Március utolsó napjaiban ismét ifjú irodalmárok randevúztak Sárváron. A város és az Írók Szakszervezete által 36. alkalommal megrendezett találkozóra idén ötven költő- és írópalánta kapott „behívót”.
Idén több mint háromszázan mérték össze tudásukat és tehetségüket vers, próza és tanulmány kategóriákban az írók Alapítványa és az írók Szakszervezete által meghirdetett 36. Kárpát-medencei Középiskolás Irodalmi Pályázaton, amelynek nyitóünnepségét március 26-án este rendezték. A rossz idő miatt a vártorony aulájában szólaltak meg a fanfárok, majd Hindi Fatima szavalta el József Attila Ars poetica című versét. Ezt követően Kondora István polgármester mondott beszédet. A város első embere a házigazdák nevében üdvözölte a találkozó résztvevőit, akiket Tinódi követőiként aposztrofált. Ezt követően reményét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a múlt nagy neveihez, a közelmúltban elhunyt Bódi Lászlóhoz (Cipő) és Grecsó Krisztiánhoz hasonlóan a mai fiatalok is megérezhetik azt a szellemiséget, amit a találkozó képvisel.
A polgármester után Mezey Katalin József Attila-díjas költő, az írók Szakszervezetének főtitkára, a rendezvény főszervezője nyitotta meg a találkozót, mely két és félnapos műhelymunkával folytatódott. Ennek során a zsűri tagjai megbeszélték a diákírókkal az alkotásaik erényeit, hibáit, és részletesen kiértékelték a beküldött írásokat. A díjkiosztó gálát csütörtökön este rendezték a gimnázium dísztermében. A rendhagyó estet egy filmmel indították, melyben a Republic közelmúltban elhunyt frontembere, Cipő emlékezett a városra, ahol 1983-ban diákköltőként feltűnt. A színpad közepére helyezett sárga rózsa pedig Bódi Lászlóra emlékezett, s a zsűriben ősidők óta helyet foglaló Papp Márió is hasonlóképpen cselekedett. A költő felidézte azt a ’83-as találkozót, melynek során az akkor 18 éves Bódi kvázi függelemsértést követett el, mikor a leánykollégium egyik lezárt szobáját feltörve hozzáfért egy zongorához, amin rögtön játszani kezdett. A nevelők kénytelen-kelletlen beletörődtek a kényszerű helyzetbe, így lett program a rendbontásból. Azóta éppen harminc év telt el, a vers kategória akkori bronzérmese pedig sajnos nincs már köztünk. Itt vannak viszont utódai, akik semmivel sem gyengébbek nála, hisz az ítészek szerint a találkozó színvonalára bizony ebben az évben sem lehetett panaszkodni. Ez a tény pedig – kissé ellentmondásos módon – igencsak megnehezítette a zsűri dolgát.
A fiatalokat egyébként rendkívül változatos témák és formák érdeklik. Ugyanakkora zsűritagok szerint már most képesek arra, hogy felülemelkedjenek bizonyos dolgokon. A rendezvényen – melyen nem indult sárvári versenyző – három kategóriában hirdettek győzteseket. Vers kategóriában aranyoklevéllel jutalmazta a zsűri az ongai Polák Péter pályaművét, ezüst-oklevélben részesült a budapesti Kemény Zsófi és a szerbiai Topolyáról Víg Ferenc. Bronzoklevelet kapott Purosz Leonidasz Szegedről és Török Anna Budapestről. Próza kategóriában aranyoklevelet szerzett Máté Gabriella Budapestről, ezüstoklevéllel jutalmazta a zsűri a pécsi Vida Kamillát, valamint a budapesti Purebl Saroltát. Tanulmány kategóriában aranyokleveles lett a Zala megyei Rezi községből Tóth Roland, ezüstoklevelet kapott Győrfy Hajnalka a székelyföldi Barótról és Nyikó Anetta a szintén székelyföldi Székelyszáldobosról. A bronzoklevelet Paluska Zsuzsanna vehette át, aki a felvidéki Révkomáromból érkezett.
