Sok éve nem volt olyan kegyes az időjárás az AZK egyetlen szabadtéri könnyűzenei programjához sem, mint július elején, az AZK-Nyáréjfesztivál és V. Bluestalálkozón. Mind a közönség, mind a szervezők felkészültek lélekben, hogy az előző évek gyakorlata szerint sor kerülhet az alternatív helyszín, a Pinceklub oltalmának igénybe vételére, ám ezúttal semmi nem zavarta a szabadtéri zeneünnepet.
Az első nap fellépői leginkább az AZK sokszínűségét voltak hivatva reprezentálni kortárs alternatív könnyűzene kategóriában, hiszen a nehezen skatulyázható alternatív vonaulattól a california punkon, a világzenén keresztül a nyersebb, harapósabb, fúziós modern rock irányzatokig pásztázta be a péntek a mai kommersztől elhatárolódó zenei kísérletek felhozatalát.
A 20 órás kapunyitás után néhány perccel az A Gátnál lépett színpadra. E sorok írója elfogultságból nem vállalkozik a koncertjükkel kapcsolatos kritika megfogalmazására, hiszen egyben a zenekarban reszeli a pengetőt. Így a fellépésről röviden annyit, hogy csaknem 5 évnyi kihagyás után láthatta közönség újra a sárvári bandát. Az újjáalakulást a Soltis Lajos Színház két tehetséges színésze, Nagy Pepe (dob) és Horváth Viki (ének) is katalizálták, valamint a PEN idei tehetségkutatója, ahová erejét próbálgatni nevezett be A Gátnál és nem kis meglepetésére be is jutott.
A plakáton hirdetett Tha Apok Corp. rendkívül izgalmasnak ígérkező elektro-new wave-rock-hibrid koncertjét sajnos nem láthatta sárvári közönség, mert belső problémákra hivatkozva az utolsó előtti héten lemondták a fellépést. A beugró banda, a szintén szombathelyi Ted’s Village azért túl sok időt nem hagyott búsulásra, jó szokásukhoz híven professzionális cali-punk alapú muszikával kényeztették az egyre gyarapodó közönségmagot.
Új demo lemezüket, az Ének a porbant mutatta be utánuk a Konkoly. A házuk táján változás történt dobos poszton, Enyingi Petit Vajda András váltotta, kissé átalakítva az arculatukat is. A hegedűre, gitárokra, billentyűre és 2 énekre épített koncepció sokat merített a népzenéből, emellett erősen képvisel egy sajátos Konkoly-ízt is. A dalok szövege többségben magyar költők verse (főleg Ady, Petőfi, Weöres versei), ez már önmagában emelkedett hangulatot feltételez, amit az együttes finoman, ritmika tekintetében mívesen, helyenként szívbemarkolóan, máskor elszállósan interpretál. Külön érdekesség volt a beugró bőgős, a Hétrétből ismert Szantner László feltűnése a színpadon. Szarka Sándor Konkoly-basszista ugyanis jól megérdemelt szabadságát töltötte külföldön, a fellépést ennek ellenére semmiképp nem akarta visszamondani a banda. Laci néhány próba után már szinte sajátjaiként alapozta meg a Konkoly-dalokat doromboló mélyekkel.
Innentől kezdve a nap végéig folytatódtak a lemezbemutatók, ugyanis a sárvári B.A.D. is korongot avatott. Fiókok mélyén címmel került fel a hálóra második albumuk 12 dalt egybekötve. Az anyag kemény, megszólalásában korszerű és aprólékosan kidolgozott. A dalok szinte mindegyike virulens – bár ez a B.A.D.-től nem szokatlan. Akármennyire is kiérezhető a kedvencek hatása (Főleg a seattle-i ősök játszank, de akár a magyar Black-Out is beugrik…), egyéni zene az övék! A szövegek az énekdallamokkal és a kísérettel teljesen homogén hangulati egységet képeznek, ez mindenképpen stílusbeli öntudatotra utal. Másrészt a stúdiózással eltöltött idő nagyonis meglátszott a koncerten is! Összeszokott, felkészült négyesfogat ugráltatta a sárváriakat a lemez szinte minden dalát eljátszva.
A Nemjucit a rétegzenék kedvelőinek köréből senkinek sem kell bemutatni. Tagjaik a Rémemberből, a The Puzzle-ből, illetve az Animából ismert és elismert zenészek, akik szövetségre léptek egy kis rock and roll ürügyén. Az új anyagról külön is írtunk a lemezajánlónlban, itt röviden csak annyit, hogy mindaz, amit a lemezen hallhattunk, 1000%-os hitelességgel és energiával tört fel a színpadon is! A ritmusszekció legendás, Juci pedig egyre jobb és a kezdetekhez viszonyítva kicsit sem idegen már neki a rockénekesnő szerepkör. A témák fogósak, elmések és nem utolsó sorban működnek is! A dalszerkezetek mindig tartogatnak valami olyan fricskát, amelytől soha nem kiszámítható a zenéjük.
A Nemjucin már kellemes teltházon üzemelt az Kamaraudvar, a színpadelőtti tér egyemberként ugrált! Az akusztikaliag uralható tér megadóan engedelmeskedett, végig gyönyörű hangzás kísérte a koncerteket. A hátsó falakon végig vetítés mélyítette a hangulatot Rákos Blanka (barmo) jóvoltából. Az első nap remekül végződött.
A bluesnap esetében már a kezdeteknél ambivalens a várakozás. Egyrészt a sárvári, évtizedek óta kitartó 20–30 fős közönségmag és a szervezők is tűkön ülve várják a – nyugodtan mondhatjuk – professzinális szintű előadók műsorát, másrész mindig nagy az izgalom, hogy vajon hány új, nyitottgondolkozású fiatalt fertőzhetünk meg frissen bluesvírussal.
Az elsőnapi szép létszámú nap után valamivel kevesebb érdeklődő tartott az AZK-val a Nádasdy-várban, a hangulat viszont töretlen maradt és ezt nem csak a közhely kedvéért írjuk.
Egyrészt praktikus okok (Náluk a leghosszabb a hangbeállás a rengeteg hangszer miatt.), másrészt a már-már hagyománnyá rögződő megszokás miatt idén is a Blues Jam nyitotta az estét. Előadásuk hű maradt a zenekar ideájához, magasz színvonalon prezentált Chicago bluesokat, feldolgozásokat hallottunk tőlük – főként a ’70-es, ’60-as évekig visszaásva. Idén Hindi Fatima kísérte őket vendégvokalistaként, hangja olyan remekül működött ebben a zenei közegben, hogy részemről felülírta saját koncertjeinek bennem maradt élményeit.
Szepi és a Fáradtarcúak cammogtak aztán a színpadra. Az FM-Zer0 néhány tagja, valamint a Kövér POTkányból ismert életművész/zenész/utcazenész, Szepi (Gergácz András) személye rejlik a találó és beszédes zenekarnév alatt. Előadásuk gerincét Tom Waits dalainak parafrázisai képezték, a Kommienezuspadt hangulati világától egészen a Chocolate Jesusig sokmindent kiragadva. Egy minimális basszusgitár, egy cajon, egy gitár és egy szuggesszív ének (a szaxisuk ezúttal nem tudott jönni) tökéletesen elég volt ahhoz, hogy kicsit megszakítsa, színezze a bluesnap zenei ívét. Muddy Waters Got my Mojo Workingjével aztán elköszöntek a színpadtól, de közönségként végig a fesztiválon maradtak.
A plakátokon hirdetett Fuzz Box dobosának sajnálatos balesete miatt kimaradt az idei műsorból, helyettük a házigazdának számító Cserga (Varga Péter) és Barátai kezdett el soundcheckelni. Idén is a legendás ír zenész, Rory Galagher emléke előtt tisztelegtek Grateful Memorial fedőnéven. Erre a pontra kezdte elérni forráspontját a hangulat is, így megindult a tánc. A majd’ másfélórás koncert szinte félórásnak tűnt az egymás után sorjázó, tökéletesen hűen közvetített daloknak köszönhetően.
Éjféltájban váltotta Csergáékat aztán szokásos éves búcsúkoncertjével a nagyhírű vasvári Spin Bacters. Herczeg Tamás, a HOPPart színművésze épp a Vönöckön zajló XIII. Rendezőket és Színjátszókat Képző Nemzetközi Táborról loholt a helyszíre, hogy lazán lenyomják a meggyőző erejű koncertet. Doors, Deák Bill, bluesklasszikusok… a recept nem változik, a színpad szinte felrobban az örömzenélés okozta extázistól… Persze, hogy az effajta megőrülés könnyen átragad a közönségre is és nehezen engedi el a színpadról a zenekart.
Spin Bactersék koncertje után állt be az a jelenség, hogy a fesztivál hivatalos programjának végeszakadt, a közönség és főleg a zenészek kitartásának és kedvének pedig még korántsem. A szükség ezért úgy hozta, hogy a közös bográcsozás helyszínén az ottfelejtett cajonra ülve, evőeszközökkel a kezekben egyszercsak zene született, nem is akármilyen! Előbb ütemparádé, öten, tízen zörögnek, később beszáll egy gitár is, majd szájról szájra köröz az asztalt körbeülőkön a dal, végül mindenki énekel és áztatja magát a felszabaduló endorfin zuhanya alatt. Ezekért a pillanatokért érdemes koncertekre járni, ezekért a pillanatokért érdemes vállalni a másnapi fáradtságot, talán fejfájást is. Az élőzenei koncerteken, fesztiválokon minden megtörténhet, a zene eszköze talán sehol máshol nem mozog olyan szabadon a levegőben és játszik a tudatokkal, mint ilyenkor! A hajnalig tartó performansz méltó zárása volt a fesztiválnak, varázslatos élménnyel tette fel a pontot az i-re.
Egy feladat van még hátra, ha mérleget akarunk vonni a Nyáréj/Bluesnap rendezvény kapcsán. Ki kell emelni a Sárvár és Kistérsége Többcélú Kistérségi Társulás támogatását, amely nélkül nem jöhetett volna létre a rendezvény. Mindenek felett pedig valamennyi fellépő zenekar jószándékát, zeneszeretetét, rugalmasságát és önzetlenségét. Olyannyira jelképes anyagi feltételekkel vettek részt ugyanis a találkozón, ami egyáltalán nem áll arányban zenei felkészültségükkel és értékükkel. A közművelődési intézmények siralmas anyagi lehetőségeit azonban ők is ismerik és ahol csak tudnak, ellene dolgoznak az élőzenei koncertek megfogyatkozásának. A szervezők nevében hatalmas köszönet nekik!
