Colombre Band és Ferenczi György Rackajam-je… A közös bennük az az improvizáció szabadáságára felépített sajátságos zenei világ, amely az adott koncert hangulatától függően képes akár katartikus magasságokba (mélységekbe?) csapni. Nem volt ebben hiány március 14-én Sárváron!
Váray Laciék Colombré-je már annyiszor bizonyított Sárváron, hogy ciki lenne már körítenünk is, mit is tudnak. Aki fogékony az igényes zenére, úgyis ismeri már őket, aki pedig nem, az valószínűleg ezután sem lesz kíváncsibb (De persze, legyen az, legyen az!). Az érdekességet az AZK és a győri banda kapcsolatában inkább az a párhuzamosság jelenti, amit Váray Laci is szóvá tett az összekötő szövegeiben. Néhány évvel ezelőtt Panker Gergő, a kitűnő basszusgitárosuk mutatkozott be itt Sárváron elsőként velük, most pedig Almann Gergő, a billentyűs debütált. Mintha csak az új utak határőreként pecsételne be Sárvár rendre a Colombre-útlevélbe. Megújult felállás, másik megvilágításban ugyanaz az arc. Szólógitár és női vokál helyett jóízlésű billentyűtextúra került a zenekarba, és szerintünk nagyon jól áll neki. A ritmusszekció a Colombrében eddig is parádés volt, funkys, feszes, pontos, mégis ízes és dinamikus. Mindez maradt, maradtak a helyenként irodalmi színvonalú szövegek is… a Colombre, Colombre maradt!
Ferenczi Györgyék nem ma jártak utoljára a klubban. Sárvár önkormányzatának külön támogatása nélkül valószínűleg nem is mostanában nyílt volna lehetősége a szerény anyagiakkal gazdálkodó AZK-nak vendégül látnia a Rackajamet, pedig az este ragyogóan igazolta, mennyire itt a helyük, ebben a közegben! A Pinceklub falai számtalanszor visszhangozták már mindenféle üdvös műfaj stílusjegyeit – egyfajta jótékony keveredés, hangok lenyomatemléke sűrűsíti az itteni aurát. Nem a mi feladatunk szavakkal visszaadni, amit Gyuriék művelnek. Amikor egy művész eléri saját önállóságának azt a szintjét, amit leghitelesebben már csak önmagával lehet körülírni, akkor nem igazán van helye már szavaknak. A Rackajam zenéje olyan féregjáratokat tár fel a blues, a rock and roll, a funky és különböző népek (főleg a magyar) népzenéje között, amelyeken át haladva az az érzésünk, hirtelen minden összeér. Ezek az AZK oly’ sokszor emlegetett nagy pillanatai!
És ezeket a pillanatokat érdemes képviselni tűzön-vízen át, ordító szembeszélben is! Nagyszerű ünnep volt az ünnepben! A szabadság és a zenei szabadság ünnepe. Éljen a forradalom! Az ő összes konstruktív és felszabadító értelmében!
