Pénteken végre elérkezett az AZK 2012/2013-as őszi-téli szezonjának évadnyitója. A már előzetesen kiderült programból egy jó hangulatú, erős felhozatalt ígérő estére volt kilátás, ez nagyrészt be is következett. Akkor mégis miért használtam a kontraszt kifejezést? A cikkből kiderül.
Az este első fellépője a tatabányai Scage zenekar volt, akik idén másodszor jártak nálunk (első alkalommal a Nyáréjfesztivál második napján). Első koncertjükön sajnos nem tudták megmutatni valódi erejüket, ezt ráfoghattuk arra, hogy viszonylag kötött volt a műsoridő, és a technika ördöge is közbeszólt. Ennek ellenére számomra az egyik legjobb koncert volt már akkor is. Erre most sikerült rátenniük még egy lapáttal. Az már alapból szimpatikusnak tűnt, hogy nem volt a padlón egy darab pedál sem, gyakorlatilag a gitár rá volt kötve az erősítőre, potméter feltekerve, és hadd szóljon! Zenéjük alapjában véve punkos lendületű, de bőven nyakon öntve metálos elemekkel. Az eljátszott feldolgozások (Green Day, Blink 182) teljesen jól álltak nekik, illeszkedtek saját szerzeményeik közé. Egynémely számuknál külön meglepetésként ért, hogy a refrén dallama valahogy bentragadt a fejemben a nyári fellépés óta. Koncertjük alatt sikerült jókora adag energiát felszabadítaniuk, ami sajnos a közönséget – az utolsó számot kivéve, amikor valahogy odatalált még pár ember – nem fertőzte meg, lévén, elég gyér számban voltak jelen az érdeklődők.
Következőként a szombathelyi Dorothy Lies (ex-Ted’s Village) lépett színpadra, akik szerencsére már visszatérő vendégei Sárvárnak. Azt vártam, hogy időközben kicsit megduzzad a közönség, de sajnos csalódnom kellett, nagyjából ugyanannyian voltak lent, mint kapunyitáskor. A Dorothy Lies zenéjével már első alkalommal sikerült barátságot kötnöm, ami a mai napig tart. Aki nem ismerné őket, zenéjük alapjában véve dallamos Cali-Punk, azonban könnyedén megférnek benne a klasszikus hard rock, illetve metal elemek is, mindezt ízes szólókkal fűszerezve. A koncert, akárcsak az első, rendkívül energikusra, erőteljesre sikeredett. Külön megjegyezném, hogy jellemző rájuk egy olyan dolog, ami sajnos sok zenekarnál hiánycikk: ez pedig az éneket kísérő vokálok jó kihasználása. Ilyen jó vokáltémákat honi viszonylatban talán csak a Black Outnál találni. Ez mindenképp dicséretes! Saját szerzeményeik közé a vége felé befért egy ősrégi Chuck Berry feldolgozás is, naná hogy a Johnny B. Goode. Koncert után egy CD boldog tulajdonosa is lettem (persze csak azért előlegezték meg, hogy mindenképp jó kritikát írjak :) ), ezért örök hála a zenekarnak!
Az este utolsó fellépője a kőszegi Fuzzbox volt. Az engem minősít, hogy előtte nem néztem utána a zenekarnak, ezért csapott arcon rögtön amikor meghallottam az első hangokat. A brutális effekthegyeket felvonultató, feldolgozásokból álló koncertjük azokat az időket idézte fel, amiket – koromnál fogva – csak felvételen tapasztalhattam. A Jimi Hendrix, Led Zeppelin, Pink Floyd és a végén elhintett Black Sabbath számot felvonultató műsoruk tartalma még ma is időtálló. Ami pedig külön öröm, hogy a számokat nem csak eljátszották, hanem adtak nekik egy mai, modernebb köntöst is. Néhol felfoghatatlan effektek (Moog filter rulez!) színesítették a műsort, előtérbe helyezve ilyenkor a pszichedeliát. Az egész este jelenlévő maroknyi közönség sajnos még jobban megfogyatkozott, így tényleg csak pár ember adhatta át magát a varázslatnak. Pedig ha tudnák, mit hagytak ki…
A cikk végére még ideírnám néhány gondolatomat, és kifejteném, mire is céloztam a kontraszt szóval. Egyrészt arra, hogy zenei értelemben a Scage minden sallangot nélkülöző nyers ösztönrockja jól megfért a Fuzz Box 60-as évek legszebb hagyományait idéző ősrockjával. Másrészt pedig arra, hogy rögtön az évadnyitón ilyen brutálisan erős program jöhetett létre, ráadásul mindhárom zenekar kitette a lelkét, a gyatra számban jelen lévő közönség előtt, bizonyítja, hogy az élőzene varázsát soha nem helyettesítheti semmi! Ezért érthetetlen hát, hogy a (igen, a Facebookon is) kellőképp bereklámozott eseményre miért csak ennyien jöttek el. Persze megértem, ha valaki igazoltan hiányzik, de Sárvár tele van fiatalokkal, mindenki a Facebookon lóg, csak két kattintás lenne utánanézni, mi is lesz. Nem azt a mentalitást követni, hogy „Á, úgysem ismerem, akkor marad a kocsmázás, jó lesz az is”. Ha ezen változtatnának, és kicsit nyitottabbak lennének, valamint belegondolnának, hogy 800,- Ft nem nagy összeg ilyen színvonalas produkciókért (és nem elinnák) akkor az AZK gyanítom, minden héten teltházzal üzemelne. Remélem, eljönnek még ezek az idők újra!
A végén megejtett negatív hangnem ellenére az este minden pillanata pozitív élményeket hozott magával, és remélem még sok hasonlóval fogunk gazdagodni ebben az évben is. Találkozunk október 12-én, a következő AZK-n, ahol a metálrajongókat kényezteti a felhozatal.
