Az idei nyár utolsó napjait a szlovákiai Gútán töltöttük a Hanna Hanna fesztiválon. Gúta (Kolárovo), Komáromtól 30 km-re egy Duna-holtágnál fekvő település. A félsziget, ahol a fesztivál zajlott, környezetvédelmi terület, a vízen hajómalom ringatózik, a sziget füvét birkák és kecskék nyírják.
A HANNA-HANNA Art Gathering és Fesztivál nem csak a zenéről, legalább annyira a természetről is szól. A szervezők szerint: „Lehet jól érezni magad a természetben, úgy, hogy a természet is jól érezze magát veled”. A fesztivál tehát környezettudatos szervezésű. A részvevők saját pohárból is ihattak (ehettek), a hulladék számára szelektívgyűjtőket építettek hulladékokból, a karszalag biciklikülsőből készült.
A fesztivál díszleteit tennivágyók építették fel a programot megelőző augusztus 11–17-ig zajló építő- és alkotótábor keretében.
Idén mi csak a fesztivál tényleges programjára érkeztünk augusztus 18-án (augusztus 18–22.). Igaz, Révkomáromban jó stopot fogtunk, Gútára csak szürkületre értünk oda. A szigetre Európa leghosszabb fedett fahídján jutottunk be. Gyors sátorállítás után átadtuk magunkat a sör-zene-természet hármas ölelésének és négy napig ki sem szálltunk belőle…
A zenekarokat nem szeretném minősíteni, vagy kritizálni, mivel nem zeneértő, hanem zeneszerető vagyok. Nekem nagyon tetszett a választék, volt minden (ami nem azt meg én énekeltem): vérbeli rock, funk, jazz, elektronikus muzsikák, népzene, reggae, feldolgozós bulizene, pszichedelikus elektronikus, improvizációs dobolós …stb. Természetesen emellett gépzenére is mulathattunk reggelig, vagy akár másnap estig is. A DJ-k a legváltozatosabb stílusokban pörgették a vinilt az ambienttől a technóig.
A személyes kedvenceim ők voltak:
Bélaműhely (myspace.com/belamuhely) – ipari hulladékból készítenek ütőshangszereket, amikkel nagyon kellemes szimfóniákat játszottak. Mivel délután léptek fel a „pihenős” helyszínen, ezért fetrengve hallgattuk végig a programjukat.
Barcsay Jenő emlékzenekar (http://barcsayzenekar.hu/) – a Képzőművészeti Egyetem zenekara saját szájízre alakított feldolgozásokat játszanak. Már akkor sejtettük, hogy nagyon dobás készül, amikor egy Modern Talking dallal álltak be. De volt még Boney M, Abba, Madonna, Bon Jovi …stb.
Bohémian Betyars (http://myspace.com/bohemianbetyars) – talán folkrock, vagy folkpunk muzsikát játszó fiatalok csudajó, táncolható zenét csináltak.
Grabanc (http://myspace.com/grabanc) – az AZK-ból ismert zenekarból nem volt hiány, hiszen a fesztiválon háromszor is játszottak. Utolsó utáni nap még egyet reggel 7 körül.
Óperentzia (http://www.operentzia.hu) – az egész fesztivál alatt az együttes koncertjére vártunk. Mivel Péternek van ismerőse a zenekarban, már második nap, összeismerkedtünk a „képészükkel”, Július Kapitánnyal (http://www.youtube.com/user/gzulagzulagzula), megmutatta nekünk a világító folyadékot, kaptunk tőle kíváncsiságkártyát, amelynek titkára szombat este derült fény a koncerten. Az Óperentziát zenélni látni és hallani kell. (Remélem, erre lehetőségünk lesz mihamarabb a pincében is.)
Szokatlan volt számunkra a hatalmas nyugalom, amely a kecskéktől a fűszálig mindenből áradt. A fesztivál ritmusa eltért a számunkra eddig megszokottól. Míg ha a soproni kempingben 14:00-kor nem csendült fel a rock ’n’ roll, kétségbeestünk, addig Gútán az árnyas fák alatt nem fogott el minket a pánik, ha fél 7-kor még a csacsit vagy a tehénkét etettük.
Persze a fesztiválon ételből és italból sem volt hiány, csak itt gyros helyett szilvás-diós kenyérlángossal, vagy lencsefőzelékkel, vödrös mojito helyett matével, vagy más gyógynövényteával kényeztettük magunkat. Valóban a nyugalom szigetén jártunk. Az öt sátorozással eltöltött nap után újult erővel és csodálatos inspirációkkal telve tértünk vissza az országba.
Ezt a zenei eseményt azoknak ajánlom, akik a természetben jól érzik magukat, akiknek nem jelent problémát,
ha hippikkel és rasztákkal vannak körülvéve, és persze azoknak, akik szeretik a mezítlábas fűbenfutkozást.
