A „gyermeki ügyet” a szívén viselő Schuller Henriette 2003 óta szervez jótékonysági hangversenyeket. Az első négy koncertjén befolyó összeggel a sárvári kórházat kívánta segíteni. Négyszer a lovagterembe, most március 20-án, ötödik alkalommal pedig a sárvári Tinódi Gimnázium dísztermébe invitálta a sárvári gyerekeket, és felnőtt gyerekeket/gyerek felnőtteket, hogy jótékonysági koncerttel támogassa a Vármelléki Óvoda Óvó Kezek Alapítványát.
Szombat estéimet szeretem szűk családi körben tölteni. Ilyenkor nem szívesen hagyjuk el a fészket, de amikor megláttuk a Schuller Henriette által megálmodott és szervezett jótékonysági koncert plakátját, úgy éreztük, mégis érdemes kimozdulni.
Deja vu-s est volt ez, már az elején is; nagyrészt barátokkal, kedves ismerősökkel telt meg a gimnázium díszterme. Mintha otthon lennék…, mintha hazajöttem volna… Sok emlék derengett fel bennem életem meghatározó első éveiből, amikor megpillantottam az óvónéniket, akik szárnyai alatt magam is cseperedtem. Ezt az alaphangulatomat csak fokozta a Vármelléki ovisok La Fountaine A tücsök és a hangya című fabulája alapján készült zenés színdarab.
Ezután kezdődött a Henriette és barátaiból verbuválódott zenekar koncertje. Régi, kedves, szívmelengető dalokkal varázsolták el a közönséget. Nem csak hallgatni, nézni is öröm volt őket: a színpadon barátságos emberek muzsikáltak, akiknek minden hang a szívükben született. Megkapó, csöppet sem hivalkodó, szerény előadásmódjukkal, őszinte mosolyukkal még inkább belopták magukat a szívembe.
A nosztalgikus percek és dalok után a „nagyobb kicsik”, a Gárdonyi Géza Általános Iskola Ágacska színjátszó szakköre lépett a világot jelentő deszkákra. Gyermeki gondolatokkal átszőtt műsor volt az övék. Különös, belegondolni, hogy közös a kiindulópont… egyszer mindenki a kisgyermek őszinteségével, nyitottságával, kíváncsiságával élt, és mikor már a felnőtt életében próbál boldogulni, alig érzékeli az igazán fontos dolgokat az őt körülvevő világból. Azt hiszem, ezen mindenki hosszan el tudna filozofálgatni, de kanyarodjunk vissza a koncertre!
A gyerekek után ismét Henriettéké volt a főszerep. Repertoárjukról Neoton, Bojtorján, Koncz Zsuzsa dalok kerültek elő, melyek kortalannak bizonyultak, mérhető ez onnan is, hogy alsótagozatos húgom együtt énekelte velük a legtöbb slágert. A meghitt estet Máté Péter Zene nélkül mit érek én… című közismert száma zárta, amely – úgy tűnik –, a születése óta eltelt évek alatt képtelen veszteni a népszerűségéből.
Henriettétől megtudtuk, hogy amióta az óvoda Szülői Közösség munkájában vállal részt (tavaly a SZ. K. elnökévé választották), mélyebben betekinthet az Óvó Kezek Alapítvány tevékenységébe is. Láthatta, hogy milyen fontos szerepet játszik az Alapítvány az óvoda működésében, ahová kisebbik gyermeke jelenleg is jár. Ezért döntött úgy, hogy a befolyó összeget az Óvó Kezek Alapítvány kapja. A nagylelkű felajánlásoknak hála, a koncerten 100.000 Forint gyűlt össze, de beleszámítva a rendezvény előtt és után érkező adományokat, összesen 378.000 Ft folyt be, amelyet az Alapítvány az óvoda fejlesztésére, különféle játékokra fog költeni.
