Negyedik alkalommal került megrendezésre a sárvári Nádasdy Múzeumban a Lidércfény névre hallgató éjszakai múltidéző. Idén a múzeumi éjszaka a bajor kor és a retro jegyében telt. A bajor hangulatot a Rábafüzesi Német Asszonykórus, a retrót pedig a Radler Buam biztosította. De volt még vadászkiállítás, tárlatvezetés, vaníliás süti, töpörtyűs pogácsa, bor és három harmad zebra is.
Idén is sok látogatót vonzott az esti program. A Rábafüzesi Német Asszonykórus műsorára értünk oda, egy harmonika, és nyolc torok gondoskodott arról, hogy a közismert, valamint általuk gyűjtött dalok az alkalomhoz illően szólaljanak meg. A vidám hangulatú előadás közben a látogatók a szomszédos teremben különféle borokkal olthatták szomjukat, míg egy másikban tepertős pogácsát, és diós kiflit falatozhattak. A tálcák mellett a sütemények receptjei is megtalálhatóak voltak, ezekből is sok fogyhatott az első falatok után.
Tovább haladva egy tárlatvezetésbe botlottunk, „a világ legjobb múzeumának legjobb igazgatója”, Takács Zoltán Bálint kommentálta az ’50-es évektől a ’70-es évekig lencsevégre kapott sárvári életképeket. A Vár Vendéglő, Herpenyő Csárda, a Fő tér, a várbelső, a ’65-ös árvíz képeinek diavetítését ízes humorral fűszerezve mutatta be, egyértelművé téve a diavetítés készítője, és George Lucas közötti kapcsolatot -legalábbis ami a vetítés bevezetését illeti.
Miután itt elidőztünk egy kicsit, a díszterembe visszatérve már a Radler Buam gondoskodott, ezúttal a megfelelő retro-hangulatról. A soproni zenekar jó két órás koncerttel zárta az estét, nekem James Brown ‘I feel Good’ című számának feldolgozása tetszett a legjobban, de legszórakoztatóbbnak mégis egy számomra ismeretlen szám végén felcsendülő MÁV-szignált találtam.
A díszteremből a toronygalériába vettük az irányt, ahol egy időszakos kiállítás, T. Takács Tibor Leletek című kiállítását, illetve Koller László 1 zebra című alkotását tekinthettük meg. A rovarokhoz hasonlóan három részre tagolt zebra egy bizonyos szögből nézve állt össze egységes képpé. Érdekes volt, jól nézett ki. Egy pár lány tagja hátulról próbálta összenézni a zebrát, sikerességéről, vagy sikertelenségéről nem győződtünk ugyan meg, de a szituáció felvillanyozó hatással volt ránk. A kiállítás augusztus 31-ig látogatható, hétfő kivételével minden nap 9-17 óráig.
Az alsó szintre visszaérve a múzeum hátsó része felé vettük az irányt, ahol egy újabb időszakos kiállítást, Vadászemlékek, és trófeák című időszakos kiállítást láthattunk. Puskák, pufferek, számszeríjak, vadászkések, -tőrök és egyéb vadászkellék, az egykor vadászható madarakat, emlősökkel együtt. A teremben egy televízión keresztül régi sárvári videókat láthattunk, a Cukorgyár, Barnevál, Pepsi és úgy általában, a ’60-as évek iparát, mezőgazdaságát bemutató videósorozat a másik teremben található diavetítéssel együtt egész nosztalgikus élmény volt, Sárvárnak arról az arcáról, mit mi már csak a leghalványabb emlékeinkben, vagy még ott sem tudunk felidézni.
Néhány dologra azonban még elég élénken emlékezhetünk, ilyen volt a 10 évvel ezelőtt még igen gyakorinak számító gyorsportré készítés a Balaton partján, amiből most kaptunk egy kis ízelítőt. A percek alatt elkészülő grafika T. Takács Tibornak köszönhetően a megszólalásig hasonlít a személyre, ki most bepótolhatta, amit annak idején a magyar tenger partján elfelejtett. Néhány méterrel arrébb linólenyomatokat készíthettünk kedves kis emlék gyanánt. Büszkén mondhatom, a második próbálkozásom már sikerrel járt, sehol egy elmosódott folt, a Nádasdy vár linólenyomata figyelt vissza a sárga papírról, amit két pecsét kíséretében zsebre is vágtunk. A szomszéd asztalnál pedig a múzeum családi programjainak rendszeresen visszatérő elemét, a minikönyv-készítést sajátíthatta el az érdeklődő.
Éjfél előtt még kényelmesen végignézhettük egy sárvári gyűjtő által felajánlott sörös, boros, röviditalos címkekiállítást, a gyűjtemény a ’70-es évektől mutatja be a címkék változását az üvegeken. Ha pedig valakinek még mindig maradt ideje, egy újabb pohár bor elfogyasztása után elindulhatott megkeresni a tárgyat, melynek sziluettjét a bejáratnál osztogatott szórólapokon láthattuk. A helyes válasz már nem titok, egy tehén alakú tejszínes kanna volt az a 19. századból, Nyugat-Európából. A szelvényt a bejáratnál egy bőröndbe helyeztük el, és várjuk sorsunkat, a kisorsoltak sárvári vállalkozók által felajánlott ajándékokat nyerhetnek.
Kellemes éjszakát tölthettünk a múzeumban, remélhetőleg jövőre, az ötödik alkalommal is izgalmas programokkal várnak bennünket a szervezők, akiknek ezúttal is köszönjük fáradozásaikat, hogy a jó hangulatú éjszaka felejthetetlen élmény maradjon.
