A 8. AZK-JAM zajlott a Nádasdy-várban pénteken a Simon, Júdás napi vásár előestjén – alternatívát kínálva a vásári programként a sörsátorban tüccögő elmaradhatatlan mulatós mellé. A csordultig telt Pinceklubban idén a ’90-es évek kultzenéiből válogattak a legkülönbözőbb karakterű zenészek, hogy aztán saját arcukra formálva őket együtt örömködhessenek kicsit.
A jamestek egyik legnagyobb kihívása a rengeteg különböző hangszer hangerőegyensúlyának eltalálása, ez sajnos az egész délután zajló technikai előkészületek ellenére sem sikerült maradéktalanul, állandó keverős hiányában hol a basszushangok, hol az énekmikrofonok rakoncátlankodtak, de ez láthatóan kevés volt ahhoz, hogy a bulira éhes publikum kedvét szegje. Este fél tízkor hangzott fel az első közös dal, az AC/DC Thunderstruckja, jócskán felizzítva a kényelmesen forraltborozók kedélyeit. Az évtized talán legismertebb élőzenei slágerei sorakoztak egymás után, miközben folyamatosan cserélődött a színpadi felállás.
A JAM-band – ahogy Nyul László „Nyuszi”, az est egyik énekese spontán elkeresztelte a csapatot – idei tagjai a Facebook oldalain osztották ki egymás között a szerpeket már hónapokkal a koncert előtt. Az együttes örömzenélés legfőbb értékét épp a különböző zenei felfogások találkozásai adják, kezdve a dalok listájának összeállításától a színpadon való eljátszásukig, az egymáshoz való alkalmazkodásig. Volt a listán Metallica, Alice in Chains, zúzott a Killing in the name of a Rage Against the Machine-től, de kellemes ugrálósnak bizonyult az Emese a Kispáltól, a Knockin’ on Heaven’s Door a Guns ‘N’ Roses-féle átiratban, vagy az R.E.M. Shiny Happy People is. Külön sikere volt a Genesis I can’t Dance-jének a maga egyszerűségével, a líraiak közül pedig tarolt a Verve Bittersweet Symphonie-ja és a Red Hot Chili Peppers Under the Bridge-je…
Változatos színek találkoztak a színpadon és a közönségben is, még a keményebb rocktémákat is meglazította olykor Kocsis Csaba egy-egy virtuóz billentyűfutama, de ugyanez fordítva is működött, a Tasmine Archer Sleeping Satellite-jét például rendesen bevadítva gitározta Molnár Saci, aki mellesleg az AZK-Jamek egyik ötletgazdája is.
A kötött jamek után egy szabadabb blokk következett, ahol helyenként a nagyérdemű soraiból is a mikrofon mögé álltak a vállalkozó kedvűek.
Jó koncepció találkozott jó közönséggel, idén nézőcsúcsot döntve. Az AZK-JAM a sárvári zenerajongók szemében már ugyanúgy hozzátartozik az országos kirakodóvásár előestjéhez, mint a jó forraltborok, emelyekből a Pinceklub büféjében sem volt hiány. Kicsit továbbgondolva, kiküszöbölve a technikai problémákat akár egy utazó jam-sorozatig is kinőheti magát az esemény, és nem utolsó sorban az élő zene presztízséért is hatékonyan száll síkra.
– twickkk –
Az AZK-JAM csapatának résztvevői 2011-ben:
Dobok, ütősök:
Enyingi Péter (Praha, ex Konkoly)
Németh Balázs (Kodály Módszer)
Pándics András (B.A.D., BackLine)
Basszusgitár:
Benkő Gábor (A Gátnál)
Horváth Ede Bence (The Three Teadies)
Kozma Ádám (BackLine)
Szarka Sándor (Konkoly, Atakám)
Gitár:
Benkő Gábor (A Gátnál)
Molnár Sándor (Konkoly, Atakám)
Pándics András (B.A.D., BackLine)
Simon Zoltán (szabadúszó)
Billentyű:
Kocsis Csaba (a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatója)
Molnár Andrea (Konkoly)
Ének:
Béres Chiara (Kodály Módszer)
Molnár Andrea (Konkoly)
Molnár Sándor (Konkoly, Atakám)
Nyul László (Lost Dreams)
Pándics András (B.A.D., BackLine)
Rákos Blanka (A Gátnál)
Szabó Kriszti (Atakám)
Tóth Ferenc (Pampers)
Vecsei Anna (szabadúszó)
