Most szombaton lesz a 30. partijuk Sárváron, a Nádasdy-vár pinceklubjában. Szigorúan a szigorú drum and bass jegyében. És ha már így kikerekedett a szám, a 100. alkalom meg még bőven az idők távola, meginterjúvoltuk a két bulifelelőst, Szoboszlay Zoltánt (aki nem mellesleg Lélekrendész néven dj-zik) és Radó Rékát. Miértek, hogyanok, kedvencek, elektronikus zenék bőven kitémázva.
ALON: Miért és hogyan kezdtetek el artical session néven partikat
szervezni? Kezdettől ti ketten voltatok, vagy mások is megfordultak a csapatban?
Szoboszlay Zoltán: A miértre könnyű a válasz, azért, mert akkoriban tudomásunk
szerint az egész megyében nem nagyon volt olyan hely, ahol havonta egy klubest
keretében terítékre kerültek a földalatti elektronikus zenék. Az AZK-ban
(Alternatív Zene Klub – a szerk.) közben hallani lehetetett egy-egy elektronikus
zenei darabot, de önálló drum ’n’ bass vagy breakbeat buli nem volt jellemző.
Illetve egy kivétellel, mert Csubi a helyi rangidős zenegyűjtő guru próbálkozott
már földalatti bulikkal 1998-1999 környékén, ahol már akkor lehetet drum ’n’
bass-t hallani. De hát akkor ez még földönkívüli zenének számított, nem úgy,
mint ma, mert a mai 14 évesek is már a populáris Pendulum-ra x-elgetnek még a
játszótéren is. Ami nem biztos, hogy baj, de nagy változás ahhoz képest, hogy 10
éve még nem sokan tudták, hogy eszik vagy iszák-e a drum ’n’ bass vagy jungle
zenét. Artical session néven 2004-ben tartottunk bulit először, de már előtte is
voltak próbálkozásaink.
Radó Réka: Az artical nevet és koncepciót ketten találtuk ki, előtte persze
voltak közös bulik másokkal is, de ezek inkább spontán születtek, nem nagyon
gondolkodtunk azon, hogy mit és hogyan. Mivel nem volt hova mennünk, hát
csináltunk magunknak programot. A pinceklubot meg mindig is nagyon szerettük,
nagyon jó helyszín és egyszer csak megszületett az ötlet, hogy egy rendszeres
bulisorozatot kellene indítanunk. Így hát megálmodtuk az artical-t, és ketten
szép lassan kialakítottuk olyanra, amilyenre mi szerettük volna. Zolival már
voltak elképzeléseink, hogy milyen hangulatot szeretnénk teremteni, milyen zene
legyen. Olyan klubot szerettünk volna, ahova mi is szívesen elmennénk és
feszengés nélkül jól éreznénk magunk.
Stílusilag miért a drum & bass és a breakbeat a két libling, a
kályha, ahonnan elindultok? Mi fogott meg benneteket a tört ütemekben?
Z: Azért a drum ’n’ bass, mert kb. 12 évvel ezelőtt, amikor első alkalommal
hallottam ilyen zenét, egyszerre megfogott a progresszivitása, energiája és
dühe. Az igazi d’n’b sötét és kegyetlen, mint ez a világ, amiben élünk! (Nevet.)
Hallgasd meg csak a Source Direct albumát, abban bent van minden számomra,
amiért szeretem ezt a stílust. A breakbeat csak egy darabig ment, amíg nem
laposodott kissé el. Helyette jött a dubstep, a dubtechno és hasonló friss
hajtások. A mai napig kiráz a hideg egy jó amen break vagy egy mellbedöngölő
zsíros basszus hallatán.
R: Engem Zoli vezetett be a tört zenék világába, kb. 8 évvel ezelőtt. Bár
hallgattam előtte is elektronikus zenét, de inkább a downtempo vonalat. Ma sem
az úgymond „mainstream” d’n’b-t szeretem, nincs kedvenc producerem, inkább
egy-egy zene fog meg. Nem vagyok az az ugrálós típus.
A sárvári illetőség mennyiben jelent előnyt, más hozzáállást és
mennyiben kerékkötője a – sajnos – Szombathelyre koncentrálódó vasi
partiéletnek?
R:
Annyi előnyük itt biztos van, hogy gyorsan terjednek az új programok hírei.
Azonban az érdekelt közönség itt helyben sajnos sokszor nem elég nagy ahhoz,
hogy egy nagyobb költségvetésű buliba bele merjünk vágni. Régen rengeteget
plakátoltunk és reklámoztunk Szombathelyen is, de esélyünk sem volt a helyi
rendezvényekkel szemben. Pár óránál tovább sosem voltak kint a plakátjaink.
Kerestünk együttműködési lehetőségeket is, mivel szerintünk mindenkinek jól jön
egy kis összefogás, de ezen a téren is nagyot csalódtunk. De talán nem is baj,
elmondhatjuk, hogy mindent saját erőből értünk el. Pár év után addig
eljutottunk, hogy a művelődési központ pártfogoltjává és támogatottjává váltunk,
de ez inkább egy kölcsönös partnerség mintsem pártfogoltság. Talán előbb vagy
utóbb felfedezik az artical-t és az AZK-át a szombathelyiek, kőszegiek és a
többi város vagy település lakói is. Mi soha nem akartunk jobbak vagy
népszerűbbek lenni más helyeknél vagy buliknál, csak simán a földalatti zenéket
eljutatni a fiatalokhoz.
Z: Előnyt nem nagyon jelent, max. az állandó családias „mindenki-ismer-mindenkit”
hangulatot. Egyébként egy kisvárosban rétegzenével megyei szinten ismerté válni,
hát az majdnem lehetetlen. A hozzáállásról annyit, hogy én is meg a Réka is
zenebuzi, így mindig is szívből és szeretetből csináltuk. Ezért is fájtak a nagy
bukták, vagy ha indokolatlanul bántottak minket valamivel! A szombathelyiek
részéről annyit, hogy többen voltak úgy, hogy nem számítottak semmi
különösebbre, és utólag kellemeset csalódva, hatalmasat buliztak nálunk és
többen szinte minden bulinkra eljártak és eljárnak ma is. De olyan is volt,
akinek túl magasak voltak az igényei és nem volt elég jó helyszín számára a
szórakozáshoz egy történelmi vár pincéje, ami persze eléggé lepukkant jelenleg
és minimalista, de pont ez adja meg a hangulatát és a szépségét. A lényeg, hogy
a helyszín szerintem nem éppen hétköznapi. Az elmúlt 4 évben soha egy balhé vagy
atrocitás nem történt nálunk, úgyhogy ez is jól jellemzi szerintem az artical
szellemiségét.
A bulijaitokon több amatőr, nem ritkán helyi erő is a lemezjátszók mögé állt
már. Róluk mit lehet tudni? Lelkes zenegyűjtő és -szerető emberek, akikben
fel-felbuzog a megnyilatkozási vágy?
Z: Én magam sem terveztem soha, hogy majd akkor én szerepelni
fogok, és zenélni szeretnék a bulikon, de a kezdetekor még csak a saját zenei
gyűjtemények bemutatására volt lehetőségünk; később pedig amikor már vendégeket
hívtunk, akkor meg valakinek kellett zenélnie a meghívott előtt és után, hát én
így csöppentem bele. El kell mondjam, hogy a „dj”-skedést soha senki nem
tanította nekem és saját felszerelésem sem volt soha, így a bulik voltak a
gyakorlási és fellépési lehetőségek is egyben. Azóta szerencsére azért volt
lehetőségem eljutni pár városba, megmutatkozni, így az artical Sárváron kívül is
megjelent már. A többiek meg lejártak a bulikba és valószínűleg ott ragadta meg
őket a dolog. És ahogy mondod, lelkes zenegyűjtő és szerető emberek. Voltak
kellemetlen pillanatok is, mert akad, aki nem volt őszinte és csak kihasznált
minket, de ez csak egy emberrel fordult elő. Az úgymond helyi erőkből kiemelném
dj Rocky-t, aki több figyelmet érdemelne.
R: Fontosnak tartottuk mindig is, hogy esélyt adjunk az ismeretlen
tehetségeknek is. Sokszor a nagy név nem egyenlő a minőséggel és az úgymond
kezdők is hatalmas hangulatot tudnak teremteni. Bennük azt szeretem, hogy minden
apró biztatásnak, sikernek nagyon tudnak örülni. És van, aki itt helyben már
népszerűvé és elismertté vált, itt persze én is dj Rocky-ra gondolok. A nálunk
megfordult fellépők közül többeknek azóta zenéje vagy kislemeze jelent meg
külföldi kiadóknál vagy netlabel-öknél.
Kalapemelintést érdemlő nagy nevek, Palotai, Cadik, Ludmilla,
Chris.Su stb is megfordultak a bulijaitokon. Nektek melyik volt a
legemlékezetesebb? (Nem muszáj pont ezek közül választanotok.
R: Igen, az artical session8 Palotaival talán azért maradt meg bennünk
annyira, mert akkor hívtunk el először ismert dj-t. Nagyon féltünk, de hatalmas
élmény volt számunkra. Nem mintha nem lettek voltak azóta is nagyon jó bulik, de
én nem tudok kiemelni külön egyet. Az a fontos, hogy jó legyen a hangulat és ez
nem csak tőlünk függ, hanem a közönségtől és ugyanúgy a dj-től is. Például az
artical session29-en csak helyi fellépők voltak és az elmúlt időszak egyik
legjobb bulija volt.
Z: Az elmúlt évek során több mint 50-en dj, producer és egyéb fura figura
megfordult a bulijainkon, így nehéz kiválasztani egyet. Talán az egyik
legemlékezetesebb buli az volt, amikor 2005-ben először zenélt nálunk Palotai
Zsolt. Nem fértek be az emberek, annyian voltunk és még hetekre rá is ez volt a
téma a városban és a környéken, plusz még egy elég terjedelmes cikk is megjelent
a buliról
a megyei napilapban. A pinceklubon kívül még kb. 3 helyszínen tartottunk és
tartunk bulikat különböző neveken, így tényleg nehéz kiválasztani egyet. De ha
már itt tartunk, akkor nem feledkezhetünk meg a nagy buktákról sem, mivel abban
is volt részünk nemegyszer. Volt, hogy nem láttuk értelmét a folytatásnak, de
szerencsére ezen mindig túljutottunk.
Mi volt az életetek legnagyobb partija? Az örök viszonyítási alap,
hogy „na, valami hasonló élményt kéne nekünk is adnunk a bulinkra betérőknek”?
Z: Ezt a kérdést bontsuk két részre. Ugyanis nem életem legnagyobb buliélményét szeretném másolni hónapról hónapra a pinceklubban, de ezek az
élmények kétségkívül löketet adtak a saját elképzelések megvalósításához. Három
emlékezetes buli jut eszembe: a Blade Runnaz Bad Company-s bulija 1999-ből, egy
elmebeteg elektronikuszenei kísérleti performansz, amiben 2 ember, 2 PC, és 2
mikrofon vett részt. Kb. 5-en néztük végig a műsort és kettőnkön kívül az
átlagéletkora 70 felé tendált, talán Rovar17 volt a nevük. Az utolsó emlékezetes
buli pedig Skream+Benga párosé 2007-ből.
R: Én Ausztriában nőttem fel egy nagyobb városban, így több klubban
megfordultam és biztos hatással voltak rám az ottani benyomások is. A legjobb
bulik akkor is mindig itt voltak Sárváron, mivel ezek közel állnak a szívemhez
is és nagy öröm, ha jól sikerül egy-egy rendezvény. De persze mindig figyelem,
hogy mások hogyan csinálják, mit és hogyan oldanak meg. Az ember mindig tanul
valamit.
Hogyan látjátok 2008-ban az elektronikus (tánc)zenében rejlő
lehetőségeket? A pezsgő kilencvenes évek újabb és újabb stílusokat, leágazásokat
hozó „forradalma” mintha nagy látványosan fölélte volna az addig
kiapadhatatlannak tűnő tartalékait.
Z: Egyértelmű, hogy akkora bumm már nem várható mint a 90-es
években, amikor megszületett és felnőtt a drum ’n’ bass vagy a breakbeat, de
mindig vannak friss hajtások. Pár éve a dubstep robbant bombaként, de ez máig
megmaradt underground szinten. És a dubstep család egyéb mutánsai is egyre-másra
jönnek elő mint pl.: dubtechno vagy a valahol szintén ide is köthető grime. A
garage is újjászületőben van. A dubstep-en belül is egyre inkább külön válik a
gonosz fortyogó basszussal és „vinnyogásokkal” operáló vonal mint: Benga, Skream,
Itchy Robot, Caspa) és a meseszép melódiákat használó dubstep/ambient/break/garage
összeolvadások, mint pl.: Burial, Forsaken, Late.
Továbbá ott van még a füstös, mély dub-bal és reggae elemekkel operáló iránya is
a dubstepnek, amiben a Hyperdub kiadó is mozog például. A drum ’n’ bass is
érdekes dolog, mivel egyrészt egyre több rádióban hallani d’n’b track-eket (pl:
a Pendulum szinte a legmagasabb rotációban megy azon a bizonyos nagyon zene
rádión), magyarán a populáris vonala már része az overgroundnak, míg a
gyökerekhez ragaszkodó sötét zenék egyre kegyetlenebbek és radikálisabbak,
mintegy figyelmeztetve az embereknek, hogy vegyék már észre magukat, hogy milyen
elcseszett egy világban élünk. A breakcore is ilyen harcos, radikális és
pofátlan stílusként egyre népszerűbbé válik szerintem. Tehát abszolút nem
fulladt ki és nem is fog kifulladni az underground elektronikus zene, mert
mindig megújul vagy visszanyúl a biztos gyökerekhez.
Húsz szám vagy dal (nem feltétlenül csak elektronikus), amit feltétlenül
ráraknátok egy válogatás CD-re?
Z: Ez a legnehezebb kérdés (nevet), mivel túl sok olyan szám
van, amit felraknánk, de most hirtelen ezek ugranak be fejből. Ja és nem
rangsorolva, mert azt képtelenség.
1. Burial: U Hurt Me
2. Source Direct: Exorcise The Demons
3. Bong-ra: Naai de duivel in zn reet
4. Fanu: Tears Of The Killer
5. Depeche Mode: Behind The Wheel
6. Ebola Cannibal: Ninja Terminator
7. Paradox: Our Future Is Extinction
8. Plasticman: Japan
9. Hrvatski: Carrot (Hrvtski’s Nightvision)
10.The Doors: The End
11. Miles Davis: Ah-Leu-cha
12. The Clash: London Calling
13. Marlow: Tremor
14. Bigtétény Finest: Lovasok a szakadék felé
15. Venetian Snares: We Are Oceans
16. Tes La Rok: Ritual Murder
17. Tech Itch: Life Of Sin (Limewax rmx)
18. Kode9: Magnetic City
19. Souljah: Fade 2 Black
20. Digital: Space Funk (Rufige Kru rmx)
+1: Bad Company: The Nine
R: Ez nehéz. Vannak állandó kedvencek, mint pl.: a Portishead „Dummy”
albuma, de különben elég változó. Most talán Burial: Archangel, vagy Marlow:
Tremor. Egy ideje inkább régebbi zenéket hallgatok, mint Air: Playground Love,
Courtney Pine: Tryin Times, Mono: Life in Mono, Shiveree: Goodnight Moon,
Anorganik: Foreign Dub, Björk, Clint Mansell stb.
DJ, live-act, akit akartatok, de még nem sikerült becserkészni?
Z: Vannak persze nevek és álmok, hogy kit, kiket szeretnénk, de
ezeknek az álmoknak sokszor a mocskos anyagiak vetnek gátat, mivel mindig is
mindent saját erőből csináltunk, és soha senki nem tolt alánk se pénzt, se semmi
egyéb segítséget. Sok dj, zenész sajnos elfelejtette az underground gyökereket,
a „csóró” földalatti bulikat, amik csak a zenéről és a családias hangulatról
szóltak. Inkább megélhetésként tekintenek a zenélésre. Így inkább a fiatal
ismeretlen tehetségek irányába indultunk el, hogy az egyelőre noname neveknek
adjunk lehetőséget, ami úgy tűnik, beválik, mert hatalmas bulik voltak már
velük. És sajnos ezek a fiatalok máshol nem is kapnának lehetőséget, mert a
partiszervezésben is megvannak a zárt baráti körök, és nem tudom, miért, de az
istenért nem nyitnának az ismeretlen, új emberek irányába. De persze vannak
tervek a nagy nevekkel kapcsolatban is, de ezt inkább nem árulnánk el, mert volt
már rá példa, hogy lenyúlták az ötletünket.
R: Zoli elég jól elmondott már mindent, csak annyit tennék hozzá, hogy
sok mindent ki szeretnénk próbálni, sok mindent megmutatni az embereknek. Nem
akarunk egy stílusnál leragadni, mindig is nyitottak voltunk az újdonságok felé.
Tervek a közeli és távolabbi jövőre?
Z: Fennmaradni, és megmaradni olyannak amilyenek vagyunk,
földalattinak és önmagát nem túl komolyan vevőnek! Komolyra véve: továbbra is
bulikat csinálni, újat, tartalmasat, érdekeset mutatni az embereknek és
felébreszteni őket a mindennapok posvány kommersz zenéikből. Szeretnék egy
Breakcore bulit, de félek hogy kb. 3 ember jönne el rá összesen, illetve egy
kimondottan Dubstep bulit is, ami úgy tűnik, novemberben össze is jön. A Dubstep
egyébként már egyre inkább bekuszik a bulik zenei felhozatalába és vannak, akik
nyitottak is az ilyen belassult gyomorbavágó basszusú mutánsokra. A garage
zenéket is jó lenne egyre jobban beemelni, de a fő irány a d’n’b marad. Nem
volna utolsó dolog egy minél nagyobb és masszívabb zeneszerető közösséget
kialakítani és még jobban együttműködni a művelődési központtal és több közös
programot csinálni!
R: Ezen kívül szeretnénk fejleszteni a blogunkat, csak egyikünk sem ért
hozzá annyira, így nem csoda, hogy ilyenre sikerült megcsinálnunk! (Nevet) És
nem akarunk leragadni egy bevált sémánál, mindig szeretnénk újítani, fejlődni a
magunk egyszerű módján. Másnak ezek csak apróságok, de nekünk minden kis lépés
fontos.
Egyéb közölnivaló, amire az interjúvoló nem gondolt?
Z: Először
is meg szeretnénk köszönni a bemutatkozási lehetőséget, és reméljük sokan kapnak
kedvet, hogy ellátogassanak egy bulinkra, vagy megnézzék a
blogunkat,
ahol a fórumokon nagyon szívesen fogadunk bármilyen hozzászólást, véleményt. És
köszönjük azoknak a hűségét is, akik buliról bulira mindig eljönnek hozzánk.
R: A sárvári Nádasdy Vár Müvelődési Központ és Könyvtárat, főként az
AZK-t (Alternatív Zenei Klubot) is meg szeretnénk említeni, mint együttműködő és
támogató partnert, mivel ahol lehet, próbálunk segíteni egymásnak és összehozni
néhány közös programot, mint például a Szilveszteri kéthelyszínes rendezvényt,
ami idén már harmadszor kerül megrendezésre a Nádasdy várban. És végül hadd
ajánljuk a következő bulinkat, ami október 18-án, szombaton kerül megrendezésre
a pinceklubban: artical session30 – Zegression drum ’n’ bass night keretén belül
zenélni fog Reduktor és Bob a Zegression Beats-ből, a házigazda pedig
Lélekrendész lesz.
