Azt hiszem, hogy mindenféle elfogultság nélkül mondhatom azt, hogy az AZK-Szilveszter bizonyított. A helyi és helykörnyéki médiára sajnos jó ideje csaknem általánosságban jellemző, hogy széles ívben elfordítják arcukat a (vidéki) kulturális programoktól, legyen az képzőművészeti, komoly-, vagy könnyűzenei program. Pedig a megyében egyedülállóan színes szilveszteri műsorösszeállításunkkal, amely nem az ügyeletes haknisztárok tűnékeny csillagfényében való pancsolást kínálta fel, rengeteget kilincseltünk. Talán hihetetlen, de heti több alkalommal is elküldtük a program részletes beharangozóját a kardinálisabbnak ítélt helykörnyéki újságoknak, portáloknak, elektronikus médiának. Néhány kivételtől eltekintve (Alon.hu, Szombathelyi Est, Isis Rádió) azonban hiába: a legjobb esetben is elkésve közölt pár soros tucathír értéke volt csupán annak a rendezvénynek, amelynek megszervezésébe a sárvári művelődési központ munkatársai mellett ifjúsági klubok, zenei klubok és civil segítők egész csapata fektettek rengeteg időt és energiát és amelyen igazi zenekarok, igazi produkciókkal álltak színpadra.
Tehát az AZK-Szilveszter biznyított, mert dacára a fentieknek, dacára annak is, hogy a kihelyezett plakátaink általában fél napot sem élnek meg, mielőtt leragasztják őket a megye diszkói – az éppen aktuális győzikéket és dévényitibibácsikat, italakciókat, vagy pornósztárokat hirdető óriásposztereikkel -, még a tavalyinál is nagyobb látogatottságot produkált. Ahogy tavaly is, nem csak a megyéből, az ország számos egyéb távoli pontjáról érkeztek vendégeink.
A 19 órás kapunyitás után a pinceklubban és az aulában is hangulati bemelegítés következett, aztán színpadra állt a Pinceklubban a megye minden bizonnyal egyik legígéretesebb fiatal formációja, az In-House Drive-By. A zenekar nem először játszott Sárváron, de ennyire összefogott hangzással és magabiztos kiállással még sosem láttam őket. Zenéjük gyökerei tagadhatatlanul az „ugrálós” crossover rock/funk zenékben keresendők. A ritmika, a gitár leginkább Rage Against the Machine ízeket idéz, közben a technikás, igényes és fantáziadús basszusjáték a RHCP Flea-jére emlékeztet. Az összhatás a kántáló, de dallamos énekkel lehetne akár Audioslave is, de mire mindent felsorolnánk, ami kisebb vagy nagyobb mértékben de ja vú, rájövünk, hogy ez egy – a maga módján -, saját út. A srácok legfőbb erénye az erős ritmusszekció, amitől aztán nincs ember, aki egyhelyben ülve hallatja végig a koncertet. Külön dícséretes, hogy a kezdeti angolnyelvű szövegek után a legtöbb nóta magyarnyelvű átiratot is kapott már.
Minimális átszerelés után a kőszegi Shanti SKA Tones következett a Pinceklubban, míg mindeközben az aulában Lélekrendész pörgetett nagyon is szigorú és alkalomhoz illő lemezeket. Shantiék különleges módon hozzák a már-már divatos „Jamaikát”. Nem a zenei profizmus a cél, nem a görcsös koncentrálás a technikára, a hangzásra. Az ő varázsuk a spontaneitásban és a lazultságban keresendő, de mi másról is szólna a műfajuk?! Bő egyórás koncertjüket éjfélkor félbeszalította a Himnusz, de egy ráadásblokkban a hálás közönség megkapta az arcába a még hiányzó reggae/SKA kenyeret. Az utolsó dalokat a bécsi DJ Resista is érdeklődéssel hallgatta végig, ő váltotta a kőszegieket.
Resistáról, az ő Sárváron adott műsoráról bővebben olvashattok majd az articalos tudósításban, itt csak annyit jegyeznék meg, anélkül, hogy komoly rádiós múltját tömjénezném, hogy a szilveszteri műsorát meglepő módon olyan arcok is értékelték fáradhatatlan táncukkal, akik éppenséggel teljesen más műfaji világból érkeztek. Ez az a műfaji nyitottság, ami talán a leghőbb értéke az AZK-nak.
Az aulában a szülinapozók (20 éves az AZK!) hajnali hatig bírták és remélhetőleg ismét mély élményekkel gazdagodtak, itt nem első sorban a másnapi fejfájásra gondolva!
Összefoglalva: sikeresen és tartalmasan telt 2007 Szilvesztere a Nádasdy-várban. Egy újra ereje teljébe ért közösség tagjai mulattak most együtt új zenékkel, új ismeretségekkel gazdagodva. És ha vannak, akik azon gondolkodnak, létezik-e még „alternatív” zene, „alternatív” szubkultúra a piacgazdaság korában, amikor már minden, szinte azonnal hozzáférhető, talán ezúttal arra jutnak, hogy létezik. Létezik, hiszen más formában, mint 20 évvel ezelőtt, de még mindig ott lebeg a választás lehetősége: a tartalmatlanság és a tartalom, a propagált hakni és a láthatatlanságba nyomott élő zenei kísérletek között.
A megyei napilap „megyei körképébe” rendezvényünk egy sor erejéig sem fért bele még utólag sem. Helyette átfogó képet kapunk a falusi kocsmák teltházas „baráti társaságos” mulatozásainak hangulatáról, illetve a diszkók és bálok „tartalmas” ünnepi kínálatáról. Az öröm ennek ellenére az, hogy még mindig van egy szűkebb, de stabil réteg a környéken, akiknek a fejében nem áll tótágast az értékrend! Boldog új évet kívánok és egyben köszönöm mindenki segítségét! Nem lett volna AZK-Szilveszter, ha sokan nem áldozzák fel önzetlenül szabadidejüket és energiájukat!
