2012. decemberében, adventi hangversenyükkel mutatkoztak be először Sárváron, azóta pedig határozott léptekkel haladnak előre. Sikerük egyik kulcsa minden valószínűség szerint eredeti lelkesedésük, ami kitűnő táplálója a kitartó munkának. Repertoárjuk koncertről-koncertre megújul, és szinte mindig telibe talál.
A másik kulcs, hogy a sárváriak kezdik kiismerni, mi is az, amit kaphatnak az együttestől. A Sárvári Vonósok érezhetően azon a határterületen bontottak tábort, ahol probléma nélkül találkozhatnak egymással a legkülönbözőbb műfajok és stílusok. Ez pedig nagyon termékeny terület (bár legalább annyira veszélyes is). Jó szimattal, igényesen összeállított műsorukra szóló hívó szavuk korosztálytól függetlenül egyaránt eljut a klasszikus zene kedvelőihez, a könnyűzene ismerőihez, de esetleg még azokhoz is, akik bármiféle különösebb tudatosság nélkül csak szeretnek ráismerni egy-egy filmalkotás, vagy reklám zenéjére.
Az április 12-én tartott tavaszi hangverseny műsorát ismét ez a műfajok közötti merész, de egyre biztosabb manőverezés jellemezte. A klasszikus blokkokban olyan nagyságok közismert darabjait hallhattuk, mint például Strauss, Csajkovszkij, Liszt, vagy Torelli. A könnyűzenei kikacsintások pedig egyre bátrabbak. Adele Rolling in the deep-je még talán nem is olyan meglepő (annál aktuálisabb) választás, viszont csak üdvözölni lehet a kurázsit, amikor egy vonósegyüttes repertoárjára tűzi a Run-D.M.C. Walk this way-című remekét. Előkerültek aztán filmzenék is, elhangzott a Pretty Woman, majd a kitűnő Tornatore-film, a Cinema Paradiso Morricone-féle betétzenéje. Kortársakból sem volt hiány, Karl Jenkins Palladio-ja gyönyörűen szólt a díszteremben.
Mindezekhez a színekhez persze szükség volt vendégelőadókra, a Sárvári Vonósoknak pedig szerencsére sosem kellett messzire nyargalnia jóbarátok után. A tavaszi koncert vendégközreműködői voltak: Rabiné Pék Marianna zongorán, Kéthelyi Tamás basszusgitáron, Kiss Csaba gitáron, Tomena Ákos trombitán és Gazdag János dobokon.
Az együttes érzékelhetően folyamatosan emeli a lécet saját maga számára, és, ami még több: képes megugrani is. Képes fenntartani, jól kezelni közönsége érdeklődését, eddigi pályafutásuk során talán még egyszersem adták teltháznál alább. Hallgatva a szép muzsikát, elnézve a zsúfolásig duzzadt dísztermet viszont ismét felébred a sárváriak régi sóhaja, amely szerint nagyon jól jönne egy tágas, többfunkciós rendezvényterem. Sárvári Vonósok, köszönjük, hogy vagytok!
