Ha itt Magyarországon azt halljuk, Jeruzsálem, általában a Szent város zivataros történelme, jellegzetes épületei jelennek meg előttünk, meg persze a Siratófal, a tövében hajlongó fekete kalapos ortodoxokkal. A pénteki sárvári koncert után az AZK közönsége számára valószínűleg bővül ez a kör egy olyan zenekarral is, amelyet a legkevésbé sem kapcsolnánk a Szent földhöz. Magyarországon Sárvárt ejtette útba egyedül európai turnéján az izraeli Arallu, a vendégek között a répcelaki Betrayer és az osztrák Life Crime szerepelt.
Már a délutáni érkezésük utáni órákban kíváncsian és vidáman töltekeztek a külföldi zenekarok tagjai a Nádasdy-vár (számukra is azonnal érzékelt) kisugárzásával. Sört rendeltek, körbejárták az évszázados falakat, a svájci Angry Buddha tagjai pedig – akik aznap nem játszottak, csak elkísérték az osztrákokat és az izraelieket a fellépésre – rögtönzött idegenvezetőként, már szépadag sárvári élménnyel felvértezve mutatták meg a Life Crime és az Arallu tagjainak a város fontosabb nezetességeit. Még néhány kiragasztott plakát, még néhány szétosztott szórólap is kikerült ide-oda…
A kapunyitásra szerencsére már nem volt üres a klub. A répcelaki Betrayer első riffjeire pedig mindenki a színpad elé sereglett, beleértve a két külföldi banda tagjait is. A Betrayer fantasztikus formát hozott. Sodró, marcangoló riffek, húzós tempók, és fékevesztett őrlések – mindez olyan precíz tempóval, olyan ízes, gyomrozós megszólalással, hogy szinte nem maradt a klubban ülő ember. Az oldschool death metal, főleg a Death zenekar hatása a legszámottevőbb a Betrayernél, és saját, magyarnyelvű nótáik is ülnek. Az egész produkció professzionális volt – az elejétől a végéig –, a banda szerintünk akár nemzetközi hódítóútra is készen áll, már csak igazi felfedezésre vár. Dolgoztak a headbanger-ventilátorok, a Life Crime és az Arallu legénysége pedig egyemberként rázta meg a Betrayer dobosa és gitárosainak kezeit a koncert után.
Az osztrák Life Crime váltotta őket. Morcosságban itt sem volt hiány. A gitár és a bőgő ügyesen egyensúlyozott a gerjedési pont környékén, a dob itt is virtuóz és agresszív volt, a dobverők helyett leginkább elmosódott legyezőformákat lehetett látni a dobos kezében. A stílus valahol a grindcore, a metal, a HC és a metalcore között mozog. Az ének kemény, kiabáló – nem csoda, hogy a számok többsége alig 1–2 perces, ilyen intenzív energiaáramlást talán nem is lehet tovább elviselni. Nagyjából 40 perces műsor után adták át a színpadot az este főszereplőjének, az Arallunak.
Az Arallu és az Angry Buddha baráti kapcsolata nem lehet véletlen – nagyon hasonlóan közelítenek a koncertezéshez. Az Arallu is hordoz magában egy jó adag teatralitást. Már a beharangozó anyag videoklipjeiben elcsíphettünk egy-egy imaszíjat a karokon, a Pinceklub színpadát pedig katonai arcfestéssel díszítve foglalták el. Sok kiegészítő zenei aláfestést használtak, főleg közelkeleti ütőhangszerek kíséretét, de a saját dobszerkójukon is ott állt az egyik állványon egy darabuka-szerű cserépdob. “Elementáris” – mondta valaki a közönségből. És tényleg – keresve sem találnánk jobb kifejezést arra a kirobbanó, riff-, dallam- és ütemközpontú “mezopotámiai barbármetálra”, amit az Arallu hozott. Tradicionális, húzós zúzások, ötletes megoldások és egy igazán durva énekhang Moti torkából. A zene nincs túlbonyolítva. Kevés szóló, helyette inkább ritmusjátékok, váltások színezik a darabokat. Moti egyébként magyarul köszöntötte a közönséget: “Yo este Sharvar!” – visszhangozták a falak. Valljuk be, azért van egy jóadag báj abban, hogy – mint később megtudtuk –, a koncert előtt a svájci Angry Buddha frontembere, Mordechai tanította meg ezt a mondatot az izraeli bandának. Igazi multilingvális klubest!
A közönség megvette az Arallu zenéjét! Telt nézőtér előtt játszottak végig, szerencsére a Betrayer tagjai is leragadtak, pedig sajnos munkájuk miatt sietniük kellett volna haza Répcelakra. Igazi internacionális este volt ez, ahol egy rétegműfaj, a metal nyelvén mégis remekül kommunikált egymással svájci, osztrák, izraeli, magyar. Épp az ilyen esték tartják életben azt az AZK-érzést, ami az utóbbi idők silányodó érdeklődése ellenére változatlanul megjelenik a Pinceklubban estéről-estére.
A külföldi vendégek hajnalban indultak csak tovább következő, svájci turnéállomásuk felé. Előtte viszont még kicsit elengedték magukat. Kipróbálták a pálinkát, a vacsora után pedig még az edényekből és evőeszközökből is zenét csaltak ki. Búcsúzóul még elmondták, hogy felejthetetlen volt számukra ez a Magyarországon töltött este, a klub, a környezet, az emberek, és mégegyszer meleg üdvözletüket küldték a Betrayernek, amelybe teljesen beleszerettek.
Hasonló multinacionális estét november 16-án láthatunk a Pinceklubban, akkor is itt lesz velünk Mordechai, Rik és Mike az Angry Buddhából, de ezúttal ők is fellépnek. Vendégként hozzák az osztrák PHI-t és a svájci (Luzernből érkező) D-pro-t, Sárvárt pedig az Atakám és a Lost Dreams képviseli. A téleleji minifesztivált megintcsak nagy vétek lenne kihagyni!
