A három éve ültetett mag szép lassan beérni látszik az október 29-én, a Simon, Júdás napi vásár előestéjén tartott AZK-Jam rengeteg érdeklődőt vonzott. Minden jel arra mutat, hogy a közönség kegyeibe fogadta az örömzenés rendezvénysorozatot, és a Jam ugyanolyan helyi márkává vált, mint az AZK-Szilveszter, vagy az AZK-Farsang.
A kapuk 20 órakor nyíltak, ekkor még nem lehetett sejteni, hogy az akkor még szellős Pinceklub néhány óra múlva folyamatosan cserélődő összetételű teltházon fog pörögni hajnalig. Jó hangulatban már ekkor sem volt hiány, a hangbeállás, az első közösen lejátszott dallamok öröme és a Kati-büfé világbajnok forraltbora kellő alapot jelentett egy páratlan estéhez.
Ahogy a beharangozóban hírt adtunk róla, idén az 1980-as évek zenei felhozatalából közösen kiválasztott 11 dalból kiindulva örömzenéltek a jelentkezők. A lista műfaji változatossága célzottan próbált visszaadni egy kisebb keresztmetszetet a ‘80-as évek zenei értelemben vett termékenységéből és varázsából, hiszen a korszak talán legnagyobb jelentőségét az adja, ahogy egyszerre inspirált időszak volt ez a pop, a new wave, az elektronikus műfajok, vagy a soft és hard rock területén is.
Van valami megfoghatatlan, közös tengelye az akkor született daloknak – hangszereléstől és műnemektől függetlenül. Visszakacsintott erre a jelenségre, hogy a jamelők között (bár mindannyian nyitott személyiségek) is akadtak a legkülönbözőbb zenei világokból érkezők, mégis remekül megfért egy-egy zúzósabb rockban a tiszta hangzás, csakúgy mint például az ABBA Mamma Mia című slágerében a torzított gitár. Fogadtatást nézve kiemelkedett a repertoárból a Whitesnake Here I go againje, amely heves ugrálásra, és a már említett Mamma Mia, amely pedig össznépi táncra ösztönözte a közönséget.
Pándics András ‘Punky’ (B.A.D., BackLine – dobok), Molnár Saci (Konkoly, Atakám – gitár), Szarka Sanyi (Konkoly, Atakám – basszus) szinte valamennyi nótában nyomtak, de mindenki nagy örömére hosszú idő után újra színpadon láthattuk Kiss Petit is (exKodály Módszer, ex22-es csapdája, exMorphina – ének, gitár), Sárvár zenei múltjának egyik meghatározó karakterét, aki a The Cure Forestjével vitt be mindenkit az erdőbe, végül átúsztatva a dalt egy mély és gyönyörű pszichedelikus, már-már meditatív improvizációba.
A billentyűnél Szabó Kriszti (Atakám – ének, billentyű) és Molnár Andi (Konkoly – ének, billentyű) ültek, mindketten énekeltek is. A mikrofonok mögött többen is megfordultak, itt volt Nyúl Laci az ex The Spleen énekese, Kiss Csabi az Asgard és a B.A.D. egykori gitárosa, de a Motörhead megbabrált Ace of Spades-ét a publikum nem kis meglepetésére Saci nyomta szinte Lemmyvé változva, abszolút hitelesen. Boronyák Adrienn ‘Bodri’ (Konkoly, Moldva Expressz – hegedű) míves hegedűszólamaival nem csak kísért, néhány dal erejéig át is vette az énekestől a “szót” (különösen jól jött a segítsége szövegfelejtésekkor). Gitáron e sorok írója, Benkő Gábor (A Gátnál – gitár), Badics Tamás (Pacific Punk – gitár, ének) működtek még közre és remek formáját hozta Simon Zoli ‘Forest’ (szabadúszó gitáros) is, aki eredetileg csupán a GNR Sweet Child O’ mine-ját vállalta, de olyan szépen ráérzett, hogy maradt még néhány nótára. A bőgős poszton nagyon figyelemreméltó zenei személyiséget üdvözölhettünk Kozma Ádám (Backline – basszus) személyében, aki Zalaegerszegről csatlakozott a jamelőkhöz, a doboknál pedig Horváth István ‘Jandó’ (Atakám – dobok) engedte pihenni Punkyt kis időre.
A tervezett repertoár 11 dala közötti szünetekben szabad improvizációk, vagy spontán előrángatott bónuszdalok kerültek elő, majd a hajnali színpadzárás után tovább folytatódott az örömzenehangulat Fölnagy Csaba (Moldva Expressz – gitár, koboz, ének) – a büfépult előtt felbukkanó – gitárjának és csörgődobjának hála.
Sok próbálkozás, sok tapasztalatgyűjtés, és a tematizált jam-estek tavalyi első sikere után a mostani volt az első AZK-Jam, amely már nagyon közel állt egy kialakult, jól működő, akár más városokba is exportálható (Még érdekesebb lenne a koncepció más városok helyi zenészeivel kiegészítve.) produkcióhoz. A kivetítőn folyamatosan követhető volt a dalok szövege és főbb akkordalapjai, így az is bekapcsolódhatott, aki az utolsó pillanatban kapott kedvet a színpadhoz.
A közönség bizalmát már elnyerte az AZK-Jam. Ha néhány apró részlet még a helyére kerül, tovább kell gondolni a dolgot! A lehetőségeket kibővítve akár többnaposra alakítható a rendezvény, a legjobb pillanatok hanganyagát pedig nagyon érdemes lenne rögzíteni, páratlan élmény volt!
