Lehet-e kifejezetten szerencsés a péntek 13? Bizony hogy lehet, például azok számára, akik november 13-án pénteken ellátogattak a sárvári Nádasdy-vár pinceklubjába, ugyanis három nagyszerű banda töltötte be a teret sajátos kisugárzásaikkal és persze az általuk képviselt sajátos zenei világgal. A klub fellépői ezúttal a Room5, a the griffins és a Takáts Eszter Beat Band voltak.
Az estét a szombathelyi/szentgotthárdi Room5 nyitotta, háromnegyedes felállással, dobos nélküli formációval, ám ez az élményből fikarcnyit sem vett el, sőt – ha lehet – talán még bensőségesebbé tette a köztük és köztünk, ellátogatók között létrejövő kapcsolatot. Az első szülinapját ünneplő (ezúton is még sok-sok boldog születésnapot és sikert kívánunk nekik) banda a saját dalok mellett ismertebb, „klasszikus” darabokat is magára öltött, amelyek egytől egyig úgy szólaltak meg az aranyhangú Kóbor Zsóka torkából, mintha csak kifejezetten neki íródtak volna.
Igazán kellemes volt látni, mennyire együtt van ez a három fiatal a színpadon és azon kívül egyaránt. A zene szeretete, az alkotás, önkifejezés izgalmas állapota és a vérükben áramló született tehetség lengte körül őket. Saját dalaik – számomra – már első hallásra is működtek. Olyannyira, hogy el is játszadoztam a gondolattal, mi történne, ha ezek a szerzemények egy már befutott zenekar neve alatt kerülnének fel a YouTube-ra. Valószínűleg felpörögne az a bizonyos nézettségi index… Aki nem hiszi, javaslom, járjon utána, és menjen el egy Room5 koncertre – azon nyomban érteni fogja, miről beszélek.
A Room5-ot a már másodszor Sárvárra látogató the griffins zenekar követte. A Somogy megyei Marcali városából induló zenekarról sok mindent lehetne mondani, de hogy kiszámíthatók vagy unalmasak lennének, azt semmiképp. Hangzásviláguk rendkívül sokszínű, mindenki megtalálhatja benne azt, ami a szívéhez legközelebb áll. (Gondolok itt a teljesség igénye nélkül klasszikus rock, hip-hop, reggae, punkrock, pop elemekre.) Csuvi, a banda szószátyár rapere már rögtön a koncert kezdetén elmondta, megkapták a kritikát, hogy mostanság nagyon “elpoposodtak”. Gyorsan hozzátette, hogy Csicsa (az énekesük) erre aztán úgy felpörgött, hogy azt ígérte, szabadjára engedik a bennük megbúvó zúzdadémont. Annyit mondhatok: ha amit a fiúk pénteken mutattak, az a pop, akkor hatalmas rajongója vagyok a műfajnak, a hangszálaim és a nyakam bánták is az intenzív élményt!
Már harmadik alkalommal sikerült eljutnom griffins-koncertre, de még most is ugyanazt az erőt, pörgést, lendületet adta, mint a legelső. Nagy energiákat mozgatnak a fiúk, és ez szerencsére az egész karrier- és zenekarépítésükre is elmondható. Fennállásuk óta folyamatosan bővítik a repertoárjukat és igyekeznek mindig megújulni is, jó példa erre, hogy a zenekar legújabban kiegészült lemezlovassal, illetve trombitással. Az a gond a jó koncertekkel, hogy túl hamar lesz végük. Sajnos ez most sem volt másként, kegyetlen sebességgel száguldott el az az idő, amit a griffins kitöltött a színpadon. A buli végén, az átszerelés alatt kicsit faggattam a zenekar tagjait, akik elárulták, hogy a jövő évre már készen állnak a tervek: stúdió, új dal (amit már fel is vettek), új videoklip, amelynek forgatását január közepére tervezik. Mindezek mellett azt ígérték, visszatérnek a rockosabb vonalhoz.
Mire a griffins visszapakolta a motyóját a kocsiba, Takáts Eszterék Beat Bandje lassacskán végzett is a beállással. Takáts Eszter – mint jelenség – kicsit úgy működik a hazai könnyűzene palettáján, mint a hideg üdítőital kánikula idején vagy épp egy másnapos reggelen: könnyed természetességében rejlik a legnagyobb varázslat. Semmi öncélú cicoma, semmi felesleges megfejtés vagy modorosság, mindez pedig a nagybetűs Dal, mint központi fogalom vonzásterében. Arról a dalról van szó, amely belülről kiszabadul, és akár egyetlen szál akusztikus gitár hátán belengi a teret, delejezve mindent, amihez csak elér.
A Beat Band felállás persze nem egyetlen szál akusztikus gitárt takar, hanem teljes zenei kontextust, szólógitáron Kirschner Péter (Európa Kiadó, …And Friends), basszuson Rentka Zsuzsi, a doboknál pedig Prommer Patrik szolgálta a dalt. És a szolgálat kifejezés itt olyan ízlést és arányérzéket takar, amely sosem vonta el a figyelmet magáról a dalról, sosem gáncsolta el a természetességet. Takáts Eszter pedig tündöklött: éneklés közben is folyamatosan kommunikált a közönséggel szemkontaktus vagy egy-egy mosoly nyelvén, és úgy tűnt, sajátos aurája az akkorra már megtelt tánctér minden szegletét képes hatása alá vonni.
A pénteki koncertek visszhangja még most is a fülekben, korahajnalban a várhídon töltekezve ballagtak hazafelé az emberek, a turnékocsikba is mosolygó zenészek ültek be sok-sok kiosztott és kapott ölelés energiáit őrizve. A klub, az AZK jövője bizonytalanná vált ugyan a Cseh Tamás Program érthetetlen döntése miatt, de bízom benne, hogy ezek a felszabadult energiák, zenei élmények utat fognak találni a folytatáshoz, mint ahogy már annyiszor tették 1989 óta. Ami biztos, hogy december 18-án vár még ránk egy találkozás három kitűnő tribute-zenekarral, szóval Metallica, Guns’N’Roses, Red Hot Chili Peppers-rajongók, érezzétek magatokat megszólítva!
Simon Jakab
– Az AZK Fotógalériája a 2015. november 13-i koncertekről (Cooper fotói) »
A koncerttel pályáztunk az NKA Zenei Kollégiumának támogatására.