A sárvári Nádasdy-vár Művelődési Központ és Könyvtár szeretettel meghívja Önt és barátait
2010. október 8-án(pénteken) 17 órára a sárvári Nádasdy-vár Galeria Arcis kiállítótermébe Pászthory Lajos festő és szobrász kiállításának megnyitójára.
Köszöntőt mond
Dr. Dénes Tibor – polgármester
A tárlatot megnyitja
Kutszegi István – főtanácsos
Közreműködik a
Tóth Viktória – fuvola
Paukovics László – hegedű
A kiállítás megtekinthető
2010. november 2-ig
hétköznap: 10–17 óráig
szombaton 9–13 óráig
Gondolatok egy kiállítás előtt
Az évek múlásával egyre több helyet kér magának az emlékezés. Így, a hetvenötödik évem körül nagyon sokasodnak bennem az élményanyagok. Megnő az időbeni távolság a régi történéseket illetően. Az ember tisztábban lát és alkot véleményt. Ugyanúgy, mintha egy festményt néznénk. Jól látni csak kellő távolságról lehet.
A régmúlt idők egyik emléke a Galeria Arcis-sal összefüggésben például az, hogy az 1940-es évek végén a mai kiállítótér belső részei lakások voltak. Egyik barátomék is itt laktak. Rengeteg esemény, csínytevés színhelye volt ez abban az időben. Bizony, akkortájt még nem gondolhattam arra, hogy egyszer majd, ha megnövök, bemutatkozási, megmérettetési helyet foglalnak keretbe az itteni reneszánsz, örökbecsű történelmi falak.
Boldog is vagyok amiatt, hogy immár másodszor nyújt otthont munkáim számára. De boldog voltam gyermekéveimben járva is. Akkor még fogalmam sem volt arról, hogy az élet a folyamatos változások és ezzel együtt a megpróbáltatások sorozata is. Kudarcok és sikerek váltogatják egymást. Mindkettő sorskérdés is egyben. Vigyázni kell arra, hogy sem önmagunk, sem mások esetében az indokoltnál nagyobb jelentőséget egyiknek se tulajdonítsunk. Ami engem illet, jómagam soha nem akartam sem a magam, sem mások számára piedeszta kopácsolók, vagy a handabandázók, a tegnapot tagadók közé tartozni. Egész életem során igyekeztem némi gyermeki naivitást megőrizve, mindennapi munkámat végezni. Tisztességes mesterember akartam lenni, tisztességes mesteremberként dolgozni a műszaki világban meg a képzőművészet területén is. E kettő házassága – hála a sorsnak, meg a mindenkori otthoni háttérnek – kedvemre sikeredett is.
Aztán kimaradhattam a múlandó, a gyakran változó, divatos, sokszor értékmentes irányzatok követői közül is. Cserébe viszont mindig jól aludtam…
E sommás állítások természetesen nem általánosítható megítélések. Még az is lehetséges, hogy egészében, vagy helyenként téves felfogások. De az enyémek. Így vagyok az itt látható munkáimmal is. Napjaink bonyolult világában e képek és szobrok többek részéről talán ósdinak, túlhaladottnak tekinthetők. De nekem ez a világom. Ebben érzem jól magam. Én magam is ilyen vagyok.
Pászthory Lajos
