Tudományos konferenciát szer vezett a Nádasdy Ferenc Múze um április 30-án Nádasdy Ferenc országbíró kivégzésének 340. évfordulója alkalmából a dísz teremben. Az ausztriai Lékán pedig szentmisével emlékeztek a Szent Miklós templomban és megkoszorúzták a templom alatti Nádasdy-sírboltban lévő nyughelyet. Az évforduló alkal mából Takács Zoltán Bálint mú zeumigazgatóval beszélgettünk.
1671. április 30-án végezték k Nádasdy Ferenc országbírót, a sárvári vár urát, a múzeum névadójá Bécsben a városháza udvarán és ugyanezen a napon végezték ki Frangepán Ferencet és Zríny Pétert is Bécsújhelyen.
Az elmúlt években egyre inkább előtérbe kerültek a Nádasdyak, ennek egy nagyon fontos apropója, hogy 2008-ban megalakult a Nádasdy Kutatócsoport melyben a téma legkiválóbb szakértői vesznek részt, céljuk, hogy az országbíró mecénási tevékenységét kutassák, de nemcsak egy szempontból, hanem komplex szemléletben. A csoportban vannak történészek, akik a történeti háttéranyagot nyújtják, Nádasdy Ferenc életpályáját, kapcsolatrendszerét, birtokigazgatását kutatják. Művészettörténészek vizsgálják a fennmaradt emlékeket és az eddig kevésbé fgyelembe vett, de ismert forrásokat is kutatják, és újakat tárnak fel, ugyanis 1671. április 30-án a család nemcsak a családfőjét veszítette el, hanem azt a hatalmas vagyont is, amit két évszázad alatt felhalmoztak. Ma mindenki azt várja, hogy kincseket mutassunk be, de erre nincs lehetőség, hiszen a kivégzés után ezeket a kincseket elszállították a várakból, beolvasztották, eltüntették, csak néhány maradt fenn, ezeket a kivégző Lipót király és császár átadta Esterházy Pálnak. Ebből néhány darab a mai napig is megmaradt, egy része Fraknó várában illetve az Iparművészeti Múzeumban látható. Tehát nincsenek kincsek, de fennmaradt egy nagyon jól felépített forrásanyag magyar, latin és német nyelven, amellyel nemcsak a sárvári, hanem a többi vár felépítése, története, és az egykor ott lévő berendezések is feltárhatóak. A magyar nyelvű inventáriumok Nádasdy Ferenc országbíró utasítására készültek, aki valószínűleg felesége, Esterházy Júlia Anna halála (1669) után készítette el, hogy tisztában legyen a család vagyonának mértékével. A császári udvar is összeíratta a főúr letartoztatását, 1670 szeptemberét követően annak vagyonát, ugyanis az volt a célja, hogy elkobozza az országbíró teljes tulajdonát.
– Milyen témákkal foglalkoztak a konferencián? – Főként az előbbiekben említett forrásanyagok kutatási eredményeit ismertették előadóink. Hallható volt hogyan nézett ki a vár Nádasdy III. Ferenc idején, aki reprezentációs központtá alakította át a sárvári várat, alkalmassá téve arra, hogy a legmagasabb rendű vendégeket is fogadhassák. De előadás hangzott el az országbíró ezüstkincseiről, és a könyvjegyzékek vizsgálati eredményéről is. Nádasdy Ferenc egész Európában gyűjtötte a könyveket, például egy holland kiadó teljes könyvállományát megvette, az elkobzás után a könyvek egy részét átadták a lorettomi szerzetesrendnek, egy része pedig bekerült a bécsi császári könyvtárba. Az egyik előadás Nádasdy Ferenc kapcsolatrendszerét, a politikai hátteret vázolta fel. Nádasdy egyrészt törekedett arra, hogy a családi hagyományoknak megfelelően meghatározza a magyar politika irányait, másrészt a bécsi császári udvarhoz próbált közeledni, mert jól látta, hogy a magyar politikát a bécsi udvarból irányítják. Ismerve ezt a lojalitását, 340 év távlatából is érthetetlennek tűnik kivégzésének története.
– Az iskolai könyvekből azt tudjuk Nádasdyék mozgalmáról, hogy ez a Wesselényi-féle összeesküvés. Azt vallották, hogy a bécsi magyar királyok uralmát meg kell dönteni, és elindítottak egy magyar –török szövetségi rendszert, amely nem más, mint összeesküvés. – Ez így van, amit ma az összeesküvésről tudunk az a Habsburg propaganda része, pedig már a 60-a évek végén elindult egy levéltári kutatás, amely feltárta, hogy másról van szó. 1664. augusztus 1-jén a szentgotthárdi csatában a császári erők megállították a török terjeszkedését, mégis a bécsi udvar olyan megalázó békét kötött augusztus 10- én Vasváron a törökkel, mintha ő veszítette volna el az ütközetet, a friss hódításokat is a török kezén hagyta, a török adószedők – a korábbi megosztással szemben – az adó teljes összegét maguknak követelték, a katonák raboltak, fosztogattak. Ezen a nyomáson szerettek volna a magyar főurak lazítani azzal, hogy keresték a tárgyalási lehetőséget a török udvarral, de ez nem jelentette volna a Magyar Királyság betagozódását az Oszmán Biroda- lomba, hanem egyfajta egymás mellett élés feltételeit próbálták maghatározni. 1667 márciusában meghalt Wesselényi Ferenc nádor, ekkor a török már tárgyalna, de nincs kivel. A bécsi udvarban tudták, hogy ez csak egy kétségbeesett próbálkozás volt a főurak részéről, és látták, hogy a török nem foglalkozott a magyarokkal. Bécsben közben abszolutisztikus törekvések indultak el, az udvar mellet kialakult egy tanácsadó réteg, amely a bürokrácia teljes reformját akarta, a magyar főurak befolyásuk csökkenését érzékeltek, ami elégedetlenséget váltott ki a körükben. A császári udvarban közben kinevezték Nádasdy Ferencet helytartónak, egy vezető magyar politikus család tagját választották vezetőnek, hogy kivegyék annak a szervezkedésnek a méregfogát, amely tulajdonképpen el sem kezdődött. Elindultak a spanyol örökösödési háborúk is, illetve Lipót kiépülő abszolutisztikus uralma is hatalmas költségeket emésztett fel, az udvarnak sok pénzre volt szüksége. Az addig csak a levegőben lévő, de komolyan nem vett híreket Nádasdy ellenfelei összeállították egy peranyaggá, 1670 szeptemberében letartóztatták Nádasdyt, Zrínyit és Frangepánt, elindult a koncepciós per, hiszen az ítélet már előre tudható volt. Koholt vádakat hoztak fel a főurak ellen, még az a képtelenség is elhangzott, hogy Nádasdy Ferenc pottendorf kastélyában Lipót császár életére tört, mivel mérgezett halat akart neki felszolgálni, mindez azért, mert az udvar szemet vetett a magyar főurak vagyonára.
– Mikor indult el a szervezkedés rehabilitálása, az igazságtétel? – A XIX. század végén megjelent Pauler Gyula tudományos munkája a Wesselényi perről, ő már jelezte, hogy mélyebb kutatásokat kíván a téma, mert a bécsi udvar propagandisztikus szerepe határozza meg a perről mondottakat. Szekfű Gyula – Hóman Bálint 1928-ban megjelent Magyar történet című lexikona szerint is a bécsi udvar abszolutisztikus törekvései álltak a per mögött, mégsem veszik f- gyelembe ezeket a munkákat. Ne feledjük azonban, hogy eltelt közben 40 év Kádári-rendszer, a képet némileg árnyalják – a már említett – 60-as évek végén indult levéltári kutatások, de ezek nem mentek át a köztudatba. A jövőre nézve nemcsak a tudományos életben de a közvélemény formálásában is fontos szerepe lehet a Nádasdy Kutatócsoportnak.
– Mik voltak egyébként a konfe rencia tapasztalatai? – Az előadók nagyon-nagyon örültek, hogy sokan eljöttek az előadásokra, és szinte teltház volt Többüktől kaptam visszajelzést hogy ilyen konferencián még nem vettek részt, ahol a helyi polgárok ekkora számban és ilyen aktívan képviseltetik magukat. Tervezzük, hogy az előadásokat nyomtatás- ban is megjelentetjük, hasonlóan a Söptei István által szervezett Nádasdy Konferencia anyagához, mely 1999-ben jelent meg nyom- tatásban. Ez a konferencia illetve kiadvány, amely a család felvirágzásáról, Nádasdy Tamásról szólt nagy előrelendülést hozott a szakmának. A mostani konferencia a család hanyatlását, Nádasdy Ferenc életét ragadta meg, és vizsgálta nemzet- közi összefüggéseiben. A múzeum célja, hogy a két végpont között a hidat felépítse, és 2013-14-ben egy hatalmas, a Nádasdy családról szóló kiállítással szeretnénk erre „feltenni a koronát”. Kéthelyszínes kiállítást tervezünk, a kezdőpontja itt lesz a sárvári várban, a végpontja pedig a Nemzeti Múzeumban, de közben vándorkiállításként útra is kelne az anyag, és bejárná a Kárpát –medencét, a Nádasdy birtokokat. Szeretnénk, hogy minél több ember megismerje azt a szolgálatot, azt a hatalmas munkát, amelyet a Nádasdy-család teljesített a nemzet és a köz érdekében.
