Nem minden nap találkozhat a sárvári közönség olyan szuggesztív előadóművésszel, mint amilyen Petruska András (jelenleg) egyszemélyes „zenekar”, aki nem csak a Veszprémi Utcazenefesztivált nyerte meg, nem csak a Quimbyvel turnézta végig az országot, de a sárvári közönségnek is zenélt a sárvári majálison. Lélekből…
Koncertje eleinte meditatív érzékenységgel próbálgatta a vár visszhangját, különleges atmoszféráját, de persze később betüzesítette a hangulatot… András egy nehéz technika, az úgynevezett finger-style stílus képviselője – már ami a gitározását illeti… Lényege, hogy azt a benyomást kelti, mintha egyszerre több hangszert hallanánk, a gitár ritmus- és szólójátéka mellett próbálja visszaadni a basszus, de helyenként még a dob lüktetését is… Mindemellett magával ragadó és lehengerlő hangi adottsága is, csakúgy mint az az eredeti átétélés, ami ekkora színpadról is áthatóan sugárzott róla. András egyébként nagy utat járt be addig, mígnem kikötött az egyszemélyes “zenekar” formátumban. Erről és még sok érdekes dologról beszél a Láthatatlan Sárvár vele készült videóinterjújában:
