Tűz- és vízkeresztség a 3. Nádasdy Fesztiválon (Szoboszlay Zoltán jegyzete)

Történelmében, kultúrájában, múltjában él tovább egy nemzet – hallani sokszor. A mi személyes sárvári történelmünk harmadízben került szeánszszerű megidézésre az elmúlt hétvégén. Harmadik alkalom ide vagy oda, számomra ez még csak tűzkeresztség, illetve az időjárást is egy „ernyő” alá hozva vízkeresztség volt, mivel első alkalommal sikerült átélnem a Nádasdy-ak által itthagyott történelmi örökséget, úgymond recyclingelve.

nadasdy_feszt_2011_01

Számomra az első és legfontosabb talán, hogy tisztán érződik egy afféle baráti és civil összefogás

az egész rendezvény hátterében, hisz valahol (nem egy hiányossága, kiforratlansága ellenére) ez adja meg a rendezvény őszinteségét és hiteleségét. Márpedig a mai világban nem csak a rendezvények, hanem az élet minden területén aranyszabály, hogy hiteles és őszinte kell, hogy legyen, amibe belefogsz, ezek nélkül mit is érne az egész… A negatívumokkal nem is szeretnék bíbelődni, mivel tipikus magyar betegség, hogy a „kákán is a csomót” keressük, ahelyett, hogy elhinnénk, igen, mi is képesek vagyunk szép és jó, netán még sikeres dolgokra is!

nadasdy_feszt_2011_64

A rendezvény első napja, azaz a péntek, emléknapként is funkcionált, hiszen a Nándorfehérvári diadal már 555 éve mementója a törökök több évtizedre való visszaverésének. Az előre megjósolt eső sajnos menetrendszerűen meg is érkezett péntekre, mintha a csak a programok velejárója lett volna, így a szakadó égi áldásnak köszönhetően csak a Szelindek zenekar középkori és népi világzenéjére érkeztem meg a várudvar tágas színpada elé, ahol a produkciót hastáncos hölgyek hipnotikus mozgása kísérte. Mindeközben odakint a várparkban is sokan kíváncsi szemekkel vizsgálták a magyar és oszmán táborokat, ahol betekintést kaphattak az időszak sajátosságaiba. A koncertet követően leróttuk első köreinket a várkerület egész területén, mivel bárhol belefuthatott valami érdekesbe az ember. Kiállítások, köztük 3D kiállítás (csak, hogy valami modern is legyen), karikaturisták, kézműves vásár, török bazár, lovaskocsikázás, jurtalátogatás, íjászat, lövészet, korabeli étkek, komédiások, utcazenészek, jövendőmondók, …stb. Mindenki megtalálhatta a számára legérdekesebb pontot a forgatagban.

nadasdy_feszt_2011_03

Az eső csak-csak megeredt újra, így a közben ízes stílusban – úgymond épp sztoriban levő Berecz András énekes, mesemondó is lepattant a nagyszínpadról a leszakadó eső hatására, huszáros vágással, a fedett sátorba vonulva felpattant egy sörpadra, ahol mindenféle hangosítást mellőzve folytatta a mókás történeteket, illetve érzelemgazdag dalokat. Jutalma a körégyűlt nézősereg, majd a tapsvihar volt. Közvetlen stílusa és ízes előadói talentuma egyszerűen színpadra teremtette ezt az embert. Újabb köröket róva, már a Mentés másként trió sátorbeli koncertjére értünk vissza. Egy a nevüket illető átgondolatlan kritikám után nyugtáztam a tényt, melyszerint szószerint (érték) mentés történik másként, hisz az autentikus értékek közvetítésénél mi lehetne fontosabb. A triót követő – újra a nagyszínpadon zajló – produkció elég erős kontrasztban állt az előzővel, akár kakukktojásnak is hívhatjuk őket. A programfüzetben csak ennyi állt: Firkin – örült kelta zenekar koncertje. És lám valóban, nagyrészt egy ír kocsmában, vagy fesztiválon érezhette magát a nagyérdemű műsoruk alatt. Számomra másfél óra után már kissé egyhangú, ám de annál energikusabb és közönség táncoltató koncertet adtak, és még ráadásblokkra is futotta. Eső, sár, füst, hideg ide vagy oda újabb körök jöttek a szükséges italok beszerzése és a hangulatvizsgálat céljából. A péntek este megkoronázása nem más volt, mint a (visszatérő vendégnek számító) Hollóének Hungarica régi zenekar koncertje, melyből leginkább a dobok hipnotikus hívószava fogta meg e sorok íróját. A nevezett produkciót színesítette-megtoldotta a Mira Orient hastánccsoport is, illetve tűzzsonglőrök, amely plusz adalékok által igazán különleges „koncert”-élményt kaphatott a nagyérdemű. A következő napirendi pontként szolgáló várfalra történő fényfestés pedig akaratunk ellenére csak-csak kimaradt, mire megüresedett poharainkat újratöltöttük, (legnagyobb bánatunkra már nem az török kontójára), a kinti attrakció nyúlfarknyi rövidsége miatt véget is ért. Nade sebaj, hisz így is elég élménnyel gazdagodtunk, hogy másnap ismét felkerekedjünk és időgépre üljünk.

nadasdy_feszt_2011_36

Szombat délelőtt egy kiadós elázást kővetően a 10 órai megnyitót lekésve (íme, az eső pozitívuma, hogy mentségünkként is hivatkozhatunk rá, ha már csak esett és esett folyamatosan), ebédidő magasságában megérkezve talán a terjengő illatokat követve, talán merő véletlenségből, de Bede Róbert és Szőke András gasztro-osztásába keveredtünk. Természetesen csakis korhű ételek jöhettek számításba, melyek közül talán a békacomb maradt meg leginkább a fejemben a kiváló előadáson felül. A mellettem álló úriember megjegyezte, mikor legutóbb Szőkéék itt voltak, szintén esett, szóval biztos ők a ludasok, illetve idén jelen helyzetben békások. Pár kör megtétele után random-mód a forgatag közepette a helyi néptánccsoport műsorába futottunk, melyet persze már csak kutya kötelességből is, de végigkövettünk. Érdekes volt látni, ahogy sec-perc alatt a vásári sátrak közé termett némi hangosítás, majd ezt kővetően a nem túl széles közlekedő útvonalon táncra perdülő legények és leányok teljes természetséggel olvadtak a bazári környezetbe. Az ilyen jellegű „utcai” performanszok különleges hangulattal bírnak.

nadasdy_feszt_2011_23

Óránkra rá-rákacsintva konstatáltuk, a csata a nyakunkon, így a városban történő díszes felvonulást kővetően a várpark hátsó felébe vettük az irányt, hogy premierplánból láthassuk a várva várt epikus csatát. Az időjárás a háborús állapotokra sem volt tekintettel, így a csata végig szakadó esőben zajlott. Ennek ellenére szép számú tömeg kísérte végig nagy lelkesen. A csatát közvetítő speaker hallatán nem egyszer egy sport tv közvetítése ugrott be, főleg, hogy közben poénokkal is próbálta oldani az eső generálta feszültséget. Messziről egy esernyőtenger látványa fogadta az oda tévedőt, így kemény küzdelmek, és esernyő harcok árán lehetett csak kényelmes és látványos pozícióhoz jutni. Az eredményt nem közlöm, hisz nyilvánvaló, csak is nyerhettünk! Az ostrom kihűltével a nagyszínpadon épp kezdő hazai színeket képviselő Konkoly együttes is becsülettel végigtolta műsorát a szakadó eső ellenére, így őket csak a fedés alatt megbújva láthatta az esőtől már-már szivacsosra ázott publikum. Következő fellépőként az Etnorom már a sátor védőfalai közt kezdte meg pezsdítő műsorát. A programfüzet ismertetője szerint romazenére számíthattunk a Balkántól Andalúziáig, amit végül meg is kaptunk természetesen. Autentikus romazene volt a javából, amely persze nem hagyta nyugodni a zenére csak kicsit is nyitott érdeklődőket, mivel többen örömteli mód, hamar táncra perdültek. Taps és taps volt a remek koncert zárása.

nadasdy_feszt_2011_38

Az estéhez már igencsak közeledve kis aggodalommal könyveltük el, hogy azért mégis csak eléggé kevesen vagyunk. Nem tudni, ezen kijelentés hatására, vagy a Csík zenekar popsztár státuszi pozicionálásának köszönhetően, de fél óra leforgása alatt többszáz ember özönlött be, mely tömeg még pótszékeket is megkívánt a szervezöktől a koncert kezdete előtt. Az eső vagy elfáradt, vagy megijedt a közben megérkezett tömegtől, de elállni látszott, így a Csík zenekar már esőmentes élménnyel jutalmazta az érdeklődőket. Népzenei dallamok és kortárs könnyűzenei feldolgozások mentén repült el a másfél órányi koncertidő, mely bizton kellemes emlékeket hagyott a nagyszámúra duzzadt közönség soraiban. A vendégsereg nagyhányada a koncertet kővetően elég hamar távozott is, pedig a napból még hátra volt az elengedhetetlen boszorkánypör, ami ugyebár csakis égetéssel zárulhatott. Az igazságszolgáltatást kővetően a legkitartóbbak vitézi táncházzal mulathatták át magukat a zárónapra, amely szintén nem kevés programot tartogatott még a legkitartóbbak számára.

nadasdy_feszt_2011_51

Mindezek után kijelenthetem, a tűz és vízkeresztségen átestem, mivel még egy hóhérral való találkozást is túléltem, aki megkimélte végtagjaim, pedig kedves társaságom erősen biztatta szakmája gyakorlására. Másrészt annyit áztam két nap alatt, mint egy kéthetes vizihulla, így dupla keresztség volt számomra az első, illetve másoknak a 3. Nádasdy Történelmi Fesztivál. Azt hiszem, jövőre is beülök az időgépbe, hogy adózhassak újra a dicső lokális múltnak.

Kapcsolódó videó (készítette: Burka Gyula):

Kapcsolódó megjelenések

Vélemény, hozzászólás?

Főoldal Letöltés RSS Facebook Lap tetejére vonal Lap aljára