Múlt csütörtökön zajlott a PEN2010 tehetségkutatójának első koncertnapja. Ezzel egyidőben elkezdtük írni A Gátnál zenekar történelmének új fejezetét. Hiába a koncepciózus elgondolások, hiába az a néhány közös próba, amelyeket az idővel való – már-már heroikus – küzdelmeink árán összehoztunk az elmúlt egy hónapban, az első igazi beavatódás mindig a színpadon történik. Néhány nap eltelte és a nagy zsongás elcsendeselülte után már tisztábban ülnek az élmények. Jó volt Pécs! Jó döntés volt Pécs!
Bár a tehetségkutató – mint verseny – szellemisége valószínűleg az egész ‘Gátnáltól távol áll, az új felállás rakétájának első fokozata erős lendületet, jó kis lökést adott… Ha idő szűkében vagy, rövidtávon is elérhető célokat kell kitűznöd magad elé. Ha pedig egyet elértél, a következő célzászlót mindig csak egy kicsivel távolabb vinni.
Erre kiváló volt a PEN-re való készülés onnantól kezdve, hogy a februárban (amikor a zenekar ebben a formájában még nem is létezett…) még irtóztatóan irreálisan hangzó ötletből, (hogy induljunk) elhatározás, később 2 szerethető új szám, majd egy elfogadható minőségű felvétel lett. Az, hogy ez a két szám aztán átment az előzsűri rostáján, igazi adrenalin-injekcióként hatott. A 68 jelentkezőből kiválasztott 24-es fogatba került a ‘Gátnál, és ez olyan visszaigazolást jelentett, amelytől hirtelen minden a zenekarra fordított energia hatványozottan visszaáramlott belénk.
Sárvártól hosszú az út Pécsig. Nekünk körülbelül 4 óráig tartott. Amellett, hogy ez fárasztó, az élmény, amelyet az nyújt, hogy együtt utazol egy kocsiban, egy irányba olyan emberekkel, akikkel közös a célod, nem nagyon hasonlítható semmi máshoz.
Az egyetemi klubhoz, a Szeneshez érve persze már mindegyikünkön érezhető volt a lámpaláz. Közös életünk első koncertjéről volt szó, amit sokan vártak. Azt mondják, a lámpaláz a közönséggel szembeni tisztelet jele. Az általunk ismert idevágó mudrák mellett mi is az erre való koncentrálással próbáltunk erőt venni az idegességen.
A PEN2010 tehetségkutatója a legszínvonalasabb amatőrzenei tehetségkutató, amit életünkben közelről láttunk, ezt nyugodt szívvel leírhatjuk. A szervezésről sok mindent elárultak már az előkészületek: hogy a jelentkezéshez pontos ridert kértek, hogy szinte percről-percre kaptunk e-mail-tájékoztatást az előzsűrizés eredményeiről, hogy több oldalról kaptak médiatámogatást a jelentkezők, hogy előre tudtunk minden részletet a színpad összes erősítőjéről, felszereltségéről, a dobalapról, hogy parkolóhelyet biztosítottak nekünk rendszám alapján. A helyszínen mindez csak fokozódott, mert a percre pontosan összeállított forgatókönyv sehol sem csúszott: megérkezés, interjú, felpakolás, műsor, értékelés, lepakolás. A technikusszemélyzet ugrásrakész, a színpad jól felszerelt…
Harmadikként játszottunk aznap, 18-án. Az előttünk fellépők színvonalát érezve, mindegyikünk megivott még egy röviditalt, aztán színpadra álltunk… Három próba után, zöldfülűen, remegő térdekkel. Anélkül, hogy a „… ha az a ha ott nem lett volna…” című játékba belemennénk, – egyszemélyben, de talán az egész együttes nevében szólva – úgy érzem, nincs okunk szégyenkezni. A Gátnál sosem volt vérprofi, sosem volt virtuóz, sosem volt élőben túlzottan magabiztos, ennek ellenére – a szerénységet félretéve – úgy érezzük, hogy rendelkezik erényekkel. Például azzal, hogy őszinte és eredeti és a maga módján önazonos. Volt Pécsen hamis hang, dobverő-leesés, kisebb-nagyobb csúszkálások, de a zenekar szerencséjére az előbbi erények mégis eljutottak a közönséghez és a zsűrihez is. A nulladik sorban a PTE sárvári különítményének és vonzáskörének köszönhetően a fellépés teljes ideje alatt erős volt a közönség-aktivitás: tánc, ováció. Az előző értékelések alapján talán kissé szőrősszívűnek tűnő zsűri (Winkler Flóra – a Paint The Lillies, a tavalyi nyertes tagja; Márton Gergő – az A38 igazgatója; Dobos Csaba – Wan2 Magazin) pedig nem a hibákat emelte ki, sokkal inkább a pozitív értelemben vett eklektikát, az egyéni és kiforrott koncepciót. Jó érzés volt hallgatni az ítészek kritikáját. Ilyen az építő kritika.
Hihetetlen jó volt úgy lejönni a Szenes színpadáról, hogy azt érezhettük, Vas megyét (tudtommal a The Tree Teadies-zel ketten) képviselve nem véreztünk el. Hihetetlen jó érzés volt látni a ringó tömeget, az egyetemistákat, akiket megtáncoltattunk, az arcokat, akik mosolyogtak ránk. A célunk ez volt. Visszaigazolást kapni és közönség előtt játszani. Utánanéztünk a további 23 bejutó zenekarnak, és valószínűleg ilyen mezőnyben nincs esélyünk továbbmenni (A továbbjutók sorrendje az utolsó elődöntő után alakul majd ki), és ez így is van rendjén. A Gátnál nem a legpontosabb, nem a legfelkészültebb amatőr zenekar, de helye és lehetősége volt Pécsen a jelentkezők legjobb 24-esével, értő zsűri és FENOMENÁLIS KÖZÖNSÉG előtt játszani. Éltünk ezzel a lehetőséggel és nem bántuk meg! Köszönet mindenkinek, akinek köszönettel tartozunk!
Kapcsolódó sajtóanyagok:
• EKLEKTIKUS IFJAK A SZENESBEN – PEN-TEHETSÉGKUTATÓ VOL. 1. – PEN2010 »
• Két vasi zenekar az országos tehetségkutató versenyen – Vas Népe »
• A Gátnál bemutatkozó oldala a Rocksertésen »
