kezdéskor még igencsak kevesen tették tiszteletüket a színpad előtt.
Mire a Wackor húrba csapott, némiképp javult a helyzet nézőszám tekintetében, de sajnos a teltháztól még így is igencsak messze járt a történet. Pedig, ha valami, akkor az, amit a Wackor csinál, bőven megérdemelné a figyelmet! Teljesen sajátos, egyedi, ennek ellenére következetes és azonnal felismerhető zenei világ az övék, nem véletlen, hogy a színrelépésük óta eltelt jónéhány év alatt sem igazán sikerült még megtalálnia a kritikáknak a megfelelő műfaji cimkét a számukra (valószínűleg nem is kell)… Anélkül, hogy eröltetett körülírásokba bocsátkoznánk, elmondható, hogy a Wackor horizontján találkozik a grunge, a helyenként dallamos, helyenként földbe döngölő ének, az őrületesen feszes riffek, a fület gyönyörködtetően szokatlan ritmusok és harmóniák és még megannyi stílusjegy a metáltól a hardcore-ig, vagy mégtovább – mindezek pedig olyan választékossággal és ízléssel keverve, hogy az eredmény azonnal magával ragadja a nyitott elmét. Érthetetlen, hogy mitől dugultak el olyan szinten az unikális underground zene csatornái, hogy erre a csapatra sem jön össze egy AZK-nyi klubot megtöltő zenerajongó… Bár, talán jobban járunk, ha az énekes/gitáros Miki pozitív szemléletét tesszük magunkévá, és örülünk a 2000-es koncertjük közönségszámát (2 fő) ezúttal hatványozottan meghaladó „tömegnek”.
Az estét a Self Desolation zárta, s bár a technika démona mindent megtett, hogy elrontsa a koncertet (egyik gitárosuk erősítője megadta magát, ezért Magyar Tomi vonalból kényszerült végigtolni a bulit), mégis hatalmasat zúztak. A Self Desolation sárvári debütálása arról szólt, aminek egy tisztességes extreme metal élő show-nak szólnia kell: szélsőséges energiákról és azok megzabolázásáról. Ha ezekkel az energiákkal jól bánnak a zenészek, jöhet akármilyen technikai malőr, a jelenlét hiteles lesz – itt pedig jól bántak, dacára minden hátráltató tényezőnek. Desolationék öt saját dalt prezentáltak, amelyekről már messziről érződött az ősszepróbáltság: aprólékosan díszített, döngölős nótákról van szó, amelyeket Halász Nándor énekes szuggesztív előadásmódja szinte beletuszkolt a fülekbe. Külön kiemelést érdemel még Tamás Sándor dobos is (ex FM-Zer0), aki helyenként olyan nemvárt megoldásokkal operált, ami szinte üstökön ragadta a hallgatói figyelmet. A csupán néhány hónapja működő banda egyébként még idén évvégén tervezi, hogy nekiveselkedik a demófelvételnek.
Az AZK-ban legközelebb november 13-án találkozunk, kicsit könnyedebb műfajokkal. Velünk lesz a Room5, a The Griffins és Takáts Eszter Beat Bandje. Koncertjeinkkel az NKA Cseh Tamás Programjának támogatására pályáztunk.
twickkk
– Az AZK Fotógalériája a 2015. október 9-i koncertekről (Cooper fotói) »
– Makrai Tamás fotógalériája saját fotóblogján »
