„ … a rock katonái újra együtt vannak!” Azaz csak lesznek, mégpedig augusztus 8-tól 11-ig, és tulajdonképpen nem is annyira a rock katonái, sokkal inkább a belezős metál harcosai. Az apró különbségektől eltekintve tökéletesen igaz Paksi Endre idézett klasszikus sora, hiszen immáron 17. alkalommal ver tanyát a csehországi Jaromer városkája mellett a Brutal Assault elnevezésű metál fesztivál és vele együtt közel tizenötezer elszánt metál rajongó.
A fesztiválnak tradicionálisan a Jaromer mellett „felejtett” Jozefov-erőd és környéke ad helyet, ami Sárvártól mintegy 450 km-re, Prágától pedig keleti irányban található. A helyszín tulajdonképpen a bástyafelújítás előtti sárvári vár elhanyagolt kistestvére, így még az első ízben ide látogató sárváriaknak is óhatatlanul dezsavű érzésük támad a bástyák téglái közül előburjánzó ág-bogakat látva. Sokszor említik a fesztivállal kapcsolatban, hogy milyen családias, és ez a tizenötezer, hosszú hajú, szegecsekkel kivert, fétisekkel ékesített sörkazán ellenére is igaz; egyrészt, mert ez a néptömeg kiválóan eloszlik a fesztivál- és a sátorterület egészén, másrészt ne felejtsük el, hogy mindig is a hasonló zenei felhozatalt kínáló, de sokkal nagyobb kapacitású metálfesztiválokhoz hasonlítják a jaromerit. Ha a lassan 70 ezer embert boldoggá tévő, nehézsúlyú egyeduralkodó, németországi Wacken Open Airt, a szintén német With Full Force fesztivált, vagy a szlovén MetalCampet vesszük az összehasonlítás alapjául, akkor a tizenötezer fő igen is egy boldog kis család.
Ha már itt tartunk, a Brutal Assault családias jellegét az is erősíti, hogy a város lakói réglátott, messziről megtért rokonként viselkednek az üresjáratok alatt a város utcáit kisajátító fesztiválozókkal. Egy bácsika kézzel-lábbal mutogatva gombázni hívott bennünket, majd, mikor egy óra elteltével még mindig ott sörözgettünk, visszajövet a gombázásból újra útba ejtett minket és büszkén mutatta a kosárnyi vargányát. És ez bizony nem egyedi eset. A vasúti sínektől nem messze van egy hurkásbódé, ahol a tulaj, ha olyan hangulatba kerül, előrántja a pult alól akusztikus gitárját és nem rest mulattatni az ott falatozó, házisört szlopáló népet. Tavalyelőtt az egyik koncert közben egy juhász tűnt fel kutyástól az egyik bástyán, hogy megnézze, min is mulatnak ezek a csodabogarak, egy fél számot végig is hallgatott, aztán komótosan ment tovább a dolgára.
A koncertterület két nagy és egy kisebb színpadot, egy metál-bolt-korzót, horror mozit és etető-itató helyek tömkelegét foglalja magában. Ez utóbbiak nem kis erénye, hogy a sört (fekete kozel, illetve világos gambrinus) és a számtalanféle étket (évről évre még egy „magyar” lángosos is tiszteletét teszi) baráti áron kaphatjuk meg. Így nem kényszerülünk olyan kompromisszumra, ami sajnos a magyar fesztiválok sajátja, jelesül, hogy vagy kint iszol és nem látod az aktuális fellépőket, vagy bent tartózkodsz, de nyeled a nyálad, kivéve, ha vittél magaddal egy gyémántokkal és egyéb drágakövekkel megrakott tarsolyt, amit nem is vagy rest kiüríteni pár felvizezett lónyál-fesztiválsörért cserébe. Itt jegyzem meg, hogy az elmúlt évektől kezdve a fesztiválon készpénzen váltott jegyekre kapható minden, ez a gyors kiszolgálást elősegítő megoldás amúgy sem lehet ismeretlen a külföldi fesztiválokat megjárt emberek számára, sőt mára már a hazai fesztiválok zöme is átvette ezt a praktikát.
A fesztivál kiállításában változatlan az elmúlt jó egy évtizedet nézve, amiben viszont évről évre egyre magasabbra tette a lécet, az a fellépő zenekarok mennyisége és főként azok minősége. Az elmúlt pár évben tudatosan növelték a fellépők számát, idén három nap alatt közel 75 zenekar fogja egymást váltani a színpadokon, ráadásul a két fő színpadon felváltva csapnak a húrok közé a bandák, így aki bírja erővel, akár mindenkit végig is nézhet. (Bár ehhez szerintem legalább valamiféle trollnak kell lenni…). Ennek jelentősége abban rejlik, hogy számos nagy fesztiválon előfordul, hogy egyidőben két zenekar is játszik, így az ember kénytelen eldönteni melyik maradjon ki, vagy egyiknek az elejét, másiknak a végét tudja csak elcsípni.
A zenekarok többségében „A-ligás” metál zenekarok, ám amint a fesztivál neve is mutatja, a brutális végéről fogják meg a dolgokat. Főként trash-, black- és death-metál hordákról van szó. Akik a tradicionális „halál-metálra” annyira nem harapnak, azoknak – az elmúlt évektől kezdődően – már egyre több modern metál és hardcore zenekart is csatasorba állítanak a szervezők, így a paletta jóval színesebb, mint korábban bármikor. Említettem a minőséget. Nos igen, meggyőződésem, hogy ez a fesztivál a zenekarok tekintetében állja a sarat a legnagyobbakkal is. A hangos zenét kedvelő sárváriak amúgy sem panaszkodhatnak, hiszen a sógoroknál karnyújtásnyira évek óta rendre felvonulnak a metál műfaj nagyágyúi a Nova Rock fesztiválon, a hangulat mégsem mérhető – ez szigorúan szubjektív vélemény – a BA-hoz, hiszen hiába a „jóistentudjahányadszor” lépett már fel a Metallica a nickelsdorfi Pannonia Fields-en, mikor az ember portól prüszköl és sütemény széle osztrák gyerekek vannak a hóna alatt. Ott nem lehel Hrabal csókot az ember homlokára egy felhő szélén ücsörögve, az bizonyos.
Néhány név a teljesség igénye nélkül: Amon Amarth, Machine Head, At The Gates, Heaven Shall Burn, C.O.C., Crowbar, Darkest Hour, Hatebreed, Sick Of It All, Agnostic Front, Skarhead, Unearth, Converge, Pig Destroyer, Rise And Fall.
Egy szó, mint száz; aki nem szeret kellemes, hrabali környezetben remek, mégis olcsó cseh sörrel a kézben minőségi, disznóvisítós metált szolmizálni, az maradjon otthon. Feszt Iván, úgy hallottuk ott lesz.
Várom a következő FesztIván részt!
Nem soká jön is!