Már nem kell sok hozzá, hogy leírhassuk: egy évtizednyi tapasztalat áll az AZK-JAM sorozata mögött, jópáradik zenész-szeánsz volt már az idei. A koncepciót a sorozatot életbentartó zenészközösség idén visszakanyarította a tematika nélküli improvizációhoz, ami szerintünk jó öltet volt.
Az előző években az élőzene egy-egy kultikus évtizedének slágerdalai voltak a kiindulóalapok, nagyon jó móka volt az is, de kissé lezárta az utakat a szabadimprovizáció felé.
Egy-egy ilyen örömzene felér egy jóhangulatú, tartalmas baráti beszélgetéssel, ha a résztvevők egymásra tudnak hangolódni, és most egymásra tudtak!
A közönség valószínűleg jobban szereti, ha ismert dallamokat hall, idén valamivel kevesebben is voltak az érdeklődők, zenész-szemmel viszont ez a koncepció is nagyon izgalmas volt. A fő feladat ilyenkor: elkerülni a csapdákat, amelyeket egy-egy jólismert, kigyakorolt stílus biztonsága áshat. Figyelni kell, hogy ne csapjon át az improvizáció blues/pentatonskálák észnélküli darálásába, s lehetőleg színes is legyen a kép. Az ilyen csapdákat jó ízléssel elkerülte az idei JAM!
Volt az elegyben funky, népzene, jazz, blues, rock… és még egész biztosan sok más is. Akik feltűntek a színpadon: Béres Chiara, Enyingi Péter, Kozma Ádám, Molnár Andi, Molnár Saci, Monostori János, Paukovics Gergely, Pándics András, Szarka Sándor.
