166 éve tört ki a magyar forradalom és szabadságharc 1848-ban. A városi megemlékezés egyik főszereplője, Ferenczi György és a Rackajam már az évforduló előestjén koncertezett a vár Pinceklubjában a Colombre Band társaságában, az ünnep napján pedig reggeltől későestig kínált programokat a vár.
Reggel kilenctől a kisebbeket vették célba a műhelyfoglalkozások a művelődési központ folyosói klubtermeiben és a Nádasdy Múzeum „forradalmárképzője” is ekkor startolt. Tíz órára, amikor Sárvár Koncertfúvószenekara előadta a Himnuszt, megtelt a várudvar. Az ünnepség műsorvezetője, Horváth Róbert verset is szavalt a színpadon, az ünnepi szónok Ágh Péter volt. Ferenczi György és a Rackajam a jóértelemben vett eklektika jegyében muzsikáltak. A Rackajam zenei világában kéz a kézben kísérik például Petőfi sorait vérbő blues- és funky-beütésű futamok, mindezt úgy, hogy az összhatás valahogy sosem szakad el a magyar népzenei hagyományok hatásától sem. A csapat nem csak péntekesti koncertjén, az ünnepi műsorával is megmutatta, hogy emlékezni nem csak patetikus merengéssel, hanem szabadon lobogó tűzzel is lehet.
Az ünnepséget követően a kisgyerekes családok még épp odaértek a vár hátsó nagytermébe, a Soltis Lajos Színház előadására, a Csalóka Péterre. A darab végül nem csak a kicsiket kötötte le, apukák, anyukák, gyerekek közösen drukkoltak Péternek, akinek végül mindig sikerült lóvá tennie a bírót. Közben a vár büféfolyosója felvette az idézőjeles „Pilvax” nevet, ahogy már hagyományosan minden évben. Szépen terített asztaloknál lehet ilyenkor meginni néhány pohár vörösbort jófajta magyar muzsika mellett. Ezutóbbit a Regös együttes szolgáltatta idén magas színvonalon.
A múzeumi programok 17 órakor fejeződtek be, nem sokkal ezután pedig “Ha csakugyan meg kell annak lenni…” mottóval már indult is a szilágysági bál a vár Pinceklubjában a Néptánckör szervezésében. Tánctanítás, közös vacsora, majd hajnalig tartó bál követték egymást. A muzsikát Németh Dénes és zenekara szolgáltatta, a lépéseket Takács Ádám és Országh Eszter tanították.
