Miért is van a zene? Milyen hatással van az emberekre? Milyen értéket közvetít a társadalom felé? Ilyen, és ehhez hasonló kérdésekre kereste a választ Ferge Béla, jazzdobos zenetanár a sárvári Zenei Könyvtárban tartott előadásában.
FERGE BÉLA zenetanár, zeneszerző. 1972-ben született Berettyóújfaluban. 1997-ben szerzett diplomát a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán. Részt vett több hazai és külföldi zenei fesztiválon. Több hanghordozón közreműködött., többek között Pege Aladár „International Jazz Workshop” c. lemezén. Együtt játszott Vukán Györggyel, illetve szerepelt Szabó István Európa-díjas filmjében, a Napfény ízében. Művei elhangzottak a Magyar Rádió és Televízió zenei műsoraiban.
Hú, Béla de jól doboltál? – Csak, ennyi?
– Egy fellépés alkalmával történt, hogy a koncert után fiatalok jöttek oda hozzám gratulálni, hogy de jól játszottam. Ekkor feltettem magamban a kérdést, hogy tényleg csak ennyit jelent a zeném a hallgatóság számára? Csak azért van a zene, hogy a fiatalkorúak a mi zenénkre tombolják ki magukból az alkohol mámorító hatását? – meséli az előadó.
„Az emberi léleknek meleg csend kell, de helyette jeges tumultust adnak neki” /Simone Weil/
Vajon tényleg csak jeges tumultusként hat a zene az emberekre? Mi célja van a zenének? Erre a kérdésre Yehudi Menuhin, világhírű hegedűművész idézete adta meg a választ.
„Mióta ember él a földön, a zene egyik célja, hogy örömet szerezzen nekünk.
A másik célja pedig az, hogy megmondja az igazat „ / Yehudi Menuhin/
Örömszerzés és igazmondás
– Ahhoz, hogy a zene igazi céljait megtudjuk, vissza kell mennünk a különböző zenei stílusok gyökereihez. Honnan indult? Hogyan alakult ki? Minden stílusú zenében háromféle zenei alap fedezhető fel – az afrikai, a zsidó, és a mantra. Az afrikai vallászenei gyökerek hozzák be a zenébe az extázis – az elragadtatás, a révület és az önkívületi állapot – élményét. A monoton ritmusok és kántálásszerű dallamok befolyásolják az ember tudatát. Míg a mantra célja tulajdonképpen a tudattalan mozgatása a zene a segítségével – magyarázza a Jazzpression volt dobosa.
„… a zene ne ejtsen révületbe, ne bódítson érzéki zeneivel,
legyen egyszerű, logikus, közérthető és mindennapi” /Jean Cocteau/
Milyen a jó zene? – 4 kérdés a zene megítéléséhez
1. Milyen hangszereket használnak?
2. Miről szól?
3. Hogyan ábrázolja a mondanivalóját? Milyen zenei eszközöket használ?
4. Milyen hatással van ránk?
A jó zene megítéléséhez két dalt – Demjén Ferenc: Féktelen Éj és Sebő József: Én, ki emberként… – elemzett Ferge Béla, melyek meghallgatása során számos különbséget lelhetünk fel a fenti négy kérdés alapján. A Demjén-féle dal ritmushangszerekre épül, és egy erkölcsileg is féktelen éjre buzdítja a hallgatót – tökéletes sláger, amit emberek százai énekeltek Rózsival együtt, egy-egy koncerten. A tömeg hatására az erkölcsi korlátok lazulnak, így biztosan akadt olyan, aki ki használta a féktelen éj adta lehetőségeket.
Ezzel ellentétben Sebő József énekében népi hangszereket használ. Témája szintén a szerelem, de teljesen más szemszögből közelíti meg, mint Demjén. A trubadúr énekekhez hasonlít mind zeneileg, mind tartalmilag. Hát, valljuk, be melyik hölgy tudna egy ilyen érzelmes éneknek ellenállni?
„Minden gyerek rögtönözne, ha hagynák”
Ferge Bélát – miután átértékelte a zenei tehetséget – egy volt ismerőse felkérte, hogy tanítson értelmileg sérült gyereket. Először visszautasította, majd egy személyes élmény után elfogadta a felkérést, és az óta egy budapesti iskolában gyerekeknek tanítja a zene művészetét. A címben elhangzott mondatot is egyik tanítványa mondta a zene szeretetéről. Kodály szerint minden épkézláb gyermek rögtönözne, ha hagynák nekik. Ferge Béla, jazzdobos, rockzenész , zeneszerző és zenetanár azonban módosította Kodály Zoltán idézetét.
