Három bandát, három teljesen különböző zenei megközelítést hallottunk március 23-án pénteken, az AZK sorkoncertjén. Elsőként a Felvidékről, Imélyről származó fiatal együttes, a Gilotin állt színpadra sajátosnak ígérkező, de még nem kiforrott stílussal, tiszta és őszinte rockzenével.
A Gilotin 2007 óta létezik, de saját ösvényét a rockzenén belül érezhetően keresi még, kíváncsian és szimpatikus módon tapogatóznak a legkülönfélébb stílusjegyek kavalkádjában. Nem állnak már messze a céltól, – bár szinte minden nótamás világba repít: egyszer a skandináv metál, másszor a klasszikusan magyar rock birodalmába kirándulnak – egy-egy hangszerkiállás, zenei betét már jellemzően “gilotinos”, ezekre az egyéni ízekre kellene rágyúrniuk.
Zenei felkészültség terén is ígéretes a Gilotin. A szép és arányos megszólalásukhoz jó ötletek, gyakran izgalmas megoldások párosulnak, jó a ritmusszekció, a gitáros gyakran vállal szólókat – külön erénye, hogy nem elmosott, a hibákat jótékonyan ápoló és eltakaró szétkent hangszínnel, hanem bátran, tisztán, konkrét módon, nem rejtegetve a kisebb bizonytalanságokat sem.
Az épülő Gilotin legerősebb pillérje viszont elvitathatatlanul a karizmatikus és szerethető énekes figurája. Babicz Attila hangi adottságai páratlan melegséget csepegtetnek a dalokba, az énektémák jók, hamis hang szinte nincs, mindezeken felül pedig remekül osztja meg frontemberi energiáit a mikrofonállvány és a billentyű között. Még erősebb akkor lehetne, ha még elhagyná a kínos közönségtapsoltatást és kiabáltatást is, az ilyen kliséket a legjobb lenne kitörölni a rockzenéből – láthatóan a publikum sem nagyon tudott mit kezdeni a dologgal…
Mindent összevetve szimpatikus és romlatlan formáció képét nyújtotta a Gilotin – bimbózik már a saját arcuk, ha levetkőzik a felesleges sallangokat, szép virágot fognak hozni.
A Rith jelenlegi felállása az AZK-Fémmunkások éjszakáján debütált az AZK-ban, ami után interjút is készítettünk a srácokkal. Akkor lépett fel velük először Gőcze Zsolt énekes. Azóta történhetett egy s más a Rith-műhelyben, mert a dalokat ezúttal az elmúlt koncerthez viszonyítva méginkább kibontva, átdolgozva tálalták. Nehéz szavakkal visszaadni valamit abból a komplex és intelligens világból, amit ők megteremtettek maguknak. Azért különösen nehéz, mert ez a világ meglehetősen változatos, a hallgató első-második kalandja során biztosan eltéved a teljességgel kiszámíthatatlan szólamok és ütemek szövevényében. Felnőtt zene ez fiatalemberektől, amellyel kapcsolatban többször támadt az az érzésem, hogy összetettségével leelőzi saját magát. Mintha tudatosan ódzkodna az egyszerűbb megoldásoktól, pedig ezek megadhatnák azt a vagány könnyedséget a Rith-nek, amit kicsit hiányolok belőle.
A zene meglepő érettsége hozza magával viszont sajnos azt a kontraszthatást is, hogy a kissé naiv szövegvilág kilóg az összhatásból. Gőcze Zsoltit – mi sárváriak – jól ismerjük: nagy torok! Énekesi stílusát lehet szeretni és nem szeretni, az éneklésben való jártasságát ellenben elvitatni nem lehet. Ezeket a szövegeket viszont nem igazán tudja a zene részévé tenni még a profi éneklés sem.
Az együttesből külön nem emelnék ki senkit, stabilan jó és felkészült szintet mutattak! Aki nem látta őket, mindenképpen pótolja április 14-én az AZK-Hazai Pályán, nem érdemes kihagyni a Rith-et!
Az AZK Rock-edícióját a Nagysimonyiról érkező friss hajtás, az Obszidián zárta. Ha a Gilotinról azt írtuk, ők már bimbóbontogatók, akkor az Obszidián még csak útkereső – a szó legpozitívabb értelmében. Két kivétellel feldolgozásokból álló műsoruk darabjaival – nagyon okosan – saját határaikat keresik. A Neoton Famíliától a Tankcsapdán, Annie Lennoxon, Sex Actionön keresztül Ákosig rengetegféle műfaj ruháját magukra öltötték, hogy kiderüljön, melyik áll nekik a legjobban. Saját daluk is meglepően virulens, nem vállalja túl magát, de érezhetően van fogalmuk a srácoknak arról, hogy kell kinéznie egy slágernek.
A csapat még egy éve sincs együtt, különösen ehhez mérten beszédes az az eredmény, amit eddig elértek. Szépen alakul a ritmusszekció, a gitárriffek, pontos és ízes lesz az ének is!
Az ilyen útkeresőkkel kapcsolatban, mint az Obszidián, a legizgalmasabb az, hogy nem tudhatjuk, milyen irányban fognak tovább fejlődni, és mi mellett fognak kikötni. Pénteken este több “ruha” is nagyon jól állt nekik, hogy melyikről vesznek szabásmintát, egyedül rajtuk múlik. Nagy reményeket fűzök a fiúkhoz, akiket legközelebb az AZK-Hazai Pálya 3. állomásán, április 21-én láthatunk majd az újjászületett Confrontationnel együtt. Aki most lemaradt, ne hagyja ki akkor!
