A Csecsér (Csörnöc-Herpenyő) a múlt század 60-as évéig Vas megye legszebb és őshonos élővilágát tekintve leggazdagabb vízfolyása volt. Az eróziós folyamatok, fokozatos folyószabályozások, mederátalakítások miatt azonban a patak vízkészlete jelentősen lecsökkent és élővilágának nagy része eltűnt. A vízfolyás, amely korábban a Vas és Zala megyeiek kedvelt kiránduló- és horgászhelye volt, – és mint ilyen, sokakban jelentős érzelmi kötődés alakult ki iránta –, mára egy csaknem teljesen kiszáradt, csak áradáskor vizet vezető, szinte életképtelen patakmederré vált, átlagmélysége minimális, átlaghőmérséklete alacsony, vízhozama konvergál a nullához. Nyáron a szúnyogok iszonyatos mennyiségben lepik el a környékét, a tehenek frissen sült lepényeinek nyomasztó fátyla a part keleti oldalát – ez esetben legalábbis – barnára festi.
Ami miatt mégis vonzó, hogy lakott területtől messze eső, hatalmas területen fekszik, ez a fiataloknak annyit jelent, hogy orbitális bulikat lehet a helyszínen csapni. Péntek este (augusztus 21-én) sorrendben a negyedik, jobban mondva a IIII. Csecsérátúszásra került sor a part illatosabbik oldalán. Sajnos ez nem azt jelenti, hogy kevesebb vérszívó ízeltlábúval kellett megküzdeni, viszont edzett fesztiválozóknak, és eltökélt bulizóknak ez nem lehet akadály.
Fél nyolc körüli érkezésünkkor a végső létszámhoz képest kevés, mintegy harmincfős legénység volt jelen néhány sátor kíséretében. A patakban ennek ellenére a tetemes mennyiségű sör, minthacsak a vízi növényzet részét képezte volna, amit a lelkes vendégek hűtés céljából helyeztek oda. Egy „Good Bye, Good Luck” feliratú plakát feszült a víz felett, a parton pedig az átúszás kézzel rajzolt molinója figyelt ránk, hogy el ne felejtsük, miért is vagyunk itt. Egy pavilon óvta a napfénytől a hidegélelmet, ami a megfáradt sportemberek éhét oltani volt hivatott, majd begurult egy platós kisteherautó is, rajta két hangfallal, laptoppal, erősítővel, fényekkel és egy kisebb aggregátorral. Természetesen lobogott a tábortűz is.
A környezettel való ismerkedést követően – miután találtunk egy relatív szúnyogmentes területet elég távol a parttól (Igazából ilyen nem volt, csak kevésbé szúnyoggal teli) – lehorgonyoztunk, nekiláttunk a sátorállításnak. Ennek befejeztével bontottunk egy sört, és vártuk a sorsunkat. Időközben beindult a zene, a fények, a DJ pedig megnyitotta a bált. Este fél kilenc körül már legalább hatvan fősre duzzadt a társaság, az autók, biciklik, motorok pedig gyakorlatilag megállás nélkül érkeztek, újabb sátrak épültek, igazi fesztiválhangulat kezdett kialakulni. Erre az alkalomra készült pólókat vásárolhattak a fanatikus Csecsér-rajongók, (A galériában jobbára még tiszta állapotban megtekinthetők.) és ahogy látszik a képeken is, hamar elfogytak.
Esztergomból Simsonokkal érkeztek, de jöttek Budapestről, Pécsről, Csepelről is, a környékbeliekről nem is beszélve. Megkezdődött a tánc, a karaoke, a party beindult. Tíz óra körül az első játék a vízbe rejtett, Tipli márkájú feles italokat kellett az arra vállalkozóknak megtalálni, egészen pontosan huszonhatot. Az első helyezett 11-et, a második, és a harmadik holtversenyben 5-5 darabot talált (Ezen helyezettek egyike e sorok írója.), a maradék páron pedig az a még néhány ember osztozott, aki vállalkozott a versenyre. Tizenegy körül az est fénypontja következett, a Csecsérátúszás. Fürdőruhákban, egyberészesben, boxeralsóban, vagy utcai viseletben vágtak neki a kalandnak, segítségül páran gumimatracot is igénybe vettek. A társaság az átúszást követően jóízűt játszott a patakban.
A maradék néhány óra szabadfoglalkozással telt, volt, aki táncolt, volt aki vízipipázott, vagy visszament a vízbe néhány körre. Ismerkedések, társalgások zajai szűrődtek a szabadba, nomeg persze válogatott zenéké, igazi kellemes időtöltés volt. A szúnyogokkal sem volt gondunk: velünk ellentétben volt, aki elgondolkodott azon, hogy riasztó-spray-vel kellene készülni, így ezek folyamatosan körbe-körbejártak az est folyamán.
Hajnalban volt, aki hazament, volt aki a helyszínen tért nyugovóra. Reggel kilenc óra tájban az ottalvók összeszedték a sátraikat, az ötletgazda, szervező urak összeszedték a szemeteszsákokat, amelyek előző nap délutáni kihelyezésük óta szépen megteltek, majd mindenki ment a maga útjára, néhányan bizonyára zsongó fejjel érkeztek haza, de ami mindenkiben közös volt, hogy jól érezte magát, és jövőre is jön.
