Jóideig biztosan emlékezetes marad a 32. Nemzetközi Folklórnapok gálaműsora azok számára, akik a várban töltötték az augusztus 20-i ünnepet. Nemcsak a nagyszerű programfelhozatal, de a résztvevő csoportok különlegesen jó egymásra hangolódása és egy rendhagyó lánykérés is hozzátett a fesztiválélményhez.
A fesztivál augusztus 15-én indult egy nulladik nappal, bár a hivatalos megnyitóra csak 16-án került sor. Idén kilenc nemzet hagyományőrző táncosait lehetett látni a sárvári és vidéki helyszíneken. A Főtéren nyolc, a fürdőn hét tánccsoportot nézhettünk meg ingyen, ezen kívül a Tinódi és a Várkapu vendéglő tematikus estjén is fellépett 2–2 fesztiválrésztvevő. A sárvári helyszíneken kívül öt környékbeli településen összesen tizenkét fellépés zajlott.
A gála napja az elmúlt évek jólbevált forgatókönyve szerint folklórmisékkel kezdődött, majd 17 órakor indult a Petőfi lakótelepről az ünnepi felvonulás a várba, ahol a protokollblokk után Ciprus, a Senior Néptáncosok, Albánia, Anglia, Macedónia, a sárvári Néptánckör, Szerbia, Szlovákia és Bulgária adott műsort. A köztes napokon résztvevő Görögországnak sajnos vissza kellett utaznia a hazájukba, ők nem tudtak maradni a gálára, viszont Macedónia érkezése némiképp kárpótolta a hiányukat. Az egész gálaműsorra jellemző volt idén is az a felszabadult egymásrahangolódás, amelyet csak ilyenkor lehet ilyen nemzetközi méretekben megtapasztalni. A várudvar szinte minden szegletében többnyelvű ismerkedés, aláírásgyűjtés, fényképezkedés zajlott – érezhetően finisbe érkezett a rendezvény, amely a maga öt napjával minden évben kitermeli azokat az újdonsült emberi kapcsolatokat, amelyek közül már nem egynek igazolta a mélységét az idő.
Az eddigi fesztiváltudósításaink során próbáltuk gondosan dokumentálni a folklórnapok valamennyi fontosabb történését, megtehetnénk, hogy a gáláról is ilyenformán adunk hírt és elmondjuk, melyik nemzet, milyen táncokat, koreográfiákat hozott. Megemlíthetnénk a mi páros ütemekhez szokott füleink számára meglepően komplex balkáni ritmusképleteket, a sárvári Néptánckör gyönyörű, formabontó gyimesi műsorát, de talán hitelesebben adjuk vissza az akkor és ott valóságát, ha ezúttal érzelmi oldalról közelítünk. Minden túlzás nélkül megható és szenvedéllyel teli pillanatok fókusza volt az idei gála is.
A fesztivál írt programjain felüli, spontán örömzenélései, a közös éneklések, táncok, a várparkbéli rögtönzött előadások mutatják a leginkább, mennyire élő ez a rendezvény. Nem is csoda, hogy ebben az érzelmileg felfokozott állapotban még az is előfordul, hogy életreszóló döntéseket is összekapcsolnak a páratlan hangulattal a táncosok és zenészek – történt ugyanis, hogy a szerbiai Kud Gosa fellépésének végén nyilvánosan, a színpadon kérte meg kedvese kezét az egyik táncos. Természetesen óriási ováció, taps- és füttyvihar, zászlólengetés, civilek színpadrasereglése és ölelései övezték az eseményt. Kondora István polgármester pedig csak ennyit mondott a mikrofonba a történtek láttán: „Igaz történet…”. Valóban az.
A fesztivált tűzijáték zárta, amelyet – mint mindig – idén is rengetegen néztek. Sajnos sokan a programokból csak erre az elemre voltak kíváncsiak – megfosztva magukat mindezektől a kisebb (talán nem is olyan kicsi) csodáktól, a tapintható, határok nélküli közösségi élménytől.
