A Galeria Arcis a ma élő és alkotó képzőművészek bemutatása mellett, évről-évre válogat egy-egy jelentős művész hagyatékából is. Tavaly Fóth Ernő-emlékkiállítás és emlékest tisztelgett a 2009-ben elhunyt festő előtt, idén december 4-én az univerzális Kossuth-díjas mester, a festő-, grafikus-, szobrászművész, keramikus, bábtervező, Schéner Mihály emléktárlata nyílt meg, és látható szilveszterig, tehát ez 2011 utolsó kiállítása is egyben.
Csák Máté építész, a Szépmíves Céh elnökének megnyitó szavai sokkal inkább tűntek merengő visszaemlékezéseknek, mint a szó szoros értelmében vett kiállításmegnyitónak, ami érthető is, hiszen baráti szálak fűzték Schéner Mihályhoz. A Csák Máté által elmesélt anekdoták, emlékek sora nem csak a művészt, hanem Schéner Mihályt, mint embert is kirajzolták a vernisszázs vendégei előtt.
Schéner a ’60-as években a Csók István Galériában kiállított teljes festménykollekcióját – amelyet egyébként porrá aláztak a kritikusok – megvásárolta egy londoni műgyűjtő, Eric Estoric, akinek jóvoltából még két éven keresztül arra is lehetősége nyílott, hogy bejárja a világot, az USÁ-tól kezdve, Svédországon át Párizsig, ahol személyesen találkozott Chagallal is. Csák Máté egyébként a magyar művészet Chagalljaként beszélt Schéner Mihályról, aki nagyon szerette a nőket és akit a nők is nagyon szerettek. Gödöllői kiállítása megnyitóján például térdet hajtva csókolt kezet Szili Katalinnak, aki a megnyitó vendége volt.
Termékeny és univerzális alkotó volt, aki számtalan technikával, számtalan anyaggal dolgozott. 10 olajfestménye közül legalább egy világszínvonalú, grafikáit megszállott alapossággal fénymásolta, darabolta, újrarajzolta, amíg azt az eredményt nem kapta, amit szeretett volna. Meglehetősen erős hiúsággal bírt, 2005-ben például sértődötten rohant ki a teremből, amiért a Prima Primissima-díj átadóján neki csak Prima-díjat, míg Sváby Lajosnak (az egyébként hozzá hasonlóan kimagasló nagyságú művész) a Prima Primissimát ítélték oda. Pedig szinte minden létező kitüntetést megkapott Magyarországon, volt olyan is, amelynek vele kezdődött a története, például a Táncsics Mihály Alapítvány életműdíját 2004-ben ő és Vígh Tamás szobrászművész kapták meg elsőként.
Hihetetlenül erősen tudott tiszteletet, áhitatot érezni a másik ember iránt, kiterjedt baráti körében olyan személyiségeket is találunk, mint például Nagy László, aki verset is címzett Schéner Mihályhoz. Nem tűrte viszont, ha valaki a másik fölé pozicionálja magát, sorsközösséget vállalt a szenvedőkkel. Ő maga nem volt zsidó származású, mégis rengeteg zsidó témájú képet festett, amelyek zömén megsokszorozott önarcképét festette a szereplők arcára.
Békéscsaba díszpolgára, nagyon hitt a magyar kultúrában, a magyar hagyományokban annak ellenére, hogy nem használta azt a szót, hogy nemzeti, igazi hazafi volt, igazán kötődött a szülőföldjéhez. Békéscsaba Meseházába rengeteg népi ihletésű gyerekjátékot, bábokat tervezett.
Csák Máté elmélyedésre ajánlotta a kiállított műveket, mert – ahogy fogalmaz – alkalmasak rá, nem elérhetetlen magasságból küldött kinyilatkoztatások, hanem az Arany János Őszikék szintjén mozgó, emberközeli alkotások. A kiállítás a könyvtár nyitvatartási idejében látogatható 2011. december 31-ig.
– twickkk –
Nagy László
Schéner Mihály festő-, szobrász- és kalapgyűjtőművésznek
Négykalapos önarckép volt,
úgy ismertem meg, de rég volt.
Műve nagy már, ilyen okból
Bábelt hordhat kalapokból.
Tiszteli önt alpes, pampa,
préri, bakonybéli makkfa –
soha nagydíj, semmi tömjén,
csak a kalap feje tömbjén.
Helyesbítek, mert egy lapban
láttam nemrég nem kalapban:
zsokésapkát, pirost, picit,
visel, sarkal tölgyfapipit.
Sejtem én, hogy mi a titka,
miért kalap, süveg, sipka
eme csuda-elme-fejre –
Nem azért, hogy megemelje
akárkiknek, akik jönnek,
jönnek s nem köszönnek önnek.
Fejfedője: kabalája,
rontás ellen bú alája.
Seregelhet a sok prosztó,
védi önt a plüss, a posztó,
s mordályt akik önre sütnek,
mutat fügét a süsüknek.
S tükröt mutat: itt a töksi
szalmacséplő és a többi,
mert falára Törvénytábla
függesztve van forma-álma.
Síkba vésve forma-gondja,
hogy milyen a szöcske combja
s milyen formák, milyen hálók
tipi-tupik és halápok.
S druszája Mihályka angyal
őrzi önt piros fakarddal
én meg verssel, s ami ritka:
itt vagyok meghumorítva.
Önnel vagyok én valóban
ládahasú szép falóban,
fölkuncogunk, a nemjóját,
bevesszük mi játszva Tróját!
Figurával, ezerszázzal,
bevonulunk szivárvánnyal,
ott cikázunk mint a csík-hal
babaszerető kocsikkal.
