A legtöbb olvasó számára talán ismerős a ‘60-as, ‘70-es években virágot bontó házibulikorszak szenvedélyes éjszakáinak hangulata, amikor a kiterjedt (és folyamatosan duzzadó) baráti társaság tagjai hétvégenként mindig másikuk lakásában ütötték össze világmegváltó találkozóikat. Fiatalságról, szerelemről, szabadságról szóltak ezek a bulik, de nem kevésbé arról a spontán kialakuló közösségformáló erőről is, amely minden bizonnyal a később megjelenő fesztiválkultúra építményének fontos fundamentumát is jelentette.
Szisztémájában, spontaneitásában, kötöttségeket nélkülöző voltában a házibulikorszakot idézi az az internacionális szellemi, zenei aktivitás, amely nemrégóta a megyében is megjelent egy svájci rockzenekar, az Angry Buddha közvetítésével. A baseli Angry Buddha 2010-ben játszott először a környéken, a sárvári Alternatív Zenei Klub vendégeként. Teátrális hangulatú koncertjük, színes kurtáik, fűszeres füstölőik és zenéjük, de legfőképpen a végtelenségig nyitott és barátságos kisugárzásuk hamarosan egy csapatnyi sárvári rajongót eredményezett, a svájciak pedig meg is hálálták a rajongást, az AZK gépezetének egyik fontos fogaskerekeivé, a klub rendszeres visszajáróivá váltak, s ha már jöttek, sosem üres kézzel…
Koncertről-koncertre hoztak ugyanis magukkal olyan vendégeket, akik a zenéért indított missziós kalandozásaikhoz útjuk közben csatlakoztak. Többször mutatták meg kedvenc sárvári helyszínüket másik svájci, osztrák, német együtteseknek, tavaly pedig izraeli testvérzenekaruk, az Arallu is tiszteletét tette a klubban. Egy olyan multikulturális társadalomban szocializálódva, mint Svájc, valószínűleg adja is magát a szemlélet, hogy a világ ajtajai érezhetően egymásra nyílnak, nálunk mindenesetre még nem rutin, hogy egy csapatban (mint ahogy az Angry Buddhaban) együtt játsszanak svájci, új-zélandi, argentin és kolumbiai zenészek, ráadásul szinte hetente kilométerezreket utazva egy-egy fellépésért.
Természetes, hogy mi magyarok – a korlátos anyagi lehetőségeink miatt kissé talán beszűkült gondolkodásunkkal – először is azon kezdünk el agyalni, hogy is lehetséges megszervezni egy ilyen nemzetközi zenei karriert, milyen pénzből finanszírozzák a turnékat a bandák és persze a koncerthelyszínek. Pedig a válasz egyszerű. Egy olyan sajátságos koncepciót alakítottak ki, amely érzékenyen illeszkedik a jelen gazdasági és kulturális viszonyokhoz. Ebben pedig a fő fizetőeszköz nem a pénz, hanem a jó partneri hozzáállás és a kapcsolatok. A rétegzene önmagában manapság nem üzlet. Ha egy erős zenei potenciált hordozó együttes meg akarja mutatni magát, nem a felfedezésére kell várnia, hanem minél több helyen képviseltetnie magát. Az Angry Buddha-istálló tagjai nagyon is jól tudják ezt, és külföldi fellépéseikért cserébe nem is nagyon várnak mást a vendéglátóktól, mint szállást, ellátást, barátságos kiszolgálást ÉS: további koncerthelyszínek leszervezésének biztosítását. Csakúgy, mint a házibuliknál…
Ehhez a mérhetetlenül talpraesett és jótékony körforgáshoz csatlakozott az utolsó időkben egy sárvári együttes, az Atakám is, akik Black Sabbath-tribute műsorukkal az elmúlt hétvégén az Angry Buddhával és a csodálatos osztrák PHI-vel koncerteztek Ausztriában, a Neusiedl-beli Bergwerk klubban. Ugyanez a hármas már tervezi a jövőt is, a fellépést követő sörözés közben elővették naptáraikat, és egyeztették a nyári/őszi időszakra szóló közös állomásaikat, amelyekben a házigazda szerepkörét stafétaként körbeadva szerepelnek sárvári, osztrák és svájci helyszínek is. Csakúgy, mint a házibuliknál…
S hogy a kalandon, barátságon és a nemzetközi lehetőségeken kívül milyen haszna van ennek a jelenségnek? Az Atakám honlapján máris megjelentek a többnyelvű információk, és a színpadon is remekül elboldogulnak már az angolnyelvű konferálással is. Nemcsak az Atakám, de az istálló többi tagjának Facebook-oldalán is egyre több képzeletbeli zászlót lehetne már kitűzni. Ahogy a ‘60-as, ‘70-es években a házibulik megalapozták a fesztiválkultúrát, talán ez az éledező, erejét próbálgató zenei aktivitás is megalapoz valamit, ami kicsit újraértelmezi az európai amatőrzenei kultúrát.
