Are you metal? Ezzel az elcsépelt közhellyel is jellemezhetném a péntek esti koncertet, de nézzük inkább, mi is volt valójában. Egy hónap kihagyás után, ismét koncertekkel várta látogatóit az AZK. A szeptemberi dzsemborihoz képest a mostani program leginkább a keményebb zenéket preferálókat vette célba. (Bár a programban akadt változás is, az Obszidián az utolsó pillanatban ugrott be.)
Az estét az örvényesi Animid Effect legénysége kezdte, akik thrash-es (néhol death-es) zenéje pusztító erővel (a felszerelésükre pillantva, ezen nincs is csodálkoznivaló) szólalt meg. Sajnos egy-egy hangszer néha túlzottan nagy erővel is. Az egyik gitárt helyenként csak sejteni lehetett, néhol a szöveget is muszáj volt tippelni, de persze egy ilyen kicsi koncerthelyszínen ekkora hangerőt uralni nagyon nem egyszerű, sokszor néhány méterrel odébb állva mást és mást mutat a hangzás. Ettől az apróságtól eltekintve azonban teljesen korrekt, meggyőző erejű koncertet adtak. Az ismét nem túl nagy számban jelen lévő közönség (Hahó, megint miért nem jöttetek? Nem a kocsmában kéne ülni…) láthatóan nagy tetszéssel fogadta a koncertet, egész biztosan ébredtek jópáran közülük erős nyaki izomlázzal. Zenei felkészültség tekintetében nincs mibe belekötni, profin, technikásan játszottak, én személy szerint egy kicsit a szintetizátor/sampler nyújtotta lehetőségeket éreztem kevéssé kihasználtnak, de néhol azért nagyon kellemesen színezett Balogh Márton. Koncert alatt azon gondolkoztam, melyik zenekarra is emlékeztet ez a hangzásvilág. (Pluszpont a bandának, ha ezen gondolkozni kell, ez már mindenképp az egyediséget jelzi!) Egyszercsak megjött az isteni szikra, és leesett, hogy a durva riffek alá pakolt dallamos gitártémák a Triviumot idézik (thx to Punky, szerintem én még mindig ezen agyalnék), de itt-ott talán a Watch My Dying hatása is kiérezhető volt. A saját számokra épülő programba egy Michael Jackson-feldolgozás (Smooth Criminal) brutálosított változata is befért, ami ugyanúgy jól állt nekik, mint a saját nóták. A ráadásban eljátszott Halász Judit örökbecsű Boldog születésnapot interpretáció viszont… JAJJ :) A koncert nem elhanyagolható hozadéka, hogy a sárvári közönség is megtanulta, mennyire jó is két nóta között telitorokból, villázva üvölteni, hogy „Juhaaar!”.
Másodikként a veszprtémi Éjfény lépett színpadra, akiknek új nagylemeze a novemberi HammerWorld mellékleteként fog napvilágot látni. (Gratula érte!) Amíg nem láttam őket koncert közben, kételyeim voltak, hogy egy metálzenekar trióban is funkcionálhat-e hiányérzet nélkül. Élő példák arra, hogy működhet. Énekes/gitárosuk Takács Árpád (kinézetre és kiállásra Hetfield találkozik Dimebag-gel) kiváló frontembernek bizonyult. Zenéjük saját meghatározásuk szerint motscharmetál, ez kábé a széles terpeszben álló, csuklóból riffelős-tekerős vonalat jelenti, remek énektémákkal. Kis átfedés van egyébként az Éjfény és az Animid Effect között, basszusgitáron ugyanis az a Greskó Károly húzta, aki Animidéknél énekel és gitározik. Zenéjüket – ahogy az Animid Effectnél – igazából nem tudnám nagyon mihez hasonlítani (persze ha nagyon akarnám, találhatnék fogódzkodót, de minek keressek?), ez már egy kialakult Éjfény-stílus, ez pedig nagyon nagy dolog! A saját számaik közé becsempésztek egy feldolgozást (Static X – The Only), ezt ahogy észrevettem, nem sokan ismerték. Kíváncsian várom a lemezüket, lehet hogy a végén még annak kapcsán is születik egy recenzióm? :)
Utolsónak a már rendszeres visszatérőnek számító nagysimonyi Obszidián fiataljai maradtak. A srácok koncert előtt aggódtak, hogy kevesek lesznek két ilyen brutál banda mögé, de aggodalmuk alaptalan volt, azért maradtak rajtuk is, sőt még a többi zenekarból is megnézték páran a koncertjüket. Műsoruk gerincét még mindig feldolgozások alkotják (szerencsére elhagyták a temérdek Tankcsapda számot, most csak a Mindig péntek volt műsoron), azonban már négy saját dal is belekerült a repertoárba, amelyek egyértelmű fejődésről árulkodnak. Jó lesz ez, csak így tovább! Annyi kritikai észrevétel, hogy az énekes Szakos Bencének kicsit rá kéne gyúrnia a magasakra (Tudjuk, hogy énektanárhoz jár, és ez dicséretes!), mert például a Wicked Game-nél akadt némi probléma :) Mondom ezt persze mindenféle rossz szándék nélkül. Koncertjük alatt észrevehető volt, hogy eltűnt már belőlük az a fajta első megilletődöttség, ami az első sárvári fellépésükön jellemezte őket. Végig jókedvvel, néha egymással bohóckodva, oldottan játszották végig a műsorukat.
Összegezve ismét csak azt tudom mondani, hogy remek estének lehettünk szem- és fültanúi, bánhatja, aki kihagyta! Találkozunk jövő hét szombatján (2012. október 20.), amikoris ismét három zenekar (köztük egy igazi kuriózummal, egy jeruzsálemi metálbandával) fogja szétzúzni a Pinceklub falait, remélhetőleg a szép számban jelen levő közönség örömére!
Én állati jól éreztem magam! A két metalzenekarnak maxiriszpekt, mert olyan sajátos ízeket vittek bele a zenéjükbe, ami főleg a metál műfajban ritka!
Az Obszidiant hallgatva pedig az jutott eszembe, hogy egy ilyen zenekart, mint ők, még a ’90-es évek elején is teltházzal fogadtak volna minden koncertjükön a környékbeli fiatalok. A lányok sikítoztak volna, a fiúk meg eldöntötték volna, hogy megveszik életük első gitárját. Tipikus szerethető, karizmatikus banda, érthetetlen, miért nem értékelik őket! Vajon hol sikítoznak most a lányok, és kikre néznek fel a tizenéves fiúk?