Farkas Ádám Munkácsy-díjas szobrászművészt a mai magyar szobrászat egyik vezető mestereként köszöntötte Kondor János, a Nádasdy-vár Művelődési Központ és Könyvtár igazgatója. Farkas Ádám 1990-től a Magyar Képzőművészeti Egyetem tanára, 1992-től a szobrász tanszék vezetője, egyetemi tanár. 2002–2005 a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektoraként működött.
Mitológiai utalással kezdte megnyitóbeszédét Fábián László író. A szirének partjaihoz érve, az argonauták – Orpheusz kormányozta hajóján – Orpheusz túlénekelte a szirének halálba csábító dalát, a legenda szerint pedig a szirének addig élhetnek csupán, amíg meg nem menekül előlük valaki. Így a tengerbe vetették magukat, és ott sziklaszirtté változtak. Eljátszadozva a gondolattal – Fábián László szerint – ha ezek a sziklák méltó utód kezébe kerülnének, az kibonthatná belőlük a hajdan volt szirént, sőt, akár az énekét is. Kibontás és dallam. Az alkotó ember rálelve anyagára, kibontja belőle önállóan kidolgozott eszméjét, amelyet aztán valami gondosan kiválasztott ritmussal megérzékeltet, plasztikusan fogalmazva animál, átszellemít, átemel a szellem valóságába, az anyagiság pedig a szellemiség valóságos hordozójává válik.
Amikor Farkas Ádám kőhöz – talán legkedvesebb anyagához – nyúl, részint felfejti a kiválasztott kő töbmillióéves titkát, részint pedig hozzáadja formálással – paradox módon az elvétellel – a maga jellegzetes interpretációját. Kibont és ritmusba rendez. Kinontja a történet kezdetén a már-már visszaidézhetetlen hajdanban kővédermedt szirént, visszaadja énekét, noha természetesen újrahangol.
Fábián László szánt szándékkal analógiák útján közeledik Farkas Ádám szobrászatához, akit megfontoltan, kiérlelten és vitathatatlanul korszerű művésznek tart, aki eltéphetetlenül tapad az ősiséghez, kötődik az emberiség múltjához. A kő nyers, nem pedig formátlan. Az alkotásokban együttáll a természetes és a művi. A művi szükségképpen továbblép a művészibe. A feltáruló idom sajátlagosan egyedi formát kap a szertelennek tetsző anyagban, ugyanis a művész gondolata keze nyomán, a szellem materializálódása során válik nyilvánvalóvá, megragadhatóvá. A titok pedig, amely ott lappang minden megformálásban nem más, mint az alkotó ember leküzdhetetlen, örök vágya, hogy alkotásába – legalább szimbolikusan – visszakéredzkedjen a teremtés.
A kiállítás páratlan módon illeszkedik a Galeria Arcis környezetéhez, Kondor János szavait használva, az egyedi, senki máséval össze nem téveszthető művek szinte „oda készültek”. Rozmán Lajos gyönyörű klarinétjátéka (meghallgatható a fenti videót elindítva)méltó nyitánya volt a tárlatnak, amely november 1-jéig látogatható, hétköznaponként 10–17 óráig, szombaton 9–13 óráig.
