A múlt hét pénteki AZK-évadnyitón a pinceklubban a nehezebb műfajok képviselőié volt a színpad (És az idei további programokat elnézve, ez nem az utolsó ilyen alkalom volt.), egy régiúj zenekar novemberben megjelenő, egy visszatérő pedig áprilisban megjelent lemezét mutatta be a sárvári arcoknak.
A II. Alterába fesztiválról már jól ismert Dorothy Lies adta a kezdő lökést, szerencsére épp időben esett be a közönségmag, minden adott volt egy kellemes bulihoz.
A banda elődje, a Ted’s Village már többször letette a névjegyét a klubban, az azonos tagokból életre lehelt, új néven futó formáció viszont első koncertjét adta az évadnyitón.
Aki ismerte a Ted’s Village-et, tudja, hogy milyen utat jártak be a párakkordos california punk, grunge vonaltól ugyanennek a műfajnak a hangszerelésben egyre kimunkáltabb, komplexebb, míves szólókkal gazdagított változatáig. A banda a zenei érettség szakaszába fejlődte magát, így nem csoda, ha a továbblépéshez új nevet is választottak.
Az új Dorothy-dalok tagadhatatlanul és észlelhetően ott keltek ki, ahol a Ted’s Village nóták elszórták magvaikat, mégis kézzelfoghatóan hordozzák az új arculatot is. A dallamok sokkal eredetibbek, a refrének agyasabbak és fogósabbak is egyben. A hangzás kerek és arányos volt, Gyurácz Zoli szólói nagyon szépen ölelkeztek a Szijj Sanyi Mesájából szaggató riffekkel. Horváth Ottó pontos és alázatos dobos maradt, a bőgős Kusztor Geregely neve pedig már kvázi márka a Vas megyei zenei életben. A több mint egyórás koncert után joggal kaptak visszatapsot, érdemes odafigyelni küszöbön álló UltraSonic című lemezükre, amelynek éjjel a borítóját is megcsodálhattuk suttyomban a kocsmapultnál.
Korrekt debütálást kaptunk a Dorothy Lies-tól, a The Idoru pedig korrekt felvezetést, akik harmadik alkalommal tették tiszteletüket a klubban, ezúttal új, Time című lemezüket bemutatandó. Az Idoruról nehéz már olyat előhozni, amit ne írtak volna meg a szaklapok, a zenekart ma is erős sajtófigyelem övezi, szerencsére nem csak az emlékezetes 2010-es Fonogram-díjuk átvétele óta és apropóján. Nagy metamorfózison esett át a banda, sok ősrajongójuk máig a régi Idorut sírja vissza, sok új viszont épp most kapta el a fonalukat.
A régi felállásból már csak Szalkai Tibi húzza (24 kilogrammal könnyebben, mint legutóbb), ezúttal gitárosként is egyedül volt (pontosabban egy laptop társaságában, Gábor ideiglenes távolléte miatt), az energia viszont továbbra sem veszett ki a bandából, a közönség pedig ugyanúgy vette a lapot, ahogy novemberben: folyamatos pogó és stage diving kísérte a koncertet – tegyük hozzá, a srácok bőkezűen meg is hálálták ezt kiosztott ingyen CD-kkel. Az új dalok tartják az új vonal slágeresebb megközelítését, de nagyon feszesek, nagyon ütnek, a srácok pedig nagyon be tudják pörgetni őket durvába! Szolga Józsi hangja körökkel jobb volt, mint a legutóbbi bulin, – mint utólag Szalkai Tibitől megtudtuk – ez azért lehetett, mert ezúttal egészségesen énekelt, novemberben pedig épp egy bordatörésből lábadozott, ami pedig nem barátja az éneklésnek. Naprakész, modern metalcore koncert nyitotta meg az AZK őszi/téli évadát, a srácok is remekül érezték magukat, szó esett a viszontlátás lehetőségéről is.
Az év eddigi legkeményebb AZK-buliját jó hatvan ember tisztelte meg jelenlétével, a két zenekar erős indítást adott az évvégi koncerthajrának, hamarosan folytatása következik, a hónapban még egy, az évben még legalább két kőkemény esemény fogja a pinceklub sokat látott, ódon falait próbára tenni.
