2007-ben debutált a Nádasdy-vár Pinceklubjában Sárvár első Black Sabbath tribute zenekara, az Atakám. A zenekar tagjai egytől-egyig ismert helyi, vagy helykörnyéki zenészek, akik megfordultak már számos zenekarban, ilyenformán mégis újszerű, amibe belevágtak. A Dandy’s, a 95-ös körzet, a Fusion Point, a Konkoly, a B.A.D., A Gátnál, A Smith and Wession zenekarokat megjárt zenészekkel Vásárosmiskén, próbahelyükön beszélgettem az Atakámról.
ATAKÁM:
Horváth István (Jandó) – dobok
Molnár Sándor (Saci) – gitár
Szabó Krisztina – ének, billenytű
Szarka Sándor – basszusgitár
Legyünk túl a kötelező formalitáson. Sokan nem tudják, mondjuk el, mit jelent a nevetek!
M.S.: Igen, sokan nem tudják? Az Atakám egy ősmagyar férfi név. Jó kemény a hangzása, ha akarjuk, bele lehet gondolni az angol „Attack” kifejezést is.
Sz.S.: De direkt angol zenekarnevet nem akartunk semmiképp.
H.I.: Az Atakám igazából a Szandokán tesója. (nevet.)
Az Atakám már a kezdetek kezdetén feldolgozásbandának indult?
M.S.: Igen, a legelejétől kezdve.
Sz.S.: Úgy indult, igen. Az első ötlet két akusztikus gitárról, meg egy bőgőről szólt, erre írtunk volna át régi rock klasszikusokat és kávézókban akartuk előadni őket.
Jól hangzik. Miért kanyarodtatok el az eredeti ötlettől és lettetek végülis klasszikus felállású zenekar?
Sz.S.: A gitárosoknak hiányzott a torzító. (nevet)
M.S.: Ezek a nóták dobbal sokkal jobban szólnak, a dob meg már igényli a torzított gitárhangot is.
Mi a jó egy feldolgozásbandában? Azon túl, hogy jó együtt játszani ezeket a dalokat, van-e a bandának üzenete?
Sz.S.: Persze. Meg akarjuk mutatni a fiataloknak, hogy mennyire jó zenék voltak ezek és hogy ma is megállják a helyüket bármilyen klubban.
M.S.: Nagyon sok mai fiatalt megfognak ezek a nóták amellett, hogy a korszak megélőinek meg persze nosztalgiát is jelent.
Sz.S.: Ez egy alternatíva. Egyáltalán nem csak a modern hangzású ilyen-olyan nu-metal zenekaroknak van helye a rockzenei színtéren.
H.I.: Szerintem vissza is fog fordulni újra a trend ezek felé a zenék felé.
Ezek a zenék a rock alapköveit jelentik. Ezek az alapkövek azért benne vannak a mai rock irányzatokban is, nem? Erre épülnek.
Sz.S.: Persze, hát tőlük lop mindenki, aki rockot játszik, máig. Mindegy milyen rockot.
M.S.: Igen, de az újakkal párhuzamosan még jelen van ma is ez a régi vonal is. A Led Zeppelin tagjai már megfogyatkoztak, de Robert Plant és Jimmy Page koncertjei ma is teltházasak. Az Iron Maiden mondjuk ugyanez. A koncertjeinken is látszik ez. Néhány generációs szünet után a mai 16-18 éves srácok újra ismerik a rock gyökereit. Elkezdünk játszani egy számot, azonnal veszik, felismerik. Hallgatják, szeretik, táncolnak rá.
Tribute zenekarként valószínű, kimarad az életetekből egy fontos állomás, a stúdiózás. Nem hiányzik ez?
Sz.K.: Tudod, mennyi pénzbe kerül egy stúdióanyag?
M.S.: Megspórolunk egy csomó pénzt, az unokáknak pedig be kell majd érni koncertvideókkal. (nevet) Az előző zenekarainkkal amúgyis 5 lemezen szerepelünk már, ennyi elég is nekünk.
Sz.K.: A Konkoly zenekarral a lemezünk például 26.000 példányban ment el a Vajdaságban.
Az Atakám Gőcze Zsolt (Dóti) énekes/gitárossal indult, aki azóta kiszállt Tőletek. Látom, sikerült pótolni a hiányt, nem is akármilyen adottságú énekessel. Mondjatok erről a váltásról néhány szót!
M.S.: A Dóti távozása után egy időre megállt a zenekar. De a „mag”, ami azért két éve megvan, kitartott és folytatni akarta.
Sz.K.: Igen, engem a Saci kényszerített fegyverrel, hogy beszálljak a zenekarba. (nevet). Igazából E-mailben keresett meg, és amikor már többedszerre írt, kezdtem komolyan venni. Aztán küldött néhány számot, én meg mondtam, hogy jézusmária, ezeket én biztos nem tudom elénekelni. Amúgy ezeket a dalokat abszolút nem is ismertem előtte. Egyedül a Black Sabbath Paranoidja volt, amit persze hallottam már, meg a Deep Purple Black Nightja. Azóta pedig már szinte ezt a kettőt szeretem a legkevésbé, elég jól tudtam azonosulni ezzel a világgal. A repertoárunkban már 12-15 dal szerepel.
Mellesleg billentyűzöl is, azt se felejtsük el!
Sz.K.: Hát igen, inkább csak próbálok, de Beethoven azért még jobban fekszik.
Milyen elgondolás alapján választjátok ki, hogy milyen dalt dolgoztok fel?
M.S.: A Jandót kérdezd erről, ő megmondja!
H.I.: De miért pont én?
M.S.: Te is szólj hozzá az interjúhoz!
H.I.: Hát nekem most épp volt egy nótaötletem, de leginkább a Saci a főnök ebben. Ő nagyon ott van Black Sabbathban!
Sz.K.: Szerintem egyértelműen az áll a legjobban a zenekarnak! A Black Sabbath. Azért van ilyen sok szám tőlük a repertoárban.
M.S.: Egész pontosan a Black Sabbathon belül is a Dio-korszak. Majd ha összeáll az összes szám a két Dio-lemezről, akkor szeretnénk is csinálni egy ilyen tematikus koncertet. A Krisztinek, a Kriszti hangjának is szerintem ez a vonal a legkedvezőbb, meg az AC/DC.
Sz.K.: Én személy szerint még mást is el tudnék képzelni. Bővíteném a felhozatalt mondjuk Doors-szal, vagy ilyesmikkel. Színesebb lenne az egész.
M.S.: Az Atakám leginkább egy Black Sabbath tribute-zenekar arcot akar mutatni. Ettől még belefér néhány szerzemény más zenekaroktól is.
Akkor ez lenne a jövő? Egyrészt szélesíteni a repertoárt, másrészt meg egy tematika mentén összerendezni a Black Sabbath coverjeiteket?
M.S.: Igen, de emellett elkezdtünk egy saját számot is.
Sz.K.: Erről még mi sem tudtunk. (nevet). Jó, a múltkori próbán tényleg volt ilyesmi. (nevet)
M.S.: Egy-két sajátot mindenképp akarunk, hogy a myspace-en is meg tudjunk jelenni. (nevet)
Mindannyian zenéltek, vagy zenéltetek már több más bandában is. Mint kreatív zenészeket, mennyire elégit ki Titeket, hogy nem önálló ötleteket csiszoltok össze, hanem más akkkordjait, szólóit, ütemeit adjátok vissza?
Sz.S.: Szerintem ez kihívás. Én annak tartom. Ezek a dalok nem annyira egyszerűek, hogy hipp-hopp megtanulja őket az ember.
Van egy határvonalatok arra nézve, hogy mennyit változtathattok egy-egy szám szerkezetén, szólóin, amelyeket ugye gyakran az eredeti előadók is többféleképpen játszanak a koncerteken?
M.S.: Vannak olyan dalok, amelyeket egy az egyben úgy játszunk, ahogy a stúdióalbumon szerepelnek. De olyan is van, hogy kicsit változtatunk.
Sz.S.: Főleg koncerten, attól függ milyen kedvünk van, imprózunk, belevisszük kicsit magunkat is, mert szerintem ez belefér. Amúgy meg, amikor a Jandó (a dobos) úgy gondolja, hogy ennek a számnak most nem ilyen, hanem olyan vége lesz, akkor az úgy is lesz. (nevet)
Kriszti, te nagyon jól beszélsz angolul. Elvonatkoztatva a zenétől, mondj valamit ezeknek a rock-klasszikusoknak a szövegvilágáról, szerintem sokakat érdekel és kevesen ismerik.
Sz.K.: Ezeket a szövegeket borzasztó nehéz lenne visszaadni magyar nyelven. Hogy jelentsenek valamit az összefüggéseikben, ahhoz kell az angol nyelv. Tényleg. Jól hangzanak angolul, de többnyire ugyanarról szólnak. Nem tudnám jól megfogalmazni ezt magyarul, az biztos hogy ezek nem elsősorban szövegcentrikus zenék.
Mi a végszó, fiatalok?
M.S.: Az Atakám egy csodálatos zenekar! Ja és eladó az autóm. (nevet)
