Egy nappal a buli előtt derült csak ki, hogy a pinceklub nem lesz kész, ezért a hátsó terem az új helyszín……ááhh! Pénteken este 6-kor tudtunk nekilátni a nagyterem használatának kompatibilissá tételéhez, hát nehéz ügy volt! Aki volt már ott és hallotta hogy milyen a hely akusztikája az tudja, hogy egy kisbüdösfütykösi kukorica silót is előbb lehet talán átalakitani egy bulira alkalmas Mekkává. Azért többé-kevésbé sikerült a helyet feldobni, de sajnos marhára visszhangzott a zenétől az egész terem; a helyszín egyetlen előnye az volt, hogy nagy felületre lehetett a látványt vetíteni, ami talán ki is lett használva és kellőkép feldobta a hangulatot…
A zenei melegítés 10 körül kezdődött az eléggé üres teremben….volt is idegeskedés. Aztán, mintha csak hivatalos buszjárat állt volna meg a bejáratnál, úgy kezdtek belódulni az emberek éjfél körül (végre!!!)… és a fiatal, LELKES (direkt nagy betűvel, mert ritka az ilyen hallgatóság) közönség egyszerre mozgásba is lendült a vibráló törtritmusok áldásos hatására..
Vendégünk a nagy forgalom és a megcsúszott indulás miatt késve, de mégis pont jókor érkezett meg hozzánk.
Miután kb. 100 kilónyi bakelitjét és egyéb hanghordozóit becipelte, egy szempillantás alatt felmérvén a helyszín és a közönség hangulatfaktorát, már fel is dobta az első lemezt, ami egy Black Sun Empire volt, ha minden igaz. Dr Freudként az emberek agyát vizsgálta és osztotta – az agyat és lábat egyszerre dolgoztató – Neuro?Techy? vagy inkább Longman-os dob és basszusokat.
Az emberek el-el fáradtak, de egy még mélyebbre hatoló basszus, dallam, dob újra táncba állitotta őket és csak néha engedélyezet egy kis pihenőt egy-egy liquid darabbal, amit ülve magunk is dalolhattunk, kántálhattunk. A Tactile házatájárol is játszott darabokat, mint például a Supersystem albumról a Chrome, vagy a Skc+Safair: free my soul-ját..
Már már meglepődve éreztem magam, amikor még hajnali félnégy tájékán is lankadatlanul táncolni láttam a közönséget, nem is mertünk, reméltünk ekkora sikert ettől az esttől!!
Aztán felcsendült a gyönyörü American Beauty FutureBound+Matrix átiratában, ami újabb energiákat szabadított fel bennünk.
Longman élvezte és nagyon érezte a hangulatot; szívből -nem pedig kötelességből- zenélt nekünk reggel 4 óra magasságáig, amikor is letette a lantot. Befejezésként pedig még kérésemet is teljesítette, mivel Moving Fusion hatalmas klasszikusával a Turbulence-el zárta ezt a remélem sokaknak maradandó emlékeket nyujtó agytágitó drum n bass estet. És végezetül ismertség,
siker, stb. ellenére is egy végtelenül szimpatikus, szerény profi embert ismerhettünk meg Longman személyében!!
