Németh János festőművész, pedagógus kiállítása nyílt november 6-án délelőtt Sárváron, a Nádasdy-vár Galeria Arcis kiállítótermében. Kondor János, a művelődési központ igazgatója az egyik olyan Vas megyei alkotóként üdvözölte a művészt, akinek neve eddig még nem szerepelt a Galeria Arcis kiállítóinak sorában. Több mint 20 éve rajzolja- és festi az európai hírű kőszegi „Szőlő Jövésnek Könyvét”, a sárváriak innen biztosan ismerhetik.
A megnyitó kezdetén – meglepetésként – a művész unokája olvasta fel Bősze Éva – Németh János A reggel ragyogása című festménye előtt című lírai írását, amelyben a valóság titkainak tiszta feltárójaként beszél az alkotóról.
Balogh Péter építész, a Rumi Rajki Műpártoló Kör elnöke megnyitóbeszédét a sárvári galéria méltatásával kezdte, majd Németh János, mint a Sárváron talán még kevéssé ismert művész s emellett klasszikus értelemben vett pedagógus életútjának főbb állomásait emelte ki elsőként. A festő 1960 óta él Kőszegen, hivatása szerint földrajz- és rajzszakos tanár, máig vezet szakköröket, tart előadásokat, vagy vállal alkalmasint idegenvezetést. Németh Jánost Kőszeg olyan “mindenes értelmiségijének” tartja, aki – mivel nem a festészetből él –, megteheti, hogy arról fessen, ami élményszerűen megragadja őt. A sárvári tárlaton közel 40 képe látható, amelyek egyfajta keresztmetszetként tükrözik a világlátását is.
Témáit tekintve elsősorban tájképfestő, ez talán egyik mestere, a Munkácsy-díjjal kitüntetett Jakuba János hatása lehet, aki maga is posztnagybányaiként választékos, halk színvilágú tájképeiről volt ismert. Balogh Péter idézte a festőművész hitvallását: „Munkáimban a látványon túl, azokat az esztétikai értékeket és humánus tartalmakat keresem, amelyek az ember és a természet örök kapcsolatára utalnak.”, melyről pasztell-, akvarell, vagy olajképei is árulkodnak. Mély zöldjei, kékjei, barnái Nagy István, neves székely festő világára emlékeztetik Balogh Pétert, a Vörös kereszt című képet külön is kiemelte, amely a maga egyszerűségével idézi meg a gyergyói székely nép vallásosságát, hitét, hagyományait.
Helyesen értelmezett, humanizált tájként tűnik fel a szárhegyi ferences kolostor épülete, amely nem akarja felülmúlni a természetet, a hegyoldal szerves részeként jelenik meg. Természetesen szűkebb hazája, Kőszeg és környéke is előtűnik képein, például a Hóolvadás hideg színeiben, vagy az Aranyvasárnap ünnepváró hangulatában.
Megfestette az 1852-ben épült cakóházai szülő házat, szintén személyes gyökereit tárja fel a Nagyapám emlékére című kép a szék előtt, gazdátlanul álló parasztcsizmával. Természetelvű festészete szereti a színeket, de nem a harsányságot, hanem az élénkséget. Vallja, hogy Kőszeg és vidéke dunántúli Nagybánya lehetne hegyeivel, völgyeivel, fényeivel, sajátos atmoszférájával, a zeg-zugos kisvárosi utcákkal, a színes cégérekkel, öreg fákkal, tornyokkal.
Németh János egyéb festészeti témái közül elsőként azt a szürrealizmus területei felé hajló festményt emelte ki példaként Balogh Péter, amelyet a Reneszánsz év alkalmából festett a művész, s amely a németalföldi mester képét komponálja össze a kőszegi vár hitelesen rekonstruált 16. századi látképével, de vannak bibliai ihletésű művei, portréi is. Az elfelejtett című munkán katonasír látható, az emberi dráma is foglalkoztatja Németh Jánost.
A változatos témák mellett az eszközök is változatosak, a galériában látható válogatásban is megmutatkozik, hogy az olaj, pasztell, akvarell-technikák mellett készít rézkarcokat, illusztrációkat, de használja például az akrillt is. Az 1959 óta kiállító művész szerény, gyakori szereplésre sosem törekedett, mindigis hű volt önmagához és a klasszikus értékekhez.
Balogh Péter szerint egy kiállítás fő értelmét az adja, ha “haza tudunk vinni” onnan valamit. Németh János tárlata nem hagyja üres kézzel elmenni a nézőt, a színek élményét, a derűs harmóniát, a rendezettséget, a nyugodt kiegyensúlyozottságot, ember és a természet örök egybeforrottságának tanulságait adja nekünk. A kiállítás november 30-ig látogatható a Galeria Arcis termeiben, a könyvtár nyitva tartásában.
