A Gátnál 7 számos felvétele számítógéppel készült, a dob gépi, de összességében nagyon is hallgatható az anyag. Trióban zenélnek a sárvári srácok – twickkk gitáros-énekes, Dalos basszer és Jandó dobos – de gépi megfejtéseket is raktak a zenébe.
Sokszínű a zene, akár egy dalon belül is több stílus olvad egybe. Még a legtöbbször pszichedelikus rocknak érzem, mondjuk úgy Ozric/Korai Öröm-módra (esetleg Trottel), de sok alterock és wave rész is akad. Groove-ok, táncritmusok is kerültek egyik-másik nótába, miként folkos dolgok, dallamok, de még népdalrészletek is. A Nepál nyitótémája funkys, a Megfogtam viszont reggae-alapra épül. Néhol vidám, másutt megindítóan szomorú a zene, és annak ellenére, hogy saját zenei ismereteim csekélynek bizonyulnak, hogy ennél mélyrehatóbban körülírjam, tudom élvezni, mert el lehet benne veszni.
A szövegek szintén eklektikusak, sőt, az esetek jelentős részében elég elvontak. Elhiszem, hogy alkotóiknak sokat mondanak, elvégre ők tudják, hogy mihez kötődnek, de jelentős részükben én nem találok túl sok értelmet. Igaz, nem is biztos, hogy holmi elsődleges értelmet kell keresni – talán inkább hagyni kell kibontakozni az érzéseket és hangulatokat, amiket az emberben keltenek. Persze, a záró Zóvár deliveri értelmetlen (vagy valami igen egzotikus, kamu-magyaros nyelven íródott) szövege ez alól is kivétel, he-he…
Zenélni jól tudnak az arcok, tényleg rendben vannak ilyen téren. Nem mennek át ugyan free-jazzbe, de amit bevállalnak, az rendben van, twickkk énekileg a legjobbat a Vénusz hasán című nótában nyújtja – gyönyörű az a refrén! Metalos fülnek persze elég hajmeresztő egy muzsika ez, de el kell ismerni, hogy sajátos élmény, és én vállalom, hogy nekem a nagyobb része bizony tetszik. Amúgy pedig azt hiszem, a Bahia vagy a Trottel records tárt karokkal fogadná őket.
