Szeptember 22-én szombaton a Tinódi Gimnázium sportcsarnokába álmodott egy fontos eseményt az iskola diákja, Németh Veronika: egy sportnap hozta volna össze a fogyatékkal élőket és az épeket, a közös mozgás, az együtt töltött délután pedig remek edzése lehetett volna az empátiának és az előítéletek legyőzésének.
Azért a feltételes mód, mert a 14 órai megnyitón a szervezők, közreműködők és a sajtó munkatársain kívül sajnos elenyészően kevés érdeklődő volt csak jelen, a megszólított célcsoportot, a fogyatékkal élőket pedig úgy tűnt, senki sem képviselte. Pedig a remek idő, a jól összeállított programelemek és a helyszín is kedvezőek lettek volna ehhez a jótékony találkozóhoz, amelynek legigazibb erényét és hitelességét is az adta egyben, hogy a gimnázium – a projektben résztvevő – diákjai önállóan készítették elő a sportnapot a program megtervezésétől a lebonyolításáig. Az esemény egyik fő támogatója az az Ashoka-program volt, amely a Láthatatlan Sárvár új arculatának átadójára szervezett összművészeti eseményt, a Lehetőségek Napját is segítette.
Az Ashoka egy nemzetközi szervezet, amely az első tagjainak megválasztása, 1981 óta a világ 5 kontinensének 70 országában jelen lévő, több mint 3000 Tagot számláló szervezetté nőtte ki magát. Elsődleges célja, hogy a korunkra jellemző társadalmi kihívásokra adjon hatékony választ, elsősorban a lakossági, civil kezdeményezéseket, szociálisan érzékeny vállalkozásokat támogatva. Egy olyan mozgásban lévő társadalmi aktivitást szeretne elérni, amelyben akár az egyes ember is tudatában van változtató képességének, és magabiztos lépéseket tud tenni azoknak a céloknak az elérése felé, amelyekben hisz.
A „Mozgással teljes az élet” programjai végülis – kis késéssel ugyan –, de elstartoltak, Hevér Mihályné az iskola igazgatónőjének rövid köszöntője után. Első programelemként Herczeg Attila mozgatta meg az összegyűlteket (beleértve a stábtagokat, sőt az igazgatónőt is) egy csaknem félórás zumba-blokkal. A kiadott program szerint a Hallatlan Alapítvány munkatársainak előadása következett volna, akik sajnos lemondták a részvételt, de szerencsére mint érdeklődő jelen volt a délutánon Kiss Adél, a Tinódi Gimnázium volt diákja, aki a Vas Megyei Jelnyelvi Tomácsszolgálat diszpécser-tolmácsa, és szívesen tartott egy rövid, rögtönzött ismertetőt a jelnyelvről, amely során nem csak a jelelés mai – a siketek és hozzátartozóik körében – betöltött szerepéről hallhattak a résztvevők, de néhány egyszerűbb fogalmat, köszönéseket helyben maguk is elsajátíthattak.
A jelnyelvi tolmáccsal való érdekes beszélgetés után indultak volna a kosárlabdameccsek, de sajnos az idő múlásával sem lett sokkal több érdeklődő a helyszínen, így végülis csak egy barátságos mérkőzést rendeztek a jelenlévők, amolyan versenyen kívüli változatban. A kellő számú közreműködő hiányában elmaradtak a sorversenyek is, így nem volt miről eredményt hirdetni, a színpadon viszont már dolgozott hangbeállásán a Stone Age Never Ends nevű sárvári rockzenekar, akik a program zárókoncertjét adták. Halvány reményeink még voltak a fellépéssel kapcsolatban, bízva abban, hogy talán legalább ez a műsorelem bevonzza a közönséget, de sajnos összesen talán csak 30 embert érdekelt – az ürességtől kongó terem irgalmatlan visszhangját leszámítva – kiváló koncert is.
Tanulságokat persze mindenképpen érdemes levonni. A Mozgással teljes az élethez hasonló ifjúsági kezdeményezések legfőbb erényei közé nem csak az önálló munka, a város kulturális vérkeringésébe való önkéntes becsatlakozás tartoznak, hanem annak a tapasztalathalmaznak a begyűjtése, hogy milyen óriási erőfeszítés szükséges ahhoz, hogy egy programmal kapcsolatban érdeklődést keltsünk a sárváriakban. Elszomorító, hogy egy ilyen fontos rendezvény is kívül marad az emberek többségének érdeklődésén, és jobbára csak a média által sulykolt hívószavakra, aktuális celebekre kíváncsi a többség. És talán a legfontosabb tapasztalat: összefogás nélkül nem működik semmi. A városban szerencsére akad néhány aktív civil szervezet, van kulturális aktivitás – ahhoz, hogy felvegyük a harcot az érdektelenséggel, csak közös erővel válhatunk ütőképessé! Az összedolgozás, a lehetőségek megragadásának fontossága is megérne akár egy önálló figyelemfelhívó rendezvényt is!
