A sárvári Nádasdy-vár Művelődési Központ és Könyvtár tisztelettel meghívja Önt és barátait 2013. február 3-án (vasárnap) 11 órára a sárvári Nádasdy-vár Galeria Arcis kiállítótermébe Lakatos József képzőművész visszatekintő kiállításának megnyitójára.
A 75 éves alkotót köszönti, és a tárlatot megnyitja: Kondora István, Sárvár város polgármestere. A kiállítás megtekinthető 2013. március 5-ig a könyvtár nyitvatartási idejében.
Lakatos József néhány munkája a festomuvesz.hu oldalain »
Minden festményhez külön kulcs – Lakatos József visszatekintő kiállítása
Lakatos József visszatekintő kiállítása nyílt meg, vagy inkább – Kondora István kifejezésével élve – nyílt ki február 3-án, vasárnap délelőtt, a Nádasdy-vár Galeria Arcis kiállítótermében.
Kondor János, a Nádasdy-vár Művelődési Központ és Könyvtár intézményvezetője két – a kiállítás szempontjából fontos – évszámot határolt körül nemzetközi és hazai jelentős és érdekes történések sorolásával. Az egyik évszám 1978, amikoris Sárváron átadják a felújított Nádasdy-vár épületét, és beköltöznek az évszázados falak közé az azóta is itt működő intézmények. Ezzel egyidőben nyitja meg kapuit a Galeria Arcis kiállítóterem is, amely azóta – Magyarországon valószínűleg egyedülálló módon – 35 éve megszakítás nélkül várja a művészet barátait. Lakatos József 40. születésnapját ünnepli ekkor Nyíregyházán, mint Sárvárról elszármazott fiatal festő.
A másik évszám 1938, ebben az évben születik március 8-án Lakatos József, ez a kerek 75. évforduló adja egyben a kiállítás fő apropóját is. Kondor János köszöntője után Kondora István, Sárvár város polgármester vette át a szót, és adta át gondolatait a tárlat és az évforduló kapcsán. „99%-ban ismerősöket látok itt” – mondta, egyébként néhány héttel ezelőtt Körmenden is ő nyithatta meg Lakatos József kiállítását. Megjegyezte, a művek kisugárzása még akkor is elementáris, ha ilyen sokan vannak jelen, és kicsit talán átvitt értelemben ?eltakarják a műveket?. Különösen szimbolikusnak találta a Jópásztor című művet, amely több évtizede a művelődési központ egyik klubjában „figyelte” a helyi kultúra közvetítőinek tevékenységét. „Mindannyian a Jópásztor felügyelete alatt éljük az életünket”. Kondora István úgy fogalmazott, a kiállítást nem megnyitni, hanem kinyitni jött. Minden hasonló alkalomkor nagy dilemma, hogy meg lehet-e nyitni egyáltalán egy kiállítást. Meggyőződése, hogy nem lehet, megnyílik magától, ha jól közelítjük. Minden tárlat mestermunka, minden alkotás egy önálló zár, önálló mestermű, amelyeket csak akkor lehet kinyitni, ha a kulcsot is megtaláljuk hozzá, viszont mindegyik alkotást külön kulcs nyit, és ez nehezebb feladat, mint egy négyjegyű PIN-kódot bebillentyűzni.
A kiállítás jelen anyagában minden olyan alkotói korszak egy-egy villanása benne van, amely Lakatos József alkotói életútját jellemzi. Benne vannak a nagyon érzékeny, de rusztikus képek, mint a Mohácsi busójárás, vagy az Itatás képek (belső terem), és benne van az a – Lakatos Józsefre egyébként nagyon jellemző – gondolatvilág, amely a magyar ősi kultúrából táplálkozik, és ebből a kultúrából próbál nekünk átörökíteni sok elemet. Kondora István is ismerője ennek a kultúrának: a jelek, hangok, mozdulatok, amelyek ebben a kultúrában megfogalmazódtak és tárgyiasult formában a kiállításon is találkozhatunk velük, a régmúltból közvetítenek üzenetet. Ha már a régmúlt: fontos megtalálnunk az idő viszonyát ebben a múltban. Az időről azt mondjuk, hogy sajnálatosan gyorsan halad, de azt is látnunk kell, hogy ezeken az alkotásokon a megmaradó idő, az állandósult pillanat, a felfedezhető idő jelenik meg, sőt – bármilyen furcsa –, minden időpillanat itt van velünk fizikai valóságában és elkísér minket láthatatlan módon, együtt jön velünk.
Lakatos József a ’60-as években fordult a kultúra megközelítésének ezen ága felé, nem divatból választotta ezt az utat, hanem szent meggyőződéséből, emocionális ragaszkodásból, amely egyben az ő egyéni alkotását jelenti. Az üzenet és a titok, amelyet megfest – Kondora István meglátása szerint – több elemre bontható. Az első és legfontosabb az a (helyes) kérdésfeltevés, hogy kik vagyunk, mik vagyunk, honnan jöttünk, merre tartunk ? bizonyos mértékig ismét az időre is reflektál. Kondora István meggyőződése, hogyha meg akarja valaki érteni Lakatos József festményeit, nem a művészettörténeti, vagy a filozófiai könyvespolc előtt kell megállnia, hanem a gyermekkönyvtárban, a mesék, mondák, szólások, közmondások, gyermekversek, gyermekdalok világában kell szétnéznie. Itt lehet ugyanis nyomára bukkanni annak az ősi kulturális nyomelemrendszernek, amely a képeken is megjelenik.
Mi, tárlatlátogatók gyakran elkövetjük azt a hibát, hogy amint bemegyünk egy kiállítótérbe, minden képet meg akarunk nézni, és amint ezzel végeztünk, úgy döntünk, most már rendben van a dolog. Ehelyett valószínűleg azt kellene tennünk, hogy miután körbenéztünk, egy mű előtt megállunk, az előtt a kép előtt, amelyik megérint bennünket, mert ezt a megérintést kellene valahogy dekódolnunk. Ez nem racionális elemzés kérdése, itt érzelmi kapcsolat kell, hogy létrejöjjön. Nem mindig történik meg, de ha a mű értelméhez ott van a kulcs a fejünkben, a szívünkben, akkor kinyílnak az ajtók. Az Életfa című alkotásban (bár a jelen kiállításnak nem része) a múltidő, a jelenidő és a jövőidő is benne van. Az alvilág, a jelenvaló világ és a felvilág, tehát az életnek az a szentháromsága, amely örök időkön keresztül kísért és kísérni fog minket.
Kondora István azt kívánja a jubiláló képzőművésznek, hogy az egészsége erőteljesebb legyen, másrészt: meg kell találni annak a módját, hogy az alkotások egy része valahol méltó közös helyet találhasson magának. Ehhez ajánlotta fel polgármesteri konzultációját. Kondora István megnyitó szavai után Lakatos József egykori tanítványa, Marosits József, szobrász, költő is köszöntötte a művészt, akinek az elmúlt év végén láthattuk Adventi koszorú című kiállítását ugyanitt.
A kiállítás március 5-ig tekinthető meg a könyvtár nyitvatartási rendjében.
