Lármától, mulatozástól, énekszótól, majd heves civakodástól volt hangos a Soltis Lajos Színház Koptik Odó utcai épülete tegnap délután. Persze nem a társulat tagjai és a közönség vesztette el a józan eszét, a 31. színházi évadját nyitotta meg a csapat a Csalóka Péter című darabjuk Ecsedi Erzsébet-féle újragondolt változatával.
Az előadás kezdete előtt Nagy Gábor igazgató foglalta össze tömören a társulat 2010-es, 30. jubileumi esztendejében történteket. Ahogy az évadnyitó ülésen megjelentek megtudták, a Soltis Színház az elmúlt évadban szinte minden szakmai fesztivált megnyert, vagy arany minősítéssel zárt, amelyen indult, a csapat fennállása óta talán sosem volt még ennyire erős.
A sikerek hosszú sorából kiemelkedik az a kazincbarcikai XX. ifj. Horváth István Nemzetközi Színjátszó Fesztiválon elnyert különdíj, amelyet egy a versenybe nem nevezett darabjukkal, a Deák Varga Rita rendezte Álomevők mozgásszínházi kísérletükkel kaptak meg a zsűritől, egy nem hivatalos információval együtt, mely szerint a 2010-ben ki nem adott fődíjat is elvihette volna a darab, ha versenyben van. A fesztiválon egyébként az is óriási ritkaságnak számít, hogy egy társulat két előadással is képviselheti magát, mint ahogy a Soltis Színház az Álomevőkön kívül a Katona Imre rendezte A végzetes szerelem játéka című produkcióját is előadhatta.
Rengeteg előkelő meghívást kaptak a 30. évad során, játszottak külföldön is, megszervezték a XIII. Rendezőket és Színjátszókat Képző Nemzetközi Tábort Vönöckön a „30-as szám” és az évforduló jegyében. Nemrégiben pedig a színházi szakma egyik igen jelentős alakja, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház igazgatója, Bocsárdi László tartott tréninget a társulatnak, azzal végszavazva az együtt töltött időt, hogy a Soltis Lajos Színház csapatával bármikor szívesen dolgozna.
Szó esett persze a jelen pillanatban nem túl bíztató jövőről is, a társulat komoly anyagi akadályokkal fog szembenézni a 2010–2011-es évad során. Forrás hiányában le kellett mondaniuk készülő Szkíták című előadásukról, de még ezév novemberében sor kerül a Somogyi István rendezte Fehérlófia premierjére. Majd a tervek szerint műsoron lesz még A kerekerdő négyszögletesítése, Az alkimista Coelhotól és Petőfi Sándor Tigris és hiéna című drámája is jövő nyáron. Decemberben ismét lesz Betlehemes, ezúttal újra Katona Imre szakmai irányításával.
Nagy Gábor összefoglalója szinte még véget sem ért, amikor nyílt a függöny, és a közönség sorain keresztül ceglédi kannázva, lármázva színpadra vonultak a társulat „cigányai”, hogy felidézzék az egykor volt furfangos Csalóka Péter történeteit, aki miután többször is lóvátette a helyi bírót, végül magát a bírói posztot is „elörökölte” a rátarti uraságtól. Az Ecsedi Erzsébet-féle Csalóka Péter „újratöltve” telitalálat volt az évadnyitó alkalmára. Kimunkált karakterei, könnyed poénjai és a magyar/cigány népmesei világ szépen kevert elegye egész biztosan elfeledtették a résztvevőkkel az összefoglaló jövőre vonatkozó borúlátó végszavait. Péterből bíró lehetett, egy vészjósló évből miért ne lehetne termékeny? A mai kor emberének jócskán szüksége van arra, amiből Csalóka Péternek sok volt. Ügyeskedésre, ötletekre, olykor talán furfangra is. Egy könnyed komédiának is lehet ám elvonatkoztatott üzenete. Gondoljunk csak Péter refrénjeire: „Ide lábam, ne tova, hátra van még a java!”
