Bár ma már szinte az egész európai könnyűzenei kultúrtérre ijesztő fátyolként borul rá az egyre növekvő érdektelenség és az élő produkcióktól való elfordulás, szerencsére itt-ott átviláglik még e fátyol szövésén a remény, hogy a hullámvölgy csak átmeneti… Ilyen reményteli volt az október 19-én zajlott nemzetközi rockzenei est is a Nádasdy-várban, amelyen négy náció négy kitűnő zenekara lépett fel.
Jó házigazdaként a sárváriak, az Atakám zenekar melegítette fel a kedélyeket. Nem volt különösebben nehéz dolguk, a közönség érezhetően azért érkezett, hogy szórakozzon, hamar táncra is perdültek az első sorokban. A zenekar pályája szépen ível felfelé, alig egy hónapja érkeztek haza svájci miniturnéjukról, ahol – mint női frontemberrel dolgozó Black Sabbath-tribute zenekar – nagy érdeklődést váltottak ki az ottani zenei klubokból, és a visszajelzések is nagyon jók voltak. Az Atakám a tribute-vonal mellett nagy hangsúlyt fektet saját dalaira is, idén készültek el első angolnyelvű, kizárólag saját dalokat tartalmazó konceptalbumukkal. A turné megszervezésében az Angry Buddhát is menedzselő D.O.G. Productions volt segítségükre, akik máris tervezik számukra a következő, több állomást tartalmazó svájci kalandot.
„Sárvárra már úgy jövünk, mintha hazatérnénk. Az itteni fantasztikus közönséggel kapcsolatban szinte családi mélységű közelséget érzünk, a hely szelleme pedig teljességgel egyedülálló…” – mondta Tinglay Mordechai, a Baselből érkező Angry Buddha frontembere. Már sokadik alkalommal léptek fel a városban, és ezúttal sem okoztak csalódást. Az új tagság remek, az új dalok is egyre fogósabbak, az előadásmód pedig semmi máshoz nem hasonlítható! Az Angry Buddha koncerten működik igazán! Azt vallják, aki megtiszteli őket azzal, hogy elmegy a koncertre, az megérdemli, hogy olyan élményt kapjon, amit nem egyhamar felejt el, ezért vetnek be a külsőségek és a színpadi jelenlét eszközeit tekintve is szinte mindent, ami intenzívebbé teheti az előadást. Az elgondolás pedig működik, ezen a koncertjükön is sok régi és új érdeklődő volt jelen.
Izraelből érkezett az Arallu, akiket az Angry Buddhához hasonló módon nyűgözött le a vár szépsége. Moti, az énekesük megjegyezte, hogy ilyen tiszteletet parancsoló környezetben még az olyan „vademberek” is megszelidülnek, mint amilyenek ők első látásra. A tavalyi sárvári koncertjük emlékét egyébként az európai nagyturnéjuk egyik legjobbjaként őrzik. Moti egyben dicsérte a sárvári közönség fogékonyságát is, ő úgy fogalmazott: Az itteni embereken egyfajta állandó kíváncsiság érződik az újdonságok felé. Zenéjükben dühüket próbálják kiadni, szavakkal, gitárriffekkel, üvöltéssel válaszolni az emberiség ellentmondásos problémáira.
Az est utolsó fellépője az osztrák PHI volt. A triófelállásban működő csapat elképesztő technikai tudásra építette fel azt a tökéletesen sajátságos zenei világot, amely egy-két ütem után is rabul ejti már a figyelmet. Mélységes lelki tartalmakat, hegyeket mozgató energiákat játszanak ki a hangszereikből, mindezt olyan szerénységgel és alázattal, ahogy csak az igazán nagyok tudják. A tagok egyébként zeneakadémiát végzett muzsikusok, zenei megoldásaik, gondolkodásuk intelligensek és komplexek, mégis mellőzik a céltalan ömlengéseket vagy magamutogatást. Sok koncertet megjárt, edzettfülű hallgatóként megkockáztatom, hogy a PHI által képviselt minőség és sallangmentes művészet nemzetközi szinten is a legjobbak közé emeli az osztrák csapatot, nehezen tudom elképzelni, hogy a populáris könnyűzene határain belül lehet ennél igzgalmasabbat és profibbat csinálni.
Mindent összevetve: ha az AZK minden klubestje úgy sikerülne, mint a múlt szombati, nem kellene most válságterveken gondolkodnia a szervezőknek. Ugyanis így áll a helyzet: januártól elbúcsúzik a klub eddigi megszokott forgatókönyve, a havi rendszerességű koncertek mára fenntarthatatlanná váltak az érdeklődés gyilkos hiánya miatt. A klub továbbra is az élőzenét fogja képviselni, és nem is fog ezzel a törekvésével ellentétes irányú kompromisszumokat kötni, de a struktúra újratervezése már elkerülhetetlen, hiszen – az olyan üdítő kivételektől eltekintve, mint a nemzetközi rockzenei est volt – az év nagyrészében alig egy asztatlársaságnyi közönség jön már csak el a koncertekre.
A Láthatatlan Sárvár „Itt itthon vagyunk…” címmel riportfilmet készített az estéhez kapcsolódóan:
