Ismét Kossuth-díjas művészt köszönthetett Sárvár kiállításmegnyitókra járó közönsége július elsején, vasárnap, a Galeria Arcisban. Féner Tamás Várostérkép című tárlata több szempontból is alkalmat adott az elgondolkodásra.
Egyrészt Kondor János, a művelődési központ intézményvezetője jegyezte meg ironikusan, hogy a digitális fotótechnika zabolázatlan terjedésének köszönhetően csaknem a tízmillió fotóművész országában élünk. Rendkívül sok a sajátmagát művésznek gondoló fényképezőgép-tulajdonos, akiknek magamutogató törtetése sokat árt a műfaj valódi művelőinek.
Másrészt Fábián László, a megnyitóbeszédében a műalkotás, a művészi elvonatkoztatás és a befogadás viszonyáról gondolkodott. Elsődleges élmény: a világ látszata. Könnyen megcsalatkozó és könnyen megcsalható érzékszervek által közvetített inger. A felfogott inger értelmezéséhez már absztrakció szükséges, ami óhatatlanul a szubjektivitás szűrőjén áramoltat át. A valóság kontra valóságosság viszonyában, a valóságosság többletét a művészi absztrakció adja. A valóságosság valósággá tétele a Féner Tamás-féle sajátos várostérkép.
A múlt üzenete – szemfényvesztő szinonímáival együtt – mindig a halál. Véghetetlenül szubjektívek az emlékezet dimenziói. A Féner-féle ábrázolás átrendezi a városképet valami transzcendens geometriává, a vízszintesek túlnyúlnak a képen. Őrizzük az emlékezet valóságosságát, pedig a képeken megjelenő „város” semmi esetre sem az a város, ahol járművek közlekednek, emberek sürögnek (Féner fotóin egyáltalán nincs ember), ahol galambok rebbennek, kutyák futkároznak… Ugyanakkor egy fekete-fehér padlómintázat konkrétumaival és virtualitásával a geometrikus absztarakcióval bizseregteti kalandozó figyelmünket, sugalmazva az elvont jelenlétét a konkrétban és viszont.
A kiállítás július 31-ig látható a Galeria Arcis falain.
