Az ébresztő blues – I. Vas megyei bluesfesztivál

Milyen volt a bluesfesztivál? – kérdezik ismerősök. Olyanok is, akik megnézhették volna saját szemükkel. Jó volt. Válaszolom, és közben arra gondolok, vajon a szememből, a hangsúlyból lehet-e érezni hogy ez a „Jó volt” egészen igazabb, mint a hétköznapok rutin „Jó volt”-ja. Lehetne írni a zenekarokról, a profizmusról, a hagyományokról, a feketék zenéjéről, a hangosításról, a szervezésről. De ezek a dolgok nálam – és úgy láttam a megjelentek többségében -, hátérbe szorultak.

Megragadó tiszteletet és örömöt éreztem, ahogy szép fokozatosan kiderült, hogy a 10-15 évvel ezelőtt is mozgósítható bluesrajongók ma is bluesrajongók. Ma is feszélyek és a belépő árát magasnak találóan fintorgó arckifejezések nélkül adóztak a saját magukban élő örömnek, amit ez a zene táplál. Rég volt már Sárváron Bluespresszó. Rég volt bluesrendezvény is. De ékes bizonyíték ez a két nap, hogy nem halt, meg csak aludt. És a kontraszt még élesebb. A mai fiatalok tanulhatnának talán a legtöbbet abból az odaadásból, aminek iránya a zene. A közösen átélt élőzene páratlan és semmihez nem hasonlítható öröme.

Én hitet kaptam vissza, hogy ez a fajta mégsem halt még ki, ilyen ember él még. A blues zene, és a két napban színpadra állt zenekarok kiváló katalizátorai ennek az ébresztés-folyamatnak. Sok-sok idő után a várudvar újra őszintén, felszabadultan és sallangmentesen élt. Köszönet a nem várt ébredésért a kitalálóknak, minden zenekarnak és mindenkinek a közönségből. Talán nem csoda hogy ezekkel az érzésekkel a begyemben végig nem foglalkoztatott az, hogy kevesebben voltak, mint amennyien elfértek volna a várudvaron.

El lehet vinni a rendezvényt Szombathelyre. Sokak szerint el is kell vinni. Abban viszont biztos vagyok, hogy ez az arca, ami leginkább az autentikus környezetből táplálkozik el fog tűnni. Nem biztos hogy baj, de valahol mégis fáj.

Kapcsolódó megjelenések

Vélemény, hozzászólás?

Főoldal Letöltés RSS Facebook Lap tetejére vonal Lap aljára