28 évvel ezelőtt, egy tubise-i magyar bevándorló felajánlotta nekünk, hogy töltsünk el néhány napot Magyarországon, a Balaton partján. Érdeklődve minden új felfedezés, hagyomány és történelem iránt, nyugtalanul, de ugyanakkor izgatottan a gondolattól, hogy újra találkozhatunk a korábbi utazásaink során megismert magyar barátainkkal, elfogadtuk az ajánlatát.
Útlevéllel, vízummal a zsebben, kora délután indultunk. Nem akarok most részletesen beszámolni az utazásainkról, de ezt az elsőt, megjegyeztük.
Közel 12 óra út után, reggel 3-kor érkeztünk a soproni határállomásra, ahol több mint 1 órát kellett még türelmesen várni. 2 órával később megérkezünk egy kisvárosba… Sárvárra. Etienne (Mór István) elmondta nekünk, hogy ismer egy bizonyos Kondora István néptánctanárt, aki örömmel megismerkedne velünk.
Reggel 6-kor, egy jó kávé és egy kupica pálinka mellet született a hű barátság, ami azóta is tart. Mindez a második folklór fesztivál alkalmával történt. Akkoriban még csak a magyar és nyugat-európai csoportok vettek részt a rendezvényen.
Évről évre visszatértünk ide, hogy élvezhessük e nagy ország különböző tájairól származó zenei, és táncos kincseket, majd kis idővel később, mikor a rendezvény nemzetközivé vált, hogy megismerhessünk más népeket, hagyományokat, táncot és zenét.
Gondoljunk csak vissza: Tinkunaku és az Andok zenéje, Cook-szigetek a kókuszdiókkal, Kína, Argentína, Finnország, Oroszország, Baszk-föld, Szicília, Franciaország, Németország, Ausztria, Hollandia, Dél-Afrika, Korea, Japán, Szardínia, Egyiptom forgó dervisei a Morris Tánccsoport, Kuba. 30 év, teli találkozásokkal, barátsággal, az elképzelhető és lehetséges összes nyelven a hagyományt és hazát bemutató estékkel.
A csoportok művészi felkészültsége jobb technikai felszereltséget érdemelt. Felajánlottuk ezért, hogy hangosítjuk a fesztivált. Ki felejthené el Jean Cawoy-t, Andrét és Martialt, a háromtonnányi felszerelését? Aztán a felejthetetlen ölbői esteket, mikor az egész falu fogadott bennünket mindent fölülmúló kedvességgel, a Bárdosi család felvilágosult irányítása mellett.
Ezt követően mi is vágytunk arra, hogy újra kezdjük a táncot, és megszervezzük a mi magunk nemzetközi fesztiválját, a Folkloriades-ot, ami a Clap’ Sabots Csoport tagjainak jótékony támogatásával jöhetett létre. Így fedezhettük fel újra saját zenei, és táncos hagyományaink egy részét.
A Clap’ Sabots első alkalommal pontosan 20 éve jött a fesztiválra, és nagy örömmel tér vissza megünnepelni a 30. évfordulót.
Minden barátunk aki egyszer eljött ide, akivel megismertettük Magyarországot, és különösen Sárvárt, visszatért, vagy legalábbis vágyott arra, hogy visszatérhessen. A nagymamánkak például augusztus 10-től kezdve kész volt a bőröndje, hogy semmiképpen ne késhesse le az indulást, és ha egyszer már benn ült az autóban, ki nem szállt volna a világ minden kincséért sem a megérkezés előtt. A fesztivál napján, a székéhez cövekelve az összes táska, ruha, fényképezőgép, kamera őre volt mindenki számára, jól ügyelve arra, hogy a varródoboz is kéznél legyen, amennyiben erre szükség volna.
Emlékeznek a Pantha Rei koncertjeire, a folk-zenei együttesre amit Steve Houben jazz szaxofonos alapított, a tüzes estékre a Sonara Cubanaval, a táncházakra amelyeken minden csoport részt vett, a felvonulásokra, néha az égető nap alatt, néha viharban, vagy éppen jégeső alatt… egyszóval, csupa boldogság. A velemi napok például egyik évben szikrázó napfényben zajlottak, a másik évben pedig zuhogott az eső, de mindig örömteli hangulatban.
Lehetetlen volna összegyűjteni a harminc év összes találkozását, felfedezését, barátságát, táncát, zenéjét, ünnepét, de akik átélték, akik részt vettek néhányszor ezeken az estéken, már nem maradnak ugyanazok, mert változik a világlátásuk, máshogy tekintenek más népekre, és ezáltal gazdagabbá válnak.
Mindenki, aki valamilyen módon hozzájárult e csodálatos rendezvény sikeréhez, természetes hogy meghatottan emlékezik vissza. Számunkra is örök és megható emlék marad a konyhai csapat vigyázó felügyelete alatt, a várudvar bográcsaiban bugyogó gulyás- és bablevesek felejthetetlen illata.
Aztán a Berlini Fal leomlása kicsit változtatott a helyzeten.
A Fesztivál tovább él, gazdagít minket és másokat. Természetesen, mint maga az élet, fejlődik és változik, anyagi-, és szervezési szempontból talán könnyebb és jobb feltételek között.
A legfontosabb azonban, hogy ami a legjobb az emberben, – a vendégszeretet, a barátság, a másokra való odafigyelés, az emberi kapcsolatok –, most is középpontban és vannak a nemzetközi fesztivál néhány napja alatt.
A város is változik, egyre kevesebb a Trabant és a Lada az utakon, a forgalom viszont annál nagyobb. A régi termálfürdőt teljesen új létesítmény-komplexum helyettesíti, luxushotelek nőnek ki a földből, mint a gombák, az ABC boltokat felváltotta a Spar, a Tesco, és a Lidl, de mikor utcáról-utcára járva egy-egy ismerős arccal találkozunk, önkéntelenül mosolyra derül az arcunk, miközben üdvözöljük egymást.
A hagyományokat meg kell őrizni, főleg azokat, amelyek megkönnyítik a különböző származású emberek közötti kapcsolatteremtést. A múlt megismerése segít a jövő megteremtésében.
Sok mindent mondhatnánk még, annyi történetet mesélhetnénk oly sok barátot említhetnénk és helyezhetnénk előtérbe: Markó Péter, a Regös együttes, (régiek és újak) két, vagy három táncos generáció, a Kondor János által irányított művelődési központ egész csapata. Köszönet mindenkinek!
Végül gondoljunk nagyon erősen mindazokra is, akik sok-sok éven át a Fesztivál hűséges résztvevői voltak, de már nem lehetnek közöttünk. Nevük, hangjuk, arcuk, örökre az emlékezetünkbe vésődött.
Sárvár méltán lehet büszke művelődési központjára, az ott szervezett programokra, különös tekintettel a Nemzetközi Folklór Napokra.
Boldog születésnapot, folytatódjon az ünnep még sok-sok éven át!
